00:00 | 00:00 |
A műsor leirata
Nemzetközi sajtószemle következik. A magyarországi események külföldi visszhangját ismertetjük.
A bécsi sajtó és az osztrák nép hangulatára a Neuer Kurier címlapjának a képe a legjellemzőbb. Hatalmas lobogó látható a képen és a lobogó ég, felgyújtotta a felháborodott tömeg. A hatalmas lángnyelvek éppen a lobogó közepén lévő sarló-kalapácshoz értek. A kép aláírása: "A világ leggyűlöltebb zászlóját a felháborodott bécsiek felgyújtották, hogy ezzel is kifejezésre juttassák megvetésüket a kommunisták iránt." A Neuer Kurier vezércikkében különben a következőket írja:
A bécsi kommunistáknak keserves éjszakájuk volt. Kommunistaellenes tüntetők, akiknek legnagyobb része fiatal munkásokból és diákokból tevődött össze, a kommunista párt számára olyan figyelmeztetést adtak, amely ősidőkre emlékezetes marad. Nem felejtik el egyhamar! Amikor a kommunisták Magyarországon egy egész nemzetet gyilkolnak, az osztrák kommunista párt arra a szemérmetlenségre vetemedett, hogy az októberi forradalom évfordulóját megünnepelje. Az ünneplésről a párttagok, illetve azok legnagyobb része félelmében és felháborodásában otthon maradt. Az ünnepségre elsősorban a fiatal bécsi dolgozók és diákok vonultak fel, hogy megmondják a véleményüket a kommunista párt demonstrációjáról. A rendőrségnek többszörös erősítést kellett kérnie, hogy a vélemény e viharos és elemi erejével szemben megvédje a párt maroknyi csoportját. Ahol tegnap este egy kommunista feltűnt, a tömeg azonnal rácsapott és elverte. A verekedésnek halálos áldozata nem volt. Azért nem volt, mert a tömeg minden dühe és elkeseredése ellenére megőrizte józanságát. Nem halottakat akart, csak azt, hogy megfelelő formában mindenki megkapja a magáét, aki ma Nyugaton kommunistának meri magát vallani a magyarországi események után.
A kormányhoz közelálló Presse a nyugati egységről ír ma reggeli cikkében. A lap megállapítja, hogy Adenauer beszéde a józanság és politikai bölcsesség tekintetében mindenki számára intő például szolgálhat. Adenauer tudja, hogy Nyugat-Németország szempontjából egy nyugati független nacionalista politika rendkívül veszélyes lehet. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy Nyugat-Németország mint nemzeti egység, a maga módja és a maga erejéhez képest teljes erővel támogassa a nyugati szövetségeseket. Adenauer bölcs beszéde nagyban hozzájárult a Presse szerint ahhoz, hogy a szuezi-kérdést, ha nem is végleges, de pillanatnyi nyugvópontra jutott és a világ érdeklődése ezzel ismét a vérző Magyarország felé fordult. Adenauer módot talált arra, hogy amikor a józan politikus igazságával bírálja a Nyugat magatartását és mérlegeli a lehetőségeket, ugyanakkor a szenvedély és a legnemesebb emberi felháborodás hangján ítélje el a Szovjetunió magatartását a magyar ügyben - írja a Presse.
A szociáldemokrata párt lapja, az Arbeiter-Zeitung a következőket írja:
A feledhetetlen véres vasárnap egyik legdrámaibb fejezete volt, amikor Budapestről a következő üzenet érkezett: "Nem segíttek nekünk. A Nyugat nem tesz semmit értünk. Mi nem tehetünk többet."
A lap megállapítja, hogy ez a néhány szó minden tisztességesen érző nyugati embert a legmélyebben érint. A küzdőknek nem az volt a legkeservesebb, hogy életüket kellett kockáztatniuk, esetleg feláldozniuk, hogy vérben, harcban álltak, hanem, hogy külső segítség nem érkezett. Erre gondolni - írja az Arbeiter-Zeitung - a legmegrázóbb érzés minden tisztességes ember számára.
A cikk így folytatódik:
Különösen mi, osztrákok és bécsiek tudjuk, mi az elhagyatottság érzése. 1938 februárjában ez történt velünk is. Segélykiáltásunkat senki se hallotta meg, csak döbbenetes némaság volt rá a válasz. Kétségbeesetten néztünk körül súlyos helyzetünkben az akkori Európában. Hát nincs segítség? Nincs egyetlen barátunk? Nem volt. A világ elhagyott bennünket. Aki ezt akkor átélte, tudja, érzi most, mit jelent a magyarok számára a Nyugat passzív magatartása. Tudja azt is, hogy mekkora az a felelősség, amelyet a Nyugat, a szabad világ az eseményekkel kapcsolatban magára vesz. Akadhatnak úgynevezett okos emberek, akik azt mondják, hogy ezekben a pillanatokban még nem lehet semmit csinálni és hogy a segítség nem marad el. Az ENSZ megteszi a magáét. Ausztria minden erejével támogatja a szerencsétleneket. Befogadja a menekültek ezreit. Még nehezen megszerzett semlegességét is többször kockára teszi, hogy bebizonyítsa segítőkészségét.
Az Arbeiter-Zeitung cikke ezekkel a szavakkal folytatódik:
A szabad világ nemcsak erkölcsi támogatással rendelkezik. Fegyverei is vannak. És ezekkel a fegyverekkel igenis a szovjet páncélosok ellen kell fordulnia. Az emberi segítség, az erkölcsi támogatás ezúttal csak másodrendű kérdés. A Szovjetunió orvtámadása Magyarország ellen sajnálatos módon összeesett a szuezi konfliktussal. A világ egyszerre két óriási problémával került szembe. A megoldással eddig a pillanatig adósak maradtak a szabad nemzetek. Magyarország ezer sebből vérzik, a magyar szabadságharcosok talán a világ leghősiesebb küzdelmét vívják és a Nyugatnak ezzel kapcsolatban sürgős kötelezettségei vannak, amelyeket haladéktalanul teljesíteni kell. Ezeket hangoztatta az osztrák szociáldemokraták lapja, az Arbeiter-Zeitung mai számában.
Befejezésül rövid áttekintést adunk az olasz sajtó mai Magyarországról folyó cikkeiről.
A keresztény demokraták lapja, a Popolo azt jelenti, hogy több neves kommunista kilépett a pártból a magyarországi események hatására. A Popolo irodalmi oldalán közli Vörösmarty Mihály Szózatának olasz fordítását.
A Vatikánhoz közel álló Quotidiano Petőfi rajzát közli és idézi a "Talpra magyar!" néhány sorát. A lap a magyar írók vasárnapi segélykiáltására is visszatérnek. Hangoztatja, hogy az olasz, angol, francia, amerikai íróknak ennek következtében elsőszámú kötelessége a magyar ügy felkarolása.
Az olasz baloldali szocialisták lapja, az Avanti élesen elítéli a párizsi és bécsi kommunista székház megtámadását. Ugyanakkor a lap közli Nenni kijelentését, amely szerint Magyarországon éppúgy, mint Egyiptomban idegen hatalom beavatkozására került sor, és ezt a lépést az Olasz Szocialista Párt elítéli.
A torinoi Stampa így ír:
A Szovjetunió visszatért a sztálini politikához. Moszkva követel, fenyeget, erőszakot alkalmaz. Az olasz kormány kötelessége, hogy mindenképpen Magyarország segítségére siessen. Követeljük, hogy küldjenek nemzetközi rendőrséget Magyarországra!
A Messaggero azt hangsúlyozza, hogy Magyarországon osztálykülönbségre való tekintet nélkül az egész nép fellázadt a szovjet uralom ellen. "Tökéletesebb kudarc a magyarországinál még nem érte Moszkvát" - hangoztatja az olasz lap, majd hozzáteszi:
Ma már csak a vak nem látja, hogy a kudarc tényén a Vörös Hadsereg alakulatainak vérengzése sem változtat. A jelek azt mutatják, hogy a jövőt illetően a Szovjetunió teljesen tanácstalan. Ezeket állapítja meg a Messaggero mai számában.
Nemzetközi sajtószemlét közvetítettünk. A magyar események külföldi visszhangját ismertettük.
A bécsi sajtó és az osztrák nép hangulatára a Neuer Kurier címlapjának a képe a legjellemzőbb. Hatalmas lobogó látható a képen és a lobogó ég, felgyújtotta a felháborodott tömeg. A hatalmas lángnyelvek éppen a lobogó közepén lévő sarló-kalapácshoz értek. A kép aláírása: "A világ leggyűlöltebb zászlóját a felháborodott bécsiek felgyújtották, hogy ezzel is kifejezésre juttassák megvetésüket a kommunisták iránt." A Neuer Kurier vezércikkében különben a következőket írja:
A bécsi kommunistáknak keserves éjszakájuk volt. Kommunistaellenes tüntetők, akiknek legnagyobb része fiatal munkásokból és diákokból tevődött össze, a kommunista párt számára olyan figyelmeztetést adtak, amely ősidőkre emlékezetes marad. Nem felejtik el egyhamar! Amikor a kommunisták Magyarországon egy egész nemzetet gyilkolnak, az osztrák kommunista párt arra a szemérmetlenségre vetemedett, hogy az októberi forradalom évfordulóját megünnepelje. Az ünneplésről a párttagok, illetve azok legnagyobb része félelmében és felháborodásában otthon maradt. Az ünnepségre elsősorban a fiatal bécsi dolgozók és diákok vonultak fel, hogy megmondják a véleményüket a kommunista párt demonstrációjáról. A rendőrségnek többszörös erősítést kellett kérnie, hogy a vélemény e viharos és elemi erejével szemben megvédje a párt maroknyi csoportját. Ahol tegnap este egy kommunista feltűnt, a tömeg azonnal rácsapott és elverte. A verekedésnek halálos áldozata nem volt. Azért nem volt, mert a tömeg minden dühe és elkeseredése ellenére megőrizte józanságát. Nem halottakat akart, csak azt, hogy megfelelő formában mindenki megkapja a magáét, aki ma Nyugaton kommunistának meri magát vallani a magyarországi események után.
A kormányhoz közelálló Presse a nyugati egységről ír ma reggeli cikkében. A lap megállapítja, hogy Adenauer beszéde a józanság és politikai bölcsesség tekintetében mindenki számára intő például szolgálhat. Adenauer tudja, hogy Nyugat-Németország szempontjából egy nyugati független nacionalista politika rendkívül veszélyes lehet. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy Nyugat-Németország mint nemzeti egység, a maga módja és a maga erejéhez képest teljes erővel támogassa a nyugati szövetségeseket. Adenauer bölcs beszéde nagyban hozzájárult a Presse szerint ahhoz, hogy a szuezi-kérdést, ha nem is végleges, de pillanatnyi nyugvópontra jutott és a világ érdeklődése ezzel ismét a vérző Magyarország felé fordult. Adenauer módot talált arra, hogy amikor a józan politikus igazságával bírálja a Nyugat magatartását és mérlegeli a lehetőségeket, ugyanakkor a szenvedély és a legnemesebb emberi felháborodás hangján ítélje el a Szovjetunió magatartását a magyar ügyben - írja a Presse.
A szociáldemokrata párt lapja, az Arbeiter-Zeitung a következőket írja:
A feledhetetlen véres vasárnap egyik legdrámaibb fejezete volt, amikor Budapestről a következő üzenet érkezett: "Nem segíttek nekünk. A Nyugat nem tesz semmit értünk. Mi nem tehetünk többet."
A lap megállapítja, hogy ez a néhány szó minden tisztességesen érző nyugati embert a legmélyebben érint. A küzdőknek nem az volt a legkeservesebb, hogy életüket kellett kockáztatniuk, esetleg feláldozniuk, hogy vérben, harcban álltak, hanem, hogy külső segítség nem érkezett. Erre gondolni - írja az Arbeiter-Zeitung - a legmegrázóbb érzés minden tisztességes ember számára.
A cikk így folytatódik:
Különösen mi, osztrákok és bécsiek tudjuk, mi az elhagyatottság érzése. 1938 februárjában ez történt velünk is. Segélykiáltásunkat senki se hallotta meg, csak döbbenetes némaság volt rá a válasz. Kétségbeesetten néztünk körül súlyos helyzetünkben az akkori Európában. Hát nincs segítség? Nincs egyetlen barátunk? Nem volt. A világ elhagyott bennünket. Aki ezt akkor átélte, tudja, érzi most, mit jelent a magyarok számára a Nyugat passzív magatartása. Tudja azt is, hogy mekkora az a felelősség, amelyet a Nyugat, a szabad világ az eseményekkel kapcsolatban magára vesz. Akadhatnak úgynevezett okos emberek, akik azt mondják, hogy ezekben a pillanatokban még nem lehet semmit csinálni és hogy a segítség nem marad el. Az ENSZ megteszi a magáét. Ausztria minden erejével támogatja a szerencsétleneket. Befogadja a menekültek ezreit. Még nehezen megszerzett semlegességét is többször kockára teszi, hogy bebizonyítsa segítőkészségét.
Az Arbeiter-Zeitung cikke ezekkel a szavakkal folytatódik:
A szabad világ nemcsak erkölcsi támogatással rendelkezik. Fegyverei is vannak. És ezekkel a fegyverekkel igenis a szovjet páncélosok ellen kell fordulnia. Az emberi segítség, az erkölcsi támogatás ezúttal csak másodrendű kérdés. A Szovjetunió orvtámadása Magyarország ellen sajnálatos módon összeesett a szuezi konfliktussal. A világ egyszerre két óriási problémával került szembe. A megoldással eddig a pillanatig adósak maradtak a szabad nemzetek. Magyarország ezer sebből vérzik, a magyar szabadságharcosok talán a világ leghősiesebb küzdelmét vívják és a Nyugatnak ezzel kapcsolatban sürgős kötelezettségei vannak, amelyeket haladéktalanul teljesíteni kell. Ezeket hangoztatta az osztrák szociáldemokraták lapja, az Arbeiter-Zeitung mai számában.
Befejezésül rövid áttekintést adunk az olasz sajtó mai Magyarországról folyó cikkeiről.
A keresztény demokraták lapja, a Popolo azt jelenti, hogy több neves kommunista kilépett a pártból a magyarországi események hatására. A Popolo irodalmi oldalán közli Vörösmarty Mihály Szózatának olasz fordítását.
A Vatikánhoz közel álló Quotidiano Petőfi rajzát közli és idézi a "Talpra magyar!" néhány sorát. A lap a magyar írók vasárnapi segélykiáltására is visszatérnek. Hangoztatja, hogy az olasz, angol, francia, amerikai íróknak ennek következtében elsőszámú kötelessége a magyar ügy felkarolása.
Az olasz baloldali szocialisták lapja, az Avanti élesen elítéli a párizsi és bécsi kommunista székház megtámadását. Ugyanakkor a lap közli Nenni kijelentését, amely szerint Magyarországon éppúgy, mint Egyiptomban idegen hatalom beavatkozására került sor, és ezt a lépést az Olasz Szocialista Párt elítéli.
A torinoi Stampa így ír:
A Szovjetunió visszatért a sztálini politikához. Moszkva követel, fenyeget, erőszakot alkalmaz. Az olasz kormány kötelessége, hogy mindenképpen Magyarország segítségére siessen. Követeljük, hogy küldjenek nemzetközi rendőrséget Magyarországra!
A Messaggero azt hangsúlyozza, hogy Magyarországon osztálykülönbségre való tekintet nélkül az egész nép fellázadt a szovjet uralom ellen. "Tökéletesebb kudarc a magyarországinál még nem érte Moszkvát" - hangoztatja az olasz lap, majd hozzáteszi:
Ma már csak a vak nem látja, hogy a kudarc tényén a Vörös Hadsereg alakulatainak vérengzése sem változtat. A jelek azt mutatják, hogy a jövőt illetően a Szovjetunió teljesen tanácstalan. Ezeket állapítja meg a Messaggero mai számában.
Nemzetközi sajtószemlét közvetítettünk. A magyar események külföldi visszhangját ismertettük.
Információk
Adásba került | 1956-11-09 19:42 |
Hossz | 0:08:08 |
Cím | Nemzetközi sajtószemle |
Műsorkategória | Nemzetközi sajtószemle |
Ismétlések |
1956-11-09 19:42 |
Szerkesztő | Thury Zoltán |