Toll, tinta, papiros

Szignál

Toll, tinta, papiros.

Szignál

Kedves hallgatóink! Ebben a rovatunkban hétről-hétre rendszeresen foglalkozunk a nyugati irodalmi és művészeti világ egy-egy eseményével. Mai műsorunkban ismertetjük Alberto Moraviának, a nagy olasz regényírónak cikkét, amelyben azt vizsgálja, hogy a kommunizmus miként sorvasztotta el az orosz művészek teremtő szellemét és képzeletét. Moravia cikke, amely a Corriere della Sera egyik legutóbbi számában jelent meg, mérhetetlen feltűnést keltett Európa szerte. Hiszen köztudomású, hogy a kommunisták időnként megpróbálták e nagy realista író műveit propagandacélokra felhasználni. De Moravia már két esztendővel ezelőtt kijelentette: Szovjet író című cikkében, hogy az államosított szovjet irodalomból kiveszett minden realizmus és drámai erő, mert az írókat arra kényszerítik, hogy a propaganda szolgálatába álljanak. Alberto Moravia nemrégen hosszabb időt töltött a Szovjetunióban. Visszatérve Itáliába cikksorozatot írt tapasztalatairól. Most felolvassuk cikkét a mai szovjet irodalomról.

Mi végett keresi fel az utazó a Szovjetuniót? Kérdezi cikkének elején Alberto Moravia. A Szovjetunióba egészen más okokból megy az utas, mint például az Egyesült Államokba. Amerikába azért utazunk, hogy lássuk az ottani élet mozgalmasságát és feszítő erejét. Ennek az életmódnak vannak ellenzői és vannak barátai. Mindazonáltal azt senki sem tagadhatja, hogy az az amerikai életmód létezik és mindenütt feltalálható az egész világon, még azokban az országokban is, amelyek azzal hivalkodnak, hogy küzdenek ellene. Amerikai életmódot mondok az "american way of life" fordítása képpen, mások talán civilizációnak neveznék, ezen a szón a polgáriasodás eredeti fogalmát értve. De az utazó a Szovjetunióba nem azért megy, hogy ott közelről vizsgáljon és tanulmányozzon egy szovjet életmódot, amelynek megvannak a maga eredeti sajátosságai. Az utas már elutazásának pillanatában tudja, hogy szovjet életmódot nem találhat. Már szülőhazájában is tapasztalhatta, hogy a szovjet expanzió politikai és ideológiai tény, vagyis nem egy nép ízlését, erkölcsét, szokásait, művészetét akarja közvetíteni, hanem egyes egyedül a kommunista igét. Mihelyt az utas megérkezik a Szovjetunióba, azonnal meggyőződik e feltevésének helyességéről. Meglátogat egy nagy országot, lát hatalmas gyártelepeket, közműveket, tömérdek gépet, de hasztalan keresi mindazt, ami más országokban a gyáraknál, a gépeknél és társadalmi berendezésnél sokkal inkább megragadja a figyelmet, vagyis hasztalanul keresi a civilizációnak azt a ragyogó burkolatát, amelyet a marxisták felépítménynek neveznek. Az utazó ellenben megállapíthatja, hogy a civilizáció itten megállott a forradalom előtti évek állapotában, és a szovjet életmód nem egyéb, mint a múlt század '80-as éveinek európai életmódja, amely furcsa módon túlélte a cárizmus bukását, vagyis az új szovjet ipari berendezkedés nem teremtette meg az úgynevezett kulturális felépítményt, nem volt képes civilizációt teremteni a maga képére. A Szovjetunió még mindig a kapa és az eke korában él - írja cikkében Alberto Moravia - abban az értelemben, hogy a kapa és az eke közös szerszáma volt például a maja, az ittita és az etruszk népnek, de megkülönböztette őket művészetük, az edények, szobrok, érmék, vázák. Ám olyan művészete a Szovjetuniónak nincs, amely megkülönböztetné más népektől. A Szovjetunió minden erőfeszítése az utolsó 20 esztendőben arra irányult, hogy megszervezze nehéziparát, de a közszükségleti cikkek iparáról, amely kifejezi egy nép teremtő szellemét, szó sem esik. Itt felmerül egy kérdés. Miként lehetséges, hogy egy olyan nép, mint az orosz, amely a múltban gyakran oly tehetségesnek mutatkozott, az utolsó 20 esztendő során elvesztette képzeletét és teremtő képességeit, amelyeket a forradalomnak kellett volna még erősebbé és nagyobbá tennie. A választ a sztálinizmus különleges természetében kell keresnünk - írja Alberto Moravia. A sztálinizmusban, amely egyfelől ideológiai dogmatizmus, másfelől törekvés az ipari nagyhatalom megszervezésére. Az ötéves tervek megvalósítását, amelyeknek az volt a céljuk, hogy elérjék, sőt túlhaladják a kapitalista országok termelését, csak úgy lehetett megkísérelni, ha az egész szovjet társadalmat a legmerevebben besorozzák erre a célra. Tudjuk, hogy a társadalomnak ez a szigorú besorozása csak akkor sikerülhet, ha kipusztítanak minden egyéni hajlandóságot, tehát nem is lehet megvalósítani az ideológiai dogmatizmus, vagyis a lelkek merev besorozása nélkül. Ezzel szemben a teremtő szellem, amely létrehozza a művészet és a kézművesség alkotásait, megköveteli az értelem és a szellem szabadságát. A vasmarokkal erőszakolt ötéves tervek érhettek el eredményeket a nehézipar terén, de az ideológiai dogmatizmus által a dolgok természeténél fogva elpusztították az értelem szabadságát, a kutatás, a választás és a bírálat minden formájában és gyakorlati alkalmazásában is azáltal, hogy föláldozták a könnyűipart és a minőségi termelést. Még ennél is kárhozatosabb, hogy a nehézipar a szovjet élet minden megnyilvánulására kiterjesztette rút stílusát, a szürke és otromba hasznosságot. Volt idő, amikor az írókat a lélek mérnökeinek nevezték, és a költészet vagy regény frontjáról beszéltek. Volt idő, amikor dekadenciának neveztek mindent, ami egyéni és eredeti volt. Az orosz nép teremtő szellemének folyamát ekképpen egy hatalmas gát zárta el, és mint némely folyó a sivatagban, eltűnt a homokban.
Milyen következtetésre juthat tehát a mi utazónk visszatérve a Szovjetunióból? - Kérdezi cikkének befejezésében Alberto Moravia. Az orosz népet a sztálinizmus kloroformmal elkábította, és letargiába taszította. Az elkábított képzeletet és teremtő erőt most fel kellene támasztani. A Szovjetunióban van egy hatalmas nehézipar, de nincs a népnek sajátos életmódja, és ez a sajátos életmód mindaddig nem is alakulhat ki, amíg nem lesz könnyűipar. Nekem tehát hiába beszélnek sztálintalanításról, amely állítólag már végbement, mivel a politikai helyzet enyhült. Mert a sztálinizmus elsősorban a nehézipar eszelős erőszakolása volt, s ennek következtében mindannak megvetése, ami nem járult hozzá a nehézipar fejlesztéséhez. Szerintem az igazi és valódi sztálintalanítás csak akkor megy végbe, ha megkezdik a változatos, remek minőségű és szép fogyasztási cikkek termelését, vagyis majd ha előállítják azokat az árukat és javakat, amelyek az egyén életét szolgálják, azaz végső elemzésben mindazt, ami hozzájárul egy civilizáció kialakításához és megszilárdításához.

Szignál

Toll, tinta, papiros című rovatunk hangzott el. Ismertettük Alberto Moraviának, a nagy olasz regényírónak cikkét, amelyben azt vizsgálta, hogy a kommunizmus miként sorvasztotta el az orosz művészet teremtő szellemét és képzeletét. Legközelebb a jövő héten ugyanebben az időben jelentkezünk Toll, tinta, papiros című rovatunkkal. A viszonthallásra!

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!

Szünetjel