Soron kívüli irodalmi műsor

Szignál

Soron kívüli irodalmi műsorunk következik.

Szignál

Kedves hallgatóink! Szokásos heti világirodalmi műsorunk helyén ma ünnepi műsort közvetítünk a Halottak napjának emlékezetére. Horváth Béla új fordításában előadjuk Celanói Tamás: Dies irae, dies illa kezdetű szekvenciáját. Celanói Tamás a XII. század végén született, ferences barát volt, Assisi Szent Ferenc első 12 társának egyike. Ez a himnusza, amely a végítéletről szól, a középkori ember világérzésének leghitelesebb dokumentuma, a középkor világnézetének mintegy összefoglalása. Még a reneszánsz korszakban is éreztette hatását. Tudvalévő, hogy Michelangelo is ebből a himnuszból merített ihletet, amikor megfestette hatalmas freskóját, az utolsó ítéletről. Az egyház most a gyászmisében énekli ezt a himnuszt. Századok csodálták meg ennek a remekműnek hármas rímeit, amelyek mint komor kalapácsütések emlékeztetnek a halálra, a harag napjára.

Aznap Isten tüzet dob rá
S válik mind e világ porrá:
Szibilla és Dávid mondá.

Oh, mi lesz, mi borzadály, ha
Eljövend a föld Bírája
S ami volt, mind megvizsgálja.

Harsonák a csodát zengik,
Minden sírt a zúgás megnyit
S hajt a Trón elé mindenkit.

Élet és halál elképed,
Mert a teremtés felébred
Felelni a Törvény-Széknek.

Írott könyvet hoznak és e
Könyvbe minden belevésve:
Abból lesz a föld végzése.

S ha a Bíró foglal széket,
Titkos bűnt is elővétet
S bűnhődik mind, aki vétett.

Én, szegény, ott mit is kezdjek,
Pártfogót hogy is keressek,
Ahol még a szent is reszket?

Nagy Király, kit minden retteg,
De a jókat véded, mented,
Válts meg, kútja kegyelemnek!

Jézus, ne feledd irgalmad:
Oka voltam én utadnak,
Veszni végképp ne hagyj aznap.

Mindenütt javam kerested,
Értem vállaltad kereszted;
Ennyi munkád el nem veszhet.

Igaz bosszú bírája vagy,
De még jókor irgalmat adj,
Mielőtt megjő ama nap.

Bűnöm tudva, mint egy vádlott
Úgy pirulok, sírdogálok,
Istenem, hozzád kiáltok.

Ahogy néztél a Latorra
És kegyelmet nyert Magdolna,
Várok én is irgalomra.

Nem méltó az, amit kérek,
De te jó vagy, Uram, védj meg,
Örök tüzön el ne égjek.

Bárányaid közé végy be,
Bakok közé ne küldj félre,
De jobbodra hívj az égbe.

Tűzbe vesd a kárhozottat,
Add a kínos vad lángoknak,
S én a jókkal sorakozzak.

Esdekelve hajlok térdet
S porladozó szívvel kérlek:
Add, hogy boldog véget érjek!

Zene

Kedves hallgatóink, Celanói Tamás himnusza után, műsorunk befejezéséül, most elmondjuk Horváth Béla: Testnek feltámadása című, eredeti költeményét.

Az égbe néha nézel-e?
Az örök-létet érzed-e?
Igaz valót a mennybeli
Sugárból tudsz-e sejteni?
És hős vagy, mondd, erős vagy?
Szíved vajon mit érez?
Ez a világ mivé lesz?
A földi nem-lét égi rendjét
Megérti elméd?
S hallod amott a dallamot?
Lehetetlen nem hallanod.
Az nem lehet, hogy te ne értenéd
A bolygók és a csillagok jelét.
Az nem lehet, hogy te ne hallanád
Dobogni messziről a Végzet Angyalát!
Mert hallom én, mint akit megigéztek,
A végtelenből hogy suhog a végzet,
Jaj, hallom én egy tompa, mély ütemből,
Hogy e világnak minden műve megdől
És jön akit a próféta jövendöl!

És jön akit az angyal harsonál:
Üdvöz légy Jézus, nagy Király!
Ezt hallom mindenünnen és tapintom és tudom,
Hogy tündökölve megjössz, Jézusom!
Világod az-napon kezedbe ragadod
És erdeit és mezeit letéped
És balga századok és balga nemzedékek
Haló porába ontod haragod.
Amit vakoltunk, végképpen ledöntöd,
De fölserkennek a síri göröngyök
És mind előjön, amit eltemettünk

És mind megéled, amit elfeledtünk.
Veszteg-helyéből visszatér akkor a lélek.
És megdöbbenve látom én, hogy élek.
Mivel hogy ott föltámad majd a testem,
Hol száműzötten hajdan én elestem,
És megjövök, hogy végre megkeressem.
A hajdani hamúban, puha porban
Majd társaim között fogom keresni, hol van?
És aki voltam, lassanként előjön,
A földi lét végig pezseg velőmön,
A hajdani gyász, hajdani ború,
A régi kín, a régi háború!
S kiröppenve a sírból és a sárból, a sötét salakból,
Mint ember mondom akkor:
Látjátok mostan szemetekkel, ím,
Mire jutottunk, édes feleim!
És életünk mit ért?
Megöltük egymást semmiért.
Mondjátok meg nekem, mire való volt
A hatalom és a zsarnoki hóbort,
A bosszú és gyanú, a bűn, a bolt, az érdek?
S szerelmeink mit értek?
A számítások, ámítások, csábítások és sírások,
Mit értek a csaló írások?
A sisakok, a címerek, a vértek
S a páncélos kocsik mit értek?
Tábornok úr, jelentem,
Hogy minden menthetetlen
Nincsen menekvés.
A hadi-jelentés
Nem volt szerencsés.
Vagy ön azt hitte, hogy a föld omoltán
Föltámad mint lovas-szobor tán?

De innen nincsen visszavonulás
És nincs e napon futamodni kengyel
És nem segít se marsal-bot, se rendjel
Ezért könyörgök, édes Jézusom,
Hogy amig élek, el ne hagyj
S szívedből itt ki ne tagadj
De sőt, jobboddal megragadj
S lerázva lelkem sok nehéz göröngyét
Vezess el innen Városodba,
Vezess a végtelen, örök rét
Ösvényein, ahol a vágyat
Legyőzi angyali örök-lét
S a földi hír elomlik
A semmibe peregve!
Vezess Uram ama napon
Győzelmes Seregedbe!
Gyógyíts ki büneimből, Irgalom,
Ne hagyj elveszni életemben
És el ne fordulj tőlem komoran,
Hanem tekints rám véghetetlen
Kegyelmedhez képest, Uram!

Zene

Soron kívüli irodalmi műsorunk hangzott el Halottak napjának ünnepére. Horváth Béla új fordításában elmondottuk Celanói Tamás: Dies irae, dies illa kezdetű himnuszát, befejezésül Horváth Béla: Testnek feltámadása című eredeti költeményét adtuk elő.

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!

Szünetjel