A moszkvai vezetők és sajtójuk

Kedves Hallgatóink! A magyar szabadságharc ereje és világvisszhangja még a szovjet sajtót is letorkollta. A vezető moszkvai lapok kényszerültek kijózanodni és rácáfolni múlt heti hazugságaikra. Ezt mutatja ki, most felolvasásra kerülő magyarázatában, Gedeon Sándor munkatársunk:

Köztudomású, hogy a moszkvai sajtó, élén a Pravdával, elsősorban a szovjet vezetők állásfoglalását és nézeteit tükrözi. Ezért abból, amit a vezető moszkvai lapok a magyarországi szabadságharc eseményeivel kapcsolatban közöltek, félreérthetetlenül kiolvashatjuk gazdáik riadt kapkodását.
Előttem a moszkvai központi Pravda összes számai a múlt csütörtöktől, október 25-étől kezdődőleg. Addig ugyanis, a szovjet sajtó egy árva szóval sem emlékezett meg a Budapesten 23-án este kitört nemzeti forradalomról.
A véletlen úgy akarta, hogy a vezető szovjet lapok október 25-én, csütörtökön, egész első oldalukon a szovjet kommunista párt Központi Bizottságának az úgynevezett októberi forradalom 39. évfordulójára kibocsátott 84 jelszavát közölték. A november 7-ére szóló 84 hajcsárjelszó közül pedig pontosan a 10. így hangzik:

"Testvéri üdvözlet a Magyar Népköztársaság dolgozóinak, akik önfeláldozóan harcolnak a népgazdaság és a kultúra további növeléséért, a népjólét szüntelen emeléséért, a békéért és a szocializmus építéséért. Éljen a szovjet és a magyar nép rendíthetetlen barátsága és együttműködése!"

Akkor látott nyomdafestéket és napvilágot ez az arcátlanul álnok jelszó, amikor a moszkvai kollektív diktátorok, budapesti ügynökeik kérésére, már több mint 24 órája felvonultatták barbár csapataikat a magyar nép, a magyar munkásság és értelmiség legjobbjai ellen, akik fegyvert ragadtak a nemzet szabad létének és jövőjének biztosítására. A magyar dolgozók legjava, bár akkor még nem ismerte a moszkovitáknak ezt a Káinhoz méltó álnok üdvözletét, elszántan síkraszállt a testvériség, barátság és békés együttműködés szólamaival szélhámoskodó elnyomók ellen. A magyar nép végleg elhatározta és az egész világ tudomására akarta hozni, hogy nem kér többé a szovjet zsarnokoknak és csatlósaiknak gonosz testvériségéből, barátságából és egyenlőtlen együttműködési készségéből.
El lehet képzelni, mit gondolhattak magukban a moszkvai központi Pravda olvasói szerte az egész Szovjetunióban, amikor a Szovjet Kommunista Párt Központi Bizottságának a jelszava után ugyanannak a lapszámnak az utolsó oldalán merőben ellentétes értelmű sorokat olvastak a következő cím alatt:

"A népellenes kaland összeomlása Budapesten."

A Szovjet Távirati Iroda október 24-éről keltezett budapesti jelentése húzódott meg a cím alatt, a többi között diadalmasan közölve:

"Ma a nap végeztével az ellenséges kalandot felszámolták. Budapesten helyreállították a rendet. Az ellenforradalmárok kísérletei arra, hogy Debrecenben és néhány más városban hívekre találjanak, nem jártak sikerrel."

Amint tudjuk, a moszkvai vezetők túlságosan korán örvendeztek és diadalmaskodtak. Még aznap, a szóban forgó október 25-i csütörtökön, meghazudtolta a szovjet jelentéseket a budapesti szabadságharcosok megerősödött fellépése. A harc a fővárosba benyomult szovjet túlerővel csak akkor kezdődött meg igazán. De a szovjet vezetők, kengyeltartóik és lapjaik még mindig ragaszkodtak a hazugsághoz, hogy azzal önmagukat is áltassák. A Pravda továbbra is úgy állította be a budapesti és általában a magyarországi eseményeket, mintha a szabadságharcot tényleg leverték volna. A moszkvai központi pártlap múlt pénteki és szombati számában is ezt a címet adta szűkszavú és hamis budapesti tudósításának.

"A budapesti népellenes kaland összeomlásához."

Tehát makacsul hazudott tovább, eközben azonban egyre-másra ellentmondott előző jelentéseinek, amennyiben elvétve mégis közölte, hogy a felkelők sok helyütt tartják magukat, sőt, meglepetésszerűen új ütközetekbe is bocsátkoznak.
A moszkvai központi Pravda vasárnap hágott a szemérmetlen hazudozás tetőfokára. Ismét utolsó oldalán, ahol budapesti jelentéseit mindmáig közli, majdnem teljes három hosszú hasábot betöltő beszámolót adott a magyarországi fejleményekről, mégpedig ezzel a főcímmel.

"A népellenes kaland meghiúsulása Magyarországon."

Már nem az összeomlás szót használta ugyan, de még mindig meghiúsultnak tüntette fel a hősies magyar szabadságharcot. Mi több, múlt vasárnapi beszámolójának utolsó alcíme ismét így hangzott:

"A budapesti ellenforradalmi puccs összeomlásához."

Az ötmillió példányszámban megjelenő moszkvai központi pártújság még a szabadságharc 4. napja után sem akarta olvasói elé tárni az igazságot a valóságról, amelyre pedig címének orosz jelentése kötelezné. Sőt, szemtelenül, a kétségtelen tények ellenére is, múlt időben beszél tovább a nemzeti felkelésről, szabadsághőseinket pedig változatlanul ellenforradalmároknak és az imperialista hatalmak, az Egyesült Államok, Franciaország, Anglia, Nyugat-Németország és más országok bérenceinek nevezte, hol Nagy Imre miniszterelnök szájába adva ezt a minősítést, hol pedig budapesti saját tudósítójának tulajdonítva. Igen, még a múlt vasárnap reggel megjelent számában is ezt írta a Pravda:

"A Magyar Dolgozók Pártjának vezetősége és a magyar kormány által tett intézkedések eredményeképpen a népellenes kaland kudarcot vallott."

De szócsövüknek ezt a konok hazudozását nyilván már egyes szovjet vezetők is megelégelték. Talán Hruscsovék is rájöttek, hogy csak nevetségessé teszik magukat a magyar nemzeti felkelés összeomlásának hazug meséjével. Csak ez lehet a magyarázata, hogy a moszkvai központi pártlap hétfői száma már ezzel a semleges címmel közölte három budapesti jelentését.

"A helyzet Magyarországon."

Ezekben a jelentésekben már egy szó sincs többé arról, hogy a felkelő szabadsághősök reakciós ellenforradalmárok, vagy nyugati imperialista hatalmak bérencei. A szovjet sajtó vasárnapról hétfőre virradóra hirtelen megfordította köpönyegét, éppen akkor, amikor az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának ülésén Szoboljev szovjet fődelegátus tovább szajkózta a Pravda hazugságait és rágalmait, azt hangoztatván, hogy a magyar szabadságharc reakciós ellenforradalmárok műve, nem pedig a valóságnak megfelelően a nemzet színe-javának, a munkásság, a katonaság, az értelmiség és a parasztság legjobbjainak küzdelme, az összes társadalmi rétegek támogatásával. A magyar szabadságharc állhatatossága olyan erővel hatott, hogy a moszkvai vezetők is kénytelenek voltak leszállni a hazudozás lováról és áttérni az igazság fokozatos beismerésére. Mi sem bizonyítja jobban ezt a bátorító hatást, mint az a tény, hogy Szoboljev szovjet nagykövetnek a Biztonsági Tanács ülésén a vasárnapról hétfőre virradó éjszaka mondott beszédét, a szokás ellenére még kedden reggel sem közölték a vezető moszkvai lapok. Íme, a győzelmes magyar szabadságharc, az önhitt moszkvai vezetők szócsöveinek is torkába fojtotta a szokott hazudozást, a rágalmazást és szitkozódást. Ez egymagában is világraszóló siker.

Rendkívüli adásunkban Gedeon Sándor munkatársunk a moszkvai vezetők és sajtójuk hirtelen kijózanodásának jelentőségét vázolta.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!

Szünetjel