Rendkívüli ENSZ program

Szünetjel

Kedves Hallgatóink! Most részletes tudósítást közlünk az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának üléséről, amelyen sürgős jelleggel megkezdték a vitát a magyar szabadságharc, illetőleg a fegyveres szovjet beavatkozás ügyéről.

Szignál

A Biztonsági Tanács vasárnap ült össze amerikai idő szerint délután 4 óra 13, európai idő szerint este 9 óra 13 perckor, hogy a magyarországi helyzettel foglalkozzék. Az ülés megnyitása után Arkagyij Szoboljev, szovjet nagykövet kért szót elsőnek napirendi kérdésben. Tiltakozott a Biztonsági Tanács összehívása ellen, kifogásolván, hogy a Tanács elnöke Cornut-Gentille, francia nagykövet nem tanácskozta meg vele előzetesen az ülés időpontját. Szoboljev ezt megengedhetetlen eljárásnak minősítette. Hozzáfűzte, hogy a körülmények nem tették indokolttá a tanácsülés sürgősségét. Erre az elnöklő francia nagykövet azt válaszolta Szoboljevnek, hogy az elnök kötelessége összehívni a Tanácsot, ha annak egy tagja úgy kívánja. Ez a kötelesség még inkább fennáll, amikor - mint a jelen esetben - sürgős ülést kérnek. A Tanács tagjait rögtön értesítették erről. Emlékeztette Szoboljevet arra, hogy a Tanácsnak, mint az Egyesült Nemzetek állandó testületének mindig haladéktalanul össze kell ülnie szükség esetén. Azt hiszem, - mondotta az elnök, senki sem vitathatja el, hogy a magyarországi helyzet vasárnap dacára is megkövetelte a Tanács összeülését. A szovjet kormány képviselője ezzel kapcsolatban rögtön kijelentette, hogy nem a Tanács ügyrendi szabályait kifogásolja, hanem azt, hogy a hagyomány megsértésével nem tanácskozták meg az ügyet az összes tanácstagokkal, mielőtt az ülés időpontját kitűzték. Ezután Cornut-Gentille előterjesztette az amerikai, angol és francia napirendi indítványt a magyarországi helyzet tárgyalására. Szoboljev ismét szót kért, hogy ellenezze az ügy napirendre tűzését. Kijelentette, hogy miután az ügyrendi szabályzat szerint az indítványt tevőknek meg kell indokolniok javaslatukat, tartózkodik a további hozzászólástól, amíg meg nem hallgatja őket.

Az elnök javasolta, hogy a kérdést a szovjet kifogás ellenére is tűzzék napirendre, és e felől azonnali szavazást kért. Szoboljev ezt az indítványt is ellenezte, feltéve a kérdést: Vajon az ügy indítványozói nem szándékoznak-e lépésüket megindokolni, mielőtt a kérdést napirendre tűzik? Az elnöklő francia nagykövet erre leszögezte, hogy az indoklás majd csak a napirend elfogadása után következik, és újból javasolta a szavazást. A maga részéről Szoboljev megismételte ellenvetését azzal, hogy a Szovjetunió kifogásolja a szóban forgó ügy napirendre tűzését. Ha senki nem szándékozik felszólalni az ügy mellett - mondotta - akkor én kérek engedélyt, hogy ellene beszéljek. Az elnök erre megadta a szót a szovjet megbízottnak, aki este 9 óra 25 perckor hozzálátott érveléséhez a magyar helyzet megvitatása ellen.

Szoboljev azzal a váddal kezdte, hogy az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország nyilvánvalóan be akar avatkozni a Magyar Népköztársaság belügyeibe. Hivatkozott arra, hogy Magyarország kormánya nem emelt panaszt, és idézte a budapesti kormánynak azt az előzetes nyilatkozatát, amely tiltakozott a Biztonsági Tanács akciója ellen, és azt Magyarország komoly jogsérelmének tüntette fel. Ennek az akciónak - mondotta Szoboljev - azaz értelme, hogy tovább szítsa a reakciós földalatti elemek fegyveres felkelését. Egy ilyen lépés nem fér össze a rendes diplomáciai kapcsolatokkal. Az amerikai, az angol és a francia kormány példátlan kísérletet tesz arra, hogy az Egyesült Nemzetek védelmében részesítse a magyar néppel szembefordult fasiszta és reakciós elemeket. Kijelentette továbbá a szovjet megbízott, hogy ez egyik legfőbb elve az Egyesült Államok uralkodó köreinek. Utalt az amerikai kongresszusnak arra a törvényére, amely százmillió dollárt szavazott meg kifejezetten a Szovjetunióban és a népi demokráciákban folytatott felforgató tevékenység pénzelésére. Ezt a sok millió dollárt a nép ellenségeinek támogatására és a törvényes kormányok megdöntésére fordítják.

Itt az elnöklő francia nagykövet közbeszólt és figyelmeztette Szoboljevet, hogy nem az illetékesség kérdéséről beszél, hanem az ügy érdemi részével foglalkozik. Kérte Szoboljevet, korlátozza megjegyzéseit arra a kérdésre, hogy a Biztonsági Tanácsnak joga van-e az ügyet tárgyalni. A szovjet nagykövet erre azzal felelt, hogy ő kérte az indítványtevőket, fejtsék ki, miért hozzák a magyar ügyet a Tanács elé. Mivel azonban felszólítása válasz nélkül maradt, ő előterjeszti a szovjet kormány indokait. A továbbiakban rámutatott, hogy az Amerikai Egyesült Államok kongresszusa nemrégiben 25 millió dollárral toldotta meg az eredeti összeget, majd feltette a kérdést, van-e valaki, aki ne emlékeznék arra, hogy az amerikai kormány kihívó felhívásokkal ösztönözte a felkelést a kelet-európai kormányok ellen. Dulles külügyminiszter tegnapi nyilatkozata - emelte ki Szoboljev - igen figyelemreméltó. Mister Dulles ugyanis - folytatta a szovjet nagykövet - a magyar kormánynak egy szabadon választott kormánnyal való felváltását sürgette. Ez beavatkozás egy olyan független állam belügyeibe, amellyel az Egyesült Államok diplomáciai kapcsolatot tart fent, és amely tagja az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Csak ebben lehet látni az Egyesült Államok igazi szándékainak kulcsát. Szoboljev ismét bűnöző, fasiszta elemeknek nevezte a magyarországi felkelőket, és hangoztatta, hogy a budapesti kormány kénytelen volt bevetni fegyveres erőit az ellenforradalmárok likvidálására. Ugyanakkor a szovjet kormányhoz is folyamodott. Mindez Magyarország törvényeinek keretében történt. Szoboljev azt állította, hogy Magyarországnak a nép szabad, demokratikus akaratán alapuló kormánya van, míg az Egyesült Államok kormánya Magyarországon belüli és kívüli kis csoportokkal működik együtt a törvényes kormány ellen.

A szovjet megbízott alaptalannak jelentette ki azt az állítást, amely szerint Magyarországon megsértették az emberi jogokat. A magyarországi kormány a békeszerződéssel teljesen egyetértőleg jár el, mert abban kötelezte magát, hogy nem engedi meg a fasiszták újbóli tevékenységét, akiknek az a céljuk, hogy megfosszák demokratikus jogaitól a magyar népet. Szoboljev szerint a magyar ügy nem tekinthető nemzetközi kérdésnek, amellyel a Biztonsági Tanácsnak foglalkoznia kell. Következésképpen nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország indítványát nem az Alapokmány elveinek érvényesítési óhaja sugalmazta, ennek a kihívó lépésnek a célja nem a béke és biztonság fenntartása, hanem a magyarországi bűnös elemek ösztönzése és bátorítása.
A Szovjetunió azt tartja - fejezte be felszólalását Szoboljev nagykövet - hogy a Magyarország belügyeibe való beavatkozás szembeszökő kísérletéről van szó, és ezért ellene fog szavazni.

Este 10 óra 7 perckor Sir Pierson Dixon brit nagykövet, Nagy-Britannia képviselője lépett a szónoki emelvényre. A brit nagykövet kijelentette, hogy a vita során részletesen kitér majd a felvetett problémára, ezúttal azonban csak arra szorítkozik, hogy röviden és határozottan visszautasítsa a szovjet megbízott állításait, aki olyan szándékot tulajdonít az angol kormánynak és az indítványt előterjesztő többi kormánynak, amely távol áll tőlük. Aztán így folytatta: Szoboljev úr azt mondotta, hogy a Biztonsági Tanács nem illetékes a kérdés megvitatására. Azzal érvelt, hogy Magyarország belügyéről van szó. De lássuk, mi a helyzet Magyarországon, és mi az a probléma, amelyet a Tanácsnak meg kell vizsgálnia? Levelünk ezt teljes egészében megvilágítja. A mai magyarországi helyzetet idegen katonai erők beavatkozása idézte elő. Magyarországon idegen csapatok harcolnak. Ez olyan ügy, ami az egész nemzetközi életet érinti, és kétségtelenül vitathatatlanná teszi, hogy a Biztonsági Tanács illetékes a kérdés megvitatására. A Tanácsnak el kell fogadnia a napirendi javaslatot, és haladéktalanul meg kell kezdenie az ügy vitáját.

Dixon, angol megbízott után Brilej, jugoszláv nagykövet emelkedett szólásra. Kijelentette, hogy kormánya nagy érdeklődéssel figyeli a magyarországi eseményeket. Hiszünk abban - mondotta -, hogy a magyar kormány és a magyar nép megtalálja a kivezető utat mai nehézségeiből, és az érdekeinek megfelelő megoldást. Éppen ezért nem tartja helyénvalónak, hogy a kérdés a Biztonsági Tanács ülésének napirendjére kerüljön. Utána azonban rögtön hozzáfűzte a következőket. A magyar kormánynak időt és lehetőséget kell biztosítani, hogy helyreállítsa a békét. Ez a meggondolás arra kényszeríti a jugoszláv delegációt, hogy az ügy megvitatása ellen foglaljon állást. De, minthogy a jugoszláv kormány ellenzi idegen csapatok bevetését, a kérdésben tartózkodó álláspontot foglalunk el.

Mint Hallgatóink már tudják, a jugoszláv delegátus a szavazástól tartózkodott, és csak a szovjet megbízott vetette el a kérdés napirendre tűzését. A szavazásra 10 óra 14 perckor került sor. A három nyugati nagyhatalom indítványa mellett az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Kuba, Belgium, Nemzeti Kína, Irán, Peru és Ausztrália foglalt állást. A Biztonsági Tanács tehát 9 szavazattal, 1 ellenében és 1 tartózkodásával napirendre tűzte a magyarországi szovjet beavatkozás ügyét. 10 óra 16 percet jelzett az óra mutatója, amikor a Tanács elnöke behívta Kós Pétert, a Magyar Népköztársaság képviselőjét, hogy vegyen részt a vitában.

Szignál

Kedves Hallgatóink, megkezdtük részletes tudósításunk közvetítését az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának vasárnapi éjjeli üléséről, amelyet a magyar szabadságharc, illetőleg a fegyveres szovjet beavatkozás ügyének sürgős megvitatására hívtak össze. A részletes beszámolót rövidesen folytatjuk.

Szignál

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!