Lássunk tisztán!

Lássunk tisztán! A kommunista párt, amelyet alaptalanul a Magyar Dolgozók Pártjának neveztek, hivatalosan is megszűnt [hazánkban]. Elsodorta a közélet porondjáról a szabadságharc vihara, mégpedig úgy annyira, hogy semmiképpen sem támadhat fel többé. Erről szól most Kádár János rádiónyilatkozatával kapcsolatban, Gedeon Sándor munkatársunk most felolvasásra kerülő magyarázata:

Rákosi és Gerő utódjára, egyben áldozatára, Kádár Jánosra hárult az a dicstelen feladat, hogy elmondja a gyászbeszédet a magyarországi kommunizmus rothadt hullája fölött. Amilyen a mosdó, olyan a törülköző. Kádár gyászbeszéde igazán méltó volt a hazugságaiba és gazságaiba belepusztult halotthoz. A gyászszónok nem tagadta meg valójában a kimúlt halottnak sem élete művét, sem pedig hagyományait, csupán a sztálinizmust, meg Rákosit és klikkjét bélyegezte meg, amelynek jóvoltából neki is jó néhány esztendőt kellett börtönben sínylődnie, a kommunizmus még nagyobb dicsőségére. Azt mondotta többek között Kádár János, hogy a sztálinizmus magyarországi képviselőinek, Rákosinak és klikkjének bűnös kalandor politikája lelkiismeretlen módon eltékozolta azt az erkölcsi és eszmei örökséget, amelyet a kommunista munkások, parasztok és értelmiségiek a régi világban becsületes harccal és véráldozattal egybegyűjtöttek. Rákosiék - hangsúlyozta tovább a párt hűlt teteme fölött tartott gyászbeszédében Kádár, súlyosan megsértették nemzeti tisztességünket és önérzetünket, amikor semmibe se vették hazánk szuverenitását, szabadságát és könnyelműen tékozolták nemzeti vagyonunkat. De hát Kádár Jánosnak nem volt-e jelentékeny része mindebben 1951-ig, amikortól maga is sínyleni kezdte Rákosinak és klikkjének rémuralmát? Miért volt szükség a börtön sötétjére ahhoz, hogy részben ráeszméljen Rákosiék politikájának bűnösségére? És kiszabadulása óta miért vállalt újból különféle tisztségeket annak a pártnak az élén, amely július óta egy másik sztálinista, nevezetesen Gerő Ernő vezetésével folytatta hazánk függetlenségének és szabadságának letiprását, nemzeti vagyonunk tékozlását? Nagy Imrével együtt, Kádár János is azonosította magát Gerőéknek és a rákosistáknak azzal a gyalázatos határozatával, amellyel a nemzeti forradalom és a szabadságharc elnyomására a szovjet csapatok fegyveres beavatkozását kérték, és meghirdették a statáriumot, a rögtönítélő bíráskodást. Már bevezetésül mondtuk, hogy Kádár János még parentáló beszédében sem tudta megtagadni a hullává lett kommunista párt hagyományait. Attól sem riadt vissza, hogy megpróbálja csúfosan elpusztult pártja emlékének kisajátítani a nemzeti forradalom győzelmét és dicsőségét. Hogyne, kétségtelenül az MDP-nek számtalan tagja is ott volt a felkelés eszmei és szervezeti előkészítőinek soraiban. De csupán azért, mert kiábrándult a kommunizmusból és felismerte a szovjet álszocializmus reakciós lényegét. A kényszeredett párttagok zöme sem tudta már azonosítani magát Moszkva nyilvánvalóan népellenes politikájával. A szétrothadt kommunista párt hagyományaihoz hű maradt Kádár János azzal is, hogy régi, moszkovita szokás szerint, falra festette az ellenforradalom ördögét. Nem átallotta arról beszélni, hogy a szabad Nyugat felől fenyegeti veszély a valódi demokráciának azokat az alapvető vívmányait, amelyeket a magyar nemzetnek éppen a moszkovitáktól kellett kiharcolnia. Jól ismert kommunista álnoksággal Kádár a nemzeti forradalmat azzal a rágalommal illette, hogy idegen szolgaságba döntheti az országot, miközben új szovjet csapatok zúdulnak hazánkra a moszkovita rabiga fenntartására. Micsoda arcátlanság, hogy éppen Kádár János és társai aggódnak népünk és hazánk sorsa, jövője miatt, demokratikus rendünkért, amiatt, hogy a nyugati demokráciák felől fenyeget a fegyveres beavatkozás. A tolvaj kiált: fogjátok meg!-et. A provokatőrök, a beugratók, szoktak így beszélni. Ugyan, kinek érdeke ma Magyarországon az ellenforradalom, a reakció, az újjászülető igazi demokrácia elnyomása, mint éppen Moszkva csatlósainak, akik most képmutatással próbálják végrehajtani azt a sötét tervet, amelyet a napokban Mikojannal és Szuszlovval kétségbeesésükben kiagyaltak. Kádár gyászbeszédéből azt is megtudtuk, hogy ő és társai nemcsak álarcot cseréltek, hanem cégért is. Új pártot alapítanak, amely, mint Kádár hangoztatta, szakít a múlt bűneivel. Védi és védeni fogja mindenkivel szemben nemzeti becsületünket, hazánk függetlenségét - mondotta a levitézlett központi első titkár. Hogyan védi? Mialatt Kádár ezt a kijelentést tette, még mindig újabb és újabb szovjet csapatok nyomultak be hazánkba a nemzeti forradalom és szabadságharc sakkban tartására, Moszkva önkényuralmának magyarországi mentésére. Ha a Magyar Szocialista Munkáspárttá vedlett MDP, vagyis a kommunista párt mostantól kezdve tényleg védeni akarja nemzeti becsületünket és hazánk függetlenségét, akkor miért nem szólítja fel híveit, hogy semmiképpen se működjenek együtt a megszálló szovjet haderővel? Miért nem tiltakozik az egész világ színe előtt a magyar függetlenség szovjet megsértése ellen? És miért nem tagad meg minden közösséget nem csupán Moszkvával, hanem a marxizmus-leninizmussal is, amelyre hivatkozva a moszkvai vezetők régóta következetesen elárulják az igazi demokrácia és a szocializmus ügyét? Nincs többé Magyarországon józanul gondolkodó, öntudatos munkás, paraszt vagy értelmiségi, akitől félteni kellene a valóban demokratikus és szociális vívmányokat, aki az ellenforradalom, vagy a reakció malmára akarná hajtani a vizet. A reakciót, az ellenforradalmat ma már csak Moszkva fullajtárjai képviselik. A magyar nemzet ezekben a történelmi napokban megmutatta, hogy el tud bánni ellenségeivel, csak az olyan barátaitól mentse meg az Isten, mint az álnok muszkavezetők, akik most új cégér alatt, új álarcban jelentkeznek. A Magyar Szocialista Munkáspárt néven fellépő politikai csoport intézőbizottságától - Kádár Jánostól és társaitól -, akik talán nem is egészen véletlenül heten vannak, mint azok a bizonyos gonoszok, egyetlen történelmi érdemet mégsem vitathatunk el. Nevezetesen azt, hogy beismerték a kommunizmus teljes bukását Magyarországon, maguk is hullává nyilvánították és átadták az enyészetnek. Ezzel pedig a néhai MDP nyolcszázezernyi látszat- és kényszertagját hivatalosan is mentesítették kötelezettségeiktől. Az átmázolt cégtábla alatt újjászervezkedő mohikánok pártjának egyéni jelentkezés alapján lehet tagja az, aki még megbízik bennük. Mindaddig azonban, amíg az új szervezkedésnek Moszkvában továbbra is befolyásos vezetői nem érik el a szovjet erők teljes kivonását hazánkból, pártjuk a muszkavezetők pártja marad, hiába nevezik Magyar Szocialista Munkáspártnak.

A magyarországi kommunizmus dicstelen temetéséről olvastuk fel Gedeon Sándor kommentárját.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!