Londoni levelezőnk, Szabó Zoltán telefonjelentése

Londoni levelezőnk telefonjelentését közvetítjük.

Mint tegnap este már jelentettük az angol lapok és a rádió több tudósítója, tegnap este Budapestről Bécsbe érkezett. E tudósítók tanúvallomásait részben az angol rádió tegnap esti és ma reggeli összes adásából, részben a ma reggeli lapok első oldaláról ismerhetjük. Jelentőségük a tudósítók személyi becsületének bizonyításán kívül abban áll, hogy e szomorú cikkek újabb lökést adnak az angol közvéleménynek a magyar ügy támogatására, valamint arra, hogy a magyar függetlenségi háború forradalmi természetét az angolok megismerjék és megértsék.
A múlt héten egy Magyarországon járt angol újságíró azt írta, hogy a forradalom egy fiatal harcosa erre kérte, írja meg, amit itt látott, legyen a magyar ügy követévé saját hazájában. A Budapestről kiszabadult angol újságírók egytől egyig ezt cselekszik. Valamennyien a fiatal szabadságharcos felszólításának engedelmeskednek.
A Manchester Guardian külön tudósítója, aki tegnap, vasárnap hagyta el Budapestet ezeket írja. Magyarország nem adja meg magát. Az, amit a múlt hét folyamán láttam, még nem került be a történelembe, de vissza nem csinálható. A Vörös Hadsereg tíz hadosztálya és egy hetes mészárlása nem volt elegendő megingatni a magyarok bizalmát abban, hogy képesek hazájuk szabadságának kivívására. Az elmúlt héten a Vörös Hadsereg aránylag kevés veszteséggel győzelmet aratott, noha becslések szerint egyedül Budapest utcáin száz tankot veszítettek. A gyakorlatban azonban a főváros területének 90 százaléka és Magyarország területének nagy része a magyarok kezén van. A Vörös Hadsereg hidakat, útkereszteződéseket, középületeket foglalt el Budapesten. Állásaitól húsz méternyire magyar szabadságharcosok csoportjaival találkozik az ember. Amikor tegnap délután autónkkal kirobogtunk a fővárosból, szabadságharcosok állítottak meg bennünket, hogy útleveleinket ellenőrizzék. Az orosz tankok roppant tömege minden este visszavonul a fővárosból, amely túlságosan veszélyesnek látszik számára a sötétben. Mindössze egy 50 tankból álló, orosz különítmény marad vissza éjszakára az Andrássy úton. Ez az utolsó kép meggyőzött arról, hogy a helyzet a Szovjetunió szempontjából valamivel rosszabb az ő számára annál is, mintha egyszerűen holtpontra jutott volna. A magyarok, különösképpen az ifjúság semmiféle hajlamot nem mutat arra, hogy megijedjen vagy elkedvetlenedjék. Vezérkari főnöküknek, Maléter generálisnak letartóztatása egy olyan időben, amikor menlevéllel, fegyverszünetről tárgyalt, önbizalmukat nem ingatta meg.
Ezek a sorok szóról szóra így jelentek meg angolul a Manchester Guardian mai számának első oldalán. Önmagukban is érzékeltetik már ma, hogy határozott orosz győzelemről nem beszélhetünk, hogy a forradalom ügyes és bölcs partizánháborúvá alakult át, amelyben az ország a nép kezén van, a főútvonalak a megszállók kezén. Vagyis az oroszok helyzete Magyarországon nagyjából azonos a Wehrmacht és Gestapo helyzetével Lengyelországban és a Szovjetunió német kézre került területein, vagyis Fehér-Oroszországban és Ukrajnába, a Moszkva előtti dombokon és Sztálingrádban. A Vörös Hadsereg és az ÁVÓ Magyarországon - érti meg az angol közvélemény - pontosan ugyanazt csinálja, amit a Wehrmacht és a Gestapo csinált a Szovjetunióban. Hatalma csak azokra érvényesül, akiket el tud fogni és ki tud végezni. Hatalma a népre nem terjed ki. A Vörös Hadsereg magyarországi helyzete a hitleri erők Szovjetunióbeli helyzeténél, annál kedvezőbb, hogy nem áll velük szemben olyan hadsereg, amelyet nép csatában legyőzhetnének és ezzel a nép ellenállását gyengíthetnék. A helyzet annyiban is kedvezőbb, hogy a magyar ügyet a nyugat katonai értelemben nem segíti. Politikai értelemben nem eléggé segíti. A Bécsből érkezett tudósítás világossá teszi ugyanakkor, hogy a magyarok mérhetetlen bölcsességgel, bátorsággal és okossággal ugyanazt a harcmodort követik jobban, amit az orosz nép követett Hitlerék ellen. Annál kevésbé világos azonban ma még, ezekben a nagyszerű és szörnyű órákban, hogy a döntő győzelmet miképpen vívhatják ki. A Times a magyar határra érkezett tudósítója tegnap este ezt jelentette. Noha az oroszoknak sikerült a budapesti ellenállás főbb csoportosulásait szétoszlatni, győzelmük pirruszi győzelem volt, mert a magyarok harci szelleme töretlen. Sőt, valószínű az, hogy új erőre kaptak, ezt mindenki észrevehette. Egy maroknyi Quislinget leszámítva az egész nemzet egységes a szovjet megszállás gyűlöletében és annak megvetésében, amit eddig a szocializmus építésének neveztek.
Ezt a világ legfelelősségtudóbb és legkomolyabb napilapjának, a London Timesnak tudósítója jelentette Budapestről Nickelsdorfba érkezve tegnap, november 11-én este. Nekem, aki a magam jelentéseit önöknek irtózatos kétségek, aggodalmak és szinte kibírhatatlan felelősség érzés között vergődve írom, ez a Times tudósítás mélyen megnyugtatja szívemet. Úgy látszik, némely dologban nem tévedtem, nem mindenben tévedtem. Ha a világ politikusok erkölcsét és felelősségtudatát rosszul is ítéltem meg egyszer másszor, ilyen tévedést a magyar néppel kapcsolatban nem követtem el. November 11-i telefonjelentésemben, vagyis 24 órával ezelőtt, hogy a Times tudósítója, a maga lapjánál jelentkezett, én ezeket írtam önöknek.
Amennyiben a Szovjetunió Magyarország szabadságát vissza nem adja, a világ kommunista pártjainak jelentősége lecsökken Hitler nácibarát ötödik hadosztályának és Quisling kádereinek jelentőségére. Nekem meggyőződésem, hogy a Szovjetunió Magyarországon még a pirruszinál is rosszabb győzelmet arathat csak, és a világban többet veszít annál, amit Magyarországon nyerhet. Mint látják, a Londonból adott telefonjelentések mondhatnám szóról szóra ugyanazt mondják, amint ezt a Times Budapestről érkezett tudósítójának telefonjelentése is bizonyítja.
A Times levelezője ezt írja még. Magyarország ebben a pillanatban egy szovjet katonai gyarmat helyzetében van. Ám a magyar nép úgy rémlik sokkal kevésbé van megfélemlítve, mint amennyire a kommunista hatalom tetőpontján volt. Úgy rémlik egyáltalán nem félnek többé - írja a Timesban a pesti szemtanú - attól, hogy szomszédjuk a titkosrendőrségnek feljelenti őket és készek arra, hogy nyíltan kifejezzék rokonszenvüket az iránt, amivel rokonszenveznek. Ma - a tegnapi vasárnapot értsük - az Ausztria felé vezető országút egész hosszán az emberek, öregek és fiatalok egyaránt mosolyogtak ránk és integettek. Talán egy kissé sóvárgón és szomorúan, mivel az országból kifelé haladó gépkocsijainkon a nyugati államok zászlóit látták.
A Times tudósítója ezután arról ír, hogy a katonai hatalom teljességgel az orosz parancsnokság kezén van, ami abból is látszik, hogy a Münnich által aláírt menlevelek csak akkor érvényesek, ha a helyi szovjet parancsnokság ellenjegyezte ezeket. A Times tudósítója a továbbiakban megemlíti, hogy a munkafelvételre vonatkozó orosz és kormányfelhívások válaszra alig találnak, hogy noha azok a szovjet tankok, amelyek a támadást megindították, még mindig láthatók a körutakon, a mellékutcákat nem sikerült birtokba venniük. Ezután a szovjet csapatok és a szabadságharcosok viselkedése közötti különbséget a Times tudósítója Pestről jövet így jellemzi.
Puskákkal felfegyverzett szabadságharcosokkal még mindig találkozik az ember azok körül az épületek körül, amelyek az ő kezükben vannak. Péntek éjszaka, amikor a városon keresztül hajtottam, kocsinkat kétszer is feltartóztatták szabadságharcos őrjáratok. Ezek, mihelyt az angol zászlót felismerték, barátságosan integettek és tisztelegtek. Alig 200 méterrel odébb szovjet őrjárat tartóztatott fel bennünket, amely igazolványaink megtekintése után azzal kötelezett le bennünket, hogy mindnyájunkat a szovjet parancsnokságra kísért be.
A most elhangzottakhoz csak azt kívánom hozzáfűzni, hogy a két munkáspárti lap, a tízmilliós példányban megjelenő Daily Mirror és az öt és fél millió példányos Daily Herald ama pontok felsorolásában, amelyik az Eden kormány távozását követelik, a magyar ügy cserbenhagyását az angol kormány részéről igen határozottan emlegetik. Ez arra vall, hogy a munkásság részéről a közvélemény nyomása a magyar kérdés napirenden tartása érdekében nem csökkent. Személyes értesülésem szerint Kéthly Anna meghívott díszvendég gyanánt vesz részt az ENSZ mai gyűlésén, amely elsősorban a magyar kérdést, másodsorban a szuezi kérdést tárgyalja.

Szabó Zoltán londoni telefonjelentését hallották.