Lássunk tisztán!

1956. október 22. 11:50 ● 09:10

Körösi-Krizsán Sándor
00:00 00:00

A műsor leirata

Szünetjel

Lássunk tisztán! Ebben a műsorszámunkban főként a kommunista párt tagjait tájékoztatjuk mindarról, amit a vezetők titkolnak előlük. Rámutatunk a kommunista pártélet és politika eseményeinek összefüggéseire, megvilágítjuk hátterüket és jelentőségüket.
Megindult az egyöntetű szovjet kommunista birodalom bomlásának folyamata. Ebben látja a lengyel és magyarországi fejlemények jelentőségét a legnagyobb amerikai napilap szakértője, akinek fejtegetését a következőkben ismertetjük és magyarázzuk.

Az egyöntetű kommunista birodalom felbomlása kezdetének vagyunk-e tanúi? Vajon a Szovjetunió jelenlegi diktatórikus vezetői fenn tudják-e tartani hatalmukat magában Oroszországban, ha a kelet-európai erjedés valódi függetlenségre, és következésképpen a szovjet rendszer politikájának nagy vereségére vezet? Ezeket a kérdéseket veti fel a Lengyelországban és Magyarországon zajló eseményekkel kapcsolatban a New York Times világlap szovjet szakértője Henry Schwartz. Ez után így keresi a helyes választ.
Aligha lehetett kis ügy az, amely a 13 legfőbb szovjet politikai és katonai vezető eddig példátlan válogatottját arra indította, hogy a múlt pénteken Varsóba repüljön, beavatkozni a lengyel kommunista párt központi vezetőségének ülésezésébe. Egyébként aggodalmuk tárgyát kristálytisztává tette az a tény, hogy a moszkvai központi Pravda hirtelen abbahagyta hosszú hallgatását a lengyelországi forrongásról, és a lengyel sajtó egy részét azzal vádolta meg, hogy veszélyezteti a kommunista uralmat. Az előző hallgatás jelentőségét csak akkor érthetjük meg igazán, ha tudjuk, hogy a központi szovjet sajtó egy árva szót sem közölt a poznani tárgyalásokkal kapcsolatos eseményekről.
A továbbiakban a tekintélyes szovjet szakértő azt írja, hogy a jelenlegi kelet-európai válság kulcsa az az elgondolás, amelynek veszélyességét Sztálin 8 évvel ezelőtt felismerte, és amelynek Tito leverésével próbált véget vetni. Ez az elgondolás a nemzeti kommunizmus. Ez az eszme sokkal többet jelent annál, hogy minden nemzet a maga sajátosságihoz és különleges viszonyaihoz alkalmazza a szocialista fejlődést. Az a fogalom is benne van ebben az elgondolásban, hogy minden kommunista állam egyenlő a Szovjetunióval, nem köteles tőle parancsokat elfogadni, sőt külpolitikájában eltérő álláspontot is elfoglalhat. Az amerikai szakértő itt megjegyzi.
Amennyiben a nemzeti kommunizmusnak ez az elgondolása Kelet-Európában győzne, megszűnne a kommunista államtömb egysége. Ebben az esetben mindegyik kelet-európai ország igyekezne valóban jó viszonyban lenni a nyugati világgal, sőt gazdasági segítséget is szerezni az Amerikai Egyesült Államoktól, vagy más nyugati forrásokból. Az Egyesült Nemzetek szervezetében a Szovjetunió nem támaszkodhatna többé biztosan a kommunista szavazatok szilárd tömbjére.
Annak bizonyítására, hogy a szovjet vezetőknek mennyire nem tetszik a nemzeti kommunizmus eszméje, Henry Schwartz utal a moszkvai központi Pravda július 16-i nevezetes cikkének figyelmeztető passzusára, valamint a szovjet pártközpontnak arra a szeptember elején szétküldött levelére, amely Tito és Hruscsov megbeszéléseinek indító oka volt. Moszkva mindenképpen szerette volna megakadályozni, hogy Tito példájának követői akadjanak a népi demokráciáknak nevezett szovjet rab országok körében. A kétféle elgondolás között azonban Lengyelországban Gomulka felülkerekedésével elháríthatatlanná vált az összeütközés. A New York Times szovjet szakértője ekképpen folytatja érvelését.
Szovjet szempontból nézve még kényesebbé teszi a helyzetet az a tény, hogy a nemzeti kommunizmus erői az összes kelet-európai országokban érvényesülnek. Ennél fogva a moszkvai vezetők számára Lengyelország a döntő próbaesetet jelenti, mert a nemzeti kommunizmus mostani híveinek győzelme láncreakciót válthat ki Európa többi részében is. A nemzeti kommunizmus híveinek győzelme Kelet-Európában viszont drámai változást idézhet elő a hatalmi helyzetben a Szovjetunió nyugati határai mentén. Ha a nemzeti kommunisták másutt is győzedelmeskednek, akkor nem alkotnak-e tömböt Jugoszláviával, hogy megőrizzék nehezen kivívott függetlenségüket minden jövőbeli szovjet támadással szemben. A szovjet csapatok nem kényszerülnek-e arra, hogy kiürítsék Kelet-Európát. A kelet-európai szovjet támaszpontoknak nem fellegzik-e be, és nem tépődik-e szét a varsói egyezmény szervezete? Már csak ezeknek a kérdéseknek a felvetése is mutatja, miért mentek pénteken Varsóba a legmagasabb szovjet katonai és politikai vezetők.
A legutóbbi napok eseményeiből a világszerte elismert amerikai szovjet szakértő azt a következtetést vonja le, hogy most talán megkezdődött a vége annak a kommunista birodalomnak, amelyet 1945 óta ismertünk. Az ügy még nem dőlt el véglegesen, Moszkvának azonban tőle független erővel bíró tényezőkkel van dolga, és ezért nem lehet biztos a viszály kimenetele felől. Elemzésének befejező részében az amerikai szakértő a jelenlegi kelet-európai helyzet szovjet belpolitikai kihatásainak eshetőségeit mérlegeli. Emlékeztet arra, hogy Beriját közvetlenül az 1953. júniusi kelet-németországi munkásfelkelés után likvidálták. A múlt június végi poznani munkáslázadás ugyancsak komolyan megrendítette Hruscsov addig vitathatatlan vezető szerepét. Világos, hogy Lengyelország elvesztése még súlyosabb következményekkel járna.
Henry Schwartz ezt írja: Tekintet nélkül arra, hogyan alakul a kelet-európai helyzet, minden bizonnyal további bonyodalmakat fog előidézni a Szovjetunióban mind a hatalom csúcsszervében, mind pedig a nép körében. Hruscsovra, aki nyilvánosan síkra szállt a Titóval való kibékülés mellett, nehéz küzdelem vár. Egyidejűleg a szovjet nép körében is vannak erők, amelyek a demokratizálás meggyorsítását, és a véleménynyilvánítás nagyobb szabadságát követelik. Ezek az erők latba vethetik azt az érvet, hogy a szovjet kormányzat csak azzal mentheti a menthetőt, ha magáévá teszi a nemzeti kommunizmus eszméjét, és meggyorsítja magának a szovjet rendszernek az átalakulását is, ezáltal vonzóbbá téve a Kelet-Európában függetlenségre törekvő erők számára.
A kiváló amerikai szovjet szakértő azzal fejezi be fejtegetését, hogy persze senki se jósolhatja meg a válság kimenetelét. Mégis a múlt hétvégének fejleményei arra mutatnak, hogy a kommunista világban általában és a szovjet vezetőség kebelében különlegesen új megrázkódtatások várhatók. Valóban a szovjet vezetők válaszút elé jutottak. Miután a februári moszkvai XX. pártkongresszus megtagadta a sztálini uralmi módszereket, a kommunista párt és országok függetlenségének és egyenjogúságának elismerését nem korlátozhatják többé kizárólag Jugoszláviára. Legalábbis Lengyelországot és Magyarországot nem tarthatják többé abban a gyarmati alárendeltségben, mint a sztálini korszakban tehették. Minden önérzetes kommunista párttagnak is érdeke, hogy a sztálinizmus összes maradványaival együtt a szovjet gyarmati státust a nemzeti önállóság és a szocializmushoz vezető út szabad megválasztása váltsa fel. Miután Moszkva Á-t mondott, B-t is kell mondania. Gyakorlatilag is érvényesülnie kell a papíron elismert elveknek. A népet már nem lehet tovább elvekkel és szólamokkal áltatni.

Főként a kommunista párt tagjaihoz szóló Lássunk tisztán című műsorszámunkban a legnagyobb amerikai napilap szovjet szakértőjének véleményét ismertettük és magyaráztuk a múlthét végi lengyelországi események jelentőségéről.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!

Információk

Adásba került1956-10-22 11:50
Hossz0:09:10
CímLássunk tisztán!
MűsorkategóriaKommentár
Ismétlések
1956-10-22 11:50
SzerkesztőKörösi-Krizsán Sándor
Műsor letöltése MP3