00:00 | 00:00 |
A műsor leirata
Nemzetközi sajtószemle következik. Beszámolunk a magyarországi szovjet hadjárat külföldi visszhangjáról.
Valamennyi svájci lap elsősorban a magyar katasztrófával foglalkozik. A Journal de Genéve éles hangon vádolja Moszkvát az embertelen beavatkozásért és megbélyegzi a szovjet politika képmutatását. Az alattomosság még gyűlöltebbé teszi a szovjet aljasságot - írja a Journal de Genéve. Majd a cikk így folytatódik:
Csalással gázolták le a hősi magyar nemzetet. Moszkva humanitárius gondolatokat sejtetve sebesültjei elszállítását adta meg csapatmozdulatai céljául. Fegyverszüneti tárgyalásokra hívta fel a szabadságharcosokat, hogy annál könnyebben és kényelmesebben támadhassa meg őket. A Szovjetunió ismét fegyverrel erőszakolja a magyarokra azt a rendszert, amelyről ország-világ tudja, hogy a magyar nép sohasem kívánta. Egy nagyhatalom eltipor egy kis nemzetet imperialista céljai érdekében. Az egész világ a magyarokkal érez, a hősökkel, akik a történelem legragyogóbb lapját írták áldozatvállalásukkal. Állapítsuk meg, hogy a mártírok vére nem hiába folyt. A magyar lélek legyőzhetetlen marad és eljön a nap, amikor a szabadság mindent elsöprő ereje diadalmaskodik a brutalitás fölött. - Ezeket írta a Journal de Genéve.
Most a Basler Nachrichten cikkéből idézünk:
Hiába minősíti a Szovjetunió delegátusa fasisztának Nagy Imrét, elszorul a torkunk felhívásának pátoszán, és könnyekkel küzdünk, midőn magunk elé idézzük a puskával, botokkal, puszta kézzel küzdő magyar írókat, diákokat, parasztokat, munkásokat, katonákat.
A La Suisse így ír:
A Szovjetunió mostani vezetői a XX. kongresszuson leköpték Sztálin sírját. Most odarohannak, hogy a köpést letöröljék. Olyan követtek el, ami Sztálin legszörnyűbb cselekedeteit is felülmúlja. Miféle jövendő Hruscsov jön majd, aki elítéli ezt a gyalázatot, úgy, ahogy a XX. kongresszuson Sztálint megbélyegezték?
A Suisse cikkek így folytatódik:
A szovjet tankok nekimentek egy népnek, hogy megmentsék a rendszert, amelyet kezdetben is csak az erőszak honosított meg. Nem csekély dolog a meggyilkolt magyarok emlékével terhelten élni, és nemcsak néhány vezető, de az egész Szovjetunió lelkén szárad a gyalázatos cselekedet. A jogszabályok cinikus felidézése csak súlyosbítja a Szovjetunió helyzetét, és mindenki látja a sztálini ravaszságot és képmutatást, a mai vezetők tetteiben. Ki ne emlékeznék a második világháború lengyel kiküldötteire, akiket Moszkvába invitált a szovjet, és azután egy szálig eltüntette őket? Ismét felvetjük a kérdést, mi a különbség a diktatúra és az úgynevezett kollektív vezetés között? A szovjet meglepődött, hogy egy leláncolt nép ilyen elemi erővel kelt fel a szabadság kivívásáért. Talán még jobban meglepődött azon, hogy az ifjúság tizenkét évi gondos nevelés után is mélységesen keresztény és antikommunista maradt. A magyar drámában az Istenen kívül ma már csak egy remény van, és ez az Egyesült Nemzetek Szervezete. - Ezeket írta a Suisse.
A Zürich Tat, a függetlenek napilapja a kormányhoz fordulva azt követeli, hogy hívják azonnal össze az Országgyűlést. Kéri, hogy azonnal szakítsák meg a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval.
A svájci keresztényszocialisták lapja, a Vaterland ezeket állapítja meg:
Az ENSZ kötelessége Magyarország azonnali felszabadítása. Halálos bűnt követtek el, csellel eltávolították a kormányt, bebörtönözték vezetőit, vérbe fojtották a szabadságharcot. Ez nem maradhat így! Fogjon össze az egész világ, büntessék meg a bűnösöket, és az ENSZ csapatai szabadítsák meg Magyarországot a szovjettől.
A Neue Zürcher Zeitung azt írja, hogy az események megdöbbentőek. Most a cikk egyik szakaszát idézzük:
Az elmúlt napokban aggodalommal néztük a szovjet hadsereg páncélosainak ördögi körtáncát a magyar síkságon. Egy halvány remény mégis élt lelkünkben, nem merik megtenni. Reményünk szertefoszlott. Sztálin megtalálta méltó utódait, akik nemcsak a cinizmusban és brutalitásban, de az aljasságban is felülmúlták mesterüket. De hát miért írjuk ezeket a szavakat? Legnemesebb felháborodásunk sem támasztja fel a halottakat. Svájc minden polgára egyetért a szakszervezetek nyilatkozatával, amelyben visszautasítják a moszkvai meghívást. Mit tehetünk mi, svájciak? Szakítsuk meg a diplomáciai kapcsolatokat a közvélemény nyomására? Nem a mi feladatunk az ellenrendszabályok meghozása, de addig is, amíg a kormány határoz, megszüntetünk minden kereskedelmi és kulturális kapcsolatot ezekkel a barbárokkal. - Ezt ajánlja a Neue Zürcher Zeitung.
A svájcihoz hasonló hangulatot fejeznek ki az osztrák lapok is. Bécs hangulatát az jellemzi, hogy az újságok minden hírközlés és vezércikk mellőzésével az első oldalon döbbenetes fényképeket közölnek a magyarországi eseményekről. Menekülteket látunk, rémült tekintetű kislányokat, akik elvesztették szüleiket, rommá lőtt budapesti épületeket, amelyek alatt ez az írás olvasható: Így fest a gyakorlatban a szovjet páncélosok, Zsukov által jelzett átcsoportosítása.
A Bild-Telegraf című bécsi lap a következőket írja:
Azokban a napokban, amikor hét szovjet hadosztály gyilkos módon megtámadta a magyar szabadságharcosokat, az Egyesült Nemzetek Szervezete a legsúlyosabban megbélyegezte a Szovjetunió magatartását. Magyarországon ömlik a vér. A Szovjetunió a legaljasabb módon tört az immár legendás hírű magyar szabadságharcosokra. Ez a galádság napok óta folyik a szabad világ szeme láttára és nekünk, akik a vasfüggönyön kívül vagyunk, egyetlen kötelességünk, hogy minden rendelkezésre álló módon segítsünk. A magyar nép példát adott arra, hogy a segítséghez nem mindig kell fegyver, hiszen a jelentésekből tudjuk, hogy a magyarok puszta ököllel támadták meg a szovjet páncélosokat. Vegyünk példát a magyar szabadságharcosoktól és segítsünk rajtuk. A szabad világ felháborodása határtalan. Ennek a felháborodásnak tettekben is meg kell nyilvánulnia. Az elmúlt órák drámai eseményei során egyre inkább kialakul az a kép, amely tényleges segítséget jelent a magyar népnek. Ne emlegessük a múltat. Ne arról beszéljünk, hogy mit tehettünk volna, hanem minden erőnket vessük latba azért, hogy Magyarországot ebben a pillanatban valóban megsegítsük. - Ezeket írja a Bild-Telegraf.
A Neuer Kurier és a Wiener Presse szerint a szovjet tömeggyilkosság folytatását a Nyugatnak mindenképpen meg kell akadályoznia.
Nemzetközi sajtószemlét közvetítettünk. A magyarországi szovjet hadjárat külföldi visszhangjáról számoltunk be.
Valamennyi svájci lap elsősorban a magyar katasztrófával foglalkozik. A Journal de Genéve éles hangon vádolja Moszkvát az embertelen beavatkozásért és megbélyegzi a szovjet politika képmutatását. Az alattomosság még gyűlöltebbé teszi a szovjet aljasságot - írja a Journal de Genéve. Majd a cikk így folytatódik:
Csalással gázolták le a hősi magyar nemzetet. Moszkva humanitárius gondolatokat sejtetve sebesültjei elszállítását adta meg csapatmozdulatai céljául. Fegyverszüneti tárgyalásokra hívta fel a szabadságharcosokat, hogy annál könnyebben és kényelmesebben támadhassa meg őket. A Szovjetunió ismét fegyverrel erőszakolja a magyarokra azt a rendszert, amelyről ország-világ tudja, hogy a magyar nép sohasem kívánta. Egy nagyhatalom eltipor egy kis nemzetet imperialista céljai érdekében. Az egész világ a magyarokkal érez, a hősökkel, akik a történelem legragyogóbb lapját írták áldozatvállalásukkal. Állapítsuk meg, hogy a mártírok vére nem hiába folyt. A magyar lélek legyőzhetetlen marad és eljön a nap, amikor a szabadság mindent elsöprő ereje diadalmaskodik a brutalitás fölött. - Ezeket írta a Journal de Genéve.
Most a Basler Nachrichten cikkéből idézünk:
Hiába minősíti a Szovjetunió delegátusa fasisztának Nagy Imrét, elszorul a torkunk felhívásának pátoszán, és könnyekkel küzdünk, midőn magunk elé idézzük a puskával, botokkal, puszta kézzel küzdő magyar írókat, diákokat, parasztokat, munkásokat, katonákat.
A La Suisse így ír:
A Szovjetunió mostani vezetői a XX. kongresszuson leköpték Sztálin sírját. Most odarohannak, hogy a köpést letöröljék. Olyan követtek el, ami Sztálin legszörnyűbb cselekedeteit is felülmúlja. Miféle jövendő Hruscsov jön majd, aki elítéli ezt a gyalázatot, úgy, ahogy a XX. kongresszuson Sztálint megbélyegezték?
A Suisse cikkek így folytatódik:
A szovjet tankok nekimentek egy népnek, hogy megmentsék a rendszert, amelyet kezdetben is csak az erőszak honosított meg. Nem csekély dolog a meggyilkolt magyarok emlékével terhelten élni, és nemcsak néhány vezető, de az egész Szovjetunió lelkén szárad a gyalázatos cselekedet. A jogszabályok cinikus felidézése csak súlyosbítja a Szovjetunió helyzetét, és mindenki látja a sztálini ravaszságot és képmutatást, a mai vezetők tetteiben. Ki ne emlékeznék a második világháború lengyel kiküldötteire, akiket Moszkvába invitált a szovjet, és azután egy szálig eltüntette őket? Ismét felvetjük a kérdést, mi a különbség a diktatúra és az úgynevezett kollektív vezetés között? A szovjet meglepődött, hogy egy leláncolt nép ilyen elemi erővel kelt fel a szabadság kivívásáért. Talán még jobban meglepődött azon, hogy az ifjúság tizenkét évi gondos nevelés után is mélységesen keresztény és antikommunista maradt. A magyar drámában az Istenen kívül ma már csak egy remény van, és ez az Egyesült Nemzetek Szervezete. - Ezeket írta a Suisse.
A Zürich Tat, a függetlenek napilapja a kormányhoz fordulva azt követeli, hogy hívják azonnal össze az Országgyűlést. Kéri, hogy azonnal szakítsák meg a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval.
A svájci keresztényszocialisták lapja, a Vaterland ezeket állapítja meg:
Az ENSZ kötelessége Magyarország azonnali felszabadítása. Halálos bűnt követtek el, csellel eltávolították a kormányt, bebörtönözték vezetőit, vérbe fojtották a szabadságharcot. Ez nem maradhat így! Fogjon össze az egész világ, büntessék meg a bűnösöket, és az ENSZ csapatai szabadítsák meg Magyarországot a szovjettől.
A Neue Zürcher Zeitung azt írja, hogy az események megdöbbentőek. Most a cikk egyik szakaszát idézzük:
Az elmúlt napokban aggodalommal néztük a szovjet hadsereg páncélosainak ördögi körtáncát a magyar síkságon. Egy halvány remény mégis élt lelkünkben, nem merik megtenni. Reményünk szertefoszlott. Sztálin megtalálta méltó utódait, akik nemcsak a cinizmusban és brutalitásban, de az aljasságban is felülmúlták mesterüket. De hát miért írjuk ezeket a szavakat? Legnemesebb felháborodásunk sem támasztja fel a halottakat. Svájc minden polgára egyetért a szakszervezetek nyilatkozatával, amelyben visszautasítják a moszkvai meghívást. Mit tehetünk mi, svájciak? Szakítsuk meg a diplomáciai kapcsolatokat a közvélemény nyomására? Nem a mi feladatunk az ellenrendszabályok meghozása, de addig is, amíg a kormány határoz, megszüntetünk minden kereskedelmi és kulturális kapcsolatot ezekkel a barbárokkal. - Ezt ajánlja a Neue Zürcher Zeitung.
A svájcihoz hasonló hangulatot fejeznek ki az osztrák lapok is. Bécs hangulatát az jellemzi, hogy az újságok minden hírközlés és vezércikk mellőzésével az első oldalon döbbenetes fényképeket közölnek a magyarországi eseményekről. Menekülteket látunk, rémült tekintetű kislányokat, akik elvesztették szüleiket, rommá lőtt budapesti épületeket, amelyek alatt ez az írás olvasható: Így fest a gyakorlatban a szovjet páncélosok, Zsukov által jelzett átcsoportosítása.
A Bild-Telegraf című bécsi lap a következőket írja:
Azokban a napokban, amikor hét szovjet hadosztály gyilkos módon megtámadta a magyar szabadságharcosokat, az Egyesült Nemzetek Szervezete a legsúlyosabban megbélyegezte a Szovjetunió magatartását. Magyarországon ömlik a vér. A Szovjetunió a legaljasabb módon tört az immár legendás hírű magyar szabadságharcosokra. Ez a galádság napok óta folyik a szabad világ szeme láttára és nekünk, akik a vasfüggönyön kívül vagyunk, egyetlen kötelességünk, hogy minden rendelkezésre álló módon segítsünk. A magyar nép példát adott arra, hogy a segítséghez nem mindig kell fegyver, hiszen a jelentésekből tudjuk, hogy a magyarok puszta ököllel támadták meg a szovjet páncélosokat. Vegyünk példát a magyar szabadságharcosoktól és segítsünk rajtuk. A szabad világ felháborodása határtalan. Ennek a felháborodásnak tettekben is meg kell nyilvánulnia. Az elmúlt órák drámai eseményei során egyre inkább kialakul az a kép, amely tényleges segítséget jelent a magyar népnek. Ne emlegessük a múltat. Ne arról beszéljünk, hogy mit tehettünk volna, hanem minden erőnket vessük latba azért, hogy Magyarországot ebben a pillanatban valóban megsegítsük. - Ezeket írja a Bild-Telegraf.
A Neuer Kurier és a Wiener Presse szerint a szovjet tömeggyilkosság folytatását a Nyugatnak mindenképpen meg kell akadályoznia.
Nemzetközi sajtószemlét közvetítettünk. A magyarországi szovjet hadjárat külföldi visszhangjáról számoltunk be.
Információk
Adásba került | 1956-11-05 16:46 |
Hossz | 0:07:31 |
Cím | Nemzetközi sajtószemle |
Műsorkategória | Nemzetközi sajtószemle |
Szerkesztő | Thury Zoltán |