Széljegyzetek

Szignál

Tegnap még sunyi módon helyeselt a DISZ a szegedi egyetemistáknak. Tegnap még - mit tehetett volna a szerencsétlen - azt mondotta: jó, rendben van, a szegedi követelések helyesek, elismerjük, mi Budapesten csak egyet nem akarunk, nem akarjuk megbontani az ifjúság egységét, ezért Budapest nem alakít külön szervezetet, marad a DISZ. Tegnap még így reménykedett a szerencsétlen, és ma már Pesten is áll a MEFESZ, az egyetemi ifjúság külön szervezete. Az egyetemi fakultások sorba, egymás után dobják ki az ablakon a DISZ-szervezeteket, és mámoros lelkesedéssel, elsöprő, új, márciusi lendülettel valósítják meg a szervezkedés szabadságát. Az ifjúságnak nem kell DISZ-kíséret, félre az elaggott, ósdi, fogatlan oroszlánokkal, félre a vénasszony politikával és félre a ravasz susmusokkal. És félre az egyetemi kucserákkal, a Rákosi-fiókákkal, akik barátságot színlelnek az ifjúság ügyével, de közben azon taktikáznak, hogy demagógiának és provokációnak bélyegezve egyes követeléseket, elsikkasszák azokat. A nemzeti függetlenség nem demagógia. Az ország szabadsága nem demagógia. A jobb élet és az igazabb élet nem demagógia. Budapest és a vidék egyetemein a történelem viharzik, a magyar ifjúság ma történelmet ír, és messzire tekintő szemmel már látjuk is, hogy későbbi korok ifjúsága két dátumért lelkesedik majd: 1848 márciusáért és 1956 októberéért. A tavaszi napfény ragyog ezeken az őszi napokon, és ami tegnap még jámbor óhaj volt, azért ma tízezrek lelkesedése harcol. És amiért a harc folyik, az a nemzeti függetlenség.