Márai Sándor beszámolója

Márai Sándor beszámolója következik.

Az elmúlt 24 órában Magyarország sorsa elindított egy láncreakciót, amely a tiltakozás, a számon kérés, a beavatkozás minden hangját megszólaltatta a világban. Izlandtól Indiáig, Londontól Moszkváig öt világrész fővárosaiban hangzott el a követelés, amely a szovjet csapatok azonnali kivonását, a magyarországi szovjet merénylet megbélyegzését, a magyarság függetlenségének és szabadságának helyreállítását követeli. Az elmúlt 24 órában, amíg a magyar szabadságharcosok egyes belső frontszakaszokon utolsó töltényeiket lőtték ki a szovjet tankok ellen és a szabadságharc rádiói a világ lelkiismeretét riogatták, elkezdődött a világban egy láncreakció, amelyet a szovjet többé nem tud megakadályozni. Az Egyesült Nemzetek Közgyűlésén most már a jugoszláv, a lengyel, az indonéziai kiküldöttek is csatlakoztak az amerikai javaslathoz, amely a szovjet csapatok kivonását követeli és elhangzott a nagy jelentőségű olasz javaslat, amelyet ma délután fél ötkor kezdődő ülésén tárgyal a világszervezet és amely most már nemcsak megfigyelő, hanem egy nemzetközi rendőri erő kiküldetését követeli. A javaslattal egy időben a világszervezet tárgyalja azt az újabb amerikai tiltakozást, amely a Szovjetuniót azzal vádolja, hogy megakadályozza nyugati élelmiszer- és gyógyszer segélyek megérkezését Magyarországra. Amíg a magyar nép a mindennapi kenyér, a legszükségesebb élelmiszerek hiányától szenved, az ország nyugati határain már olyan készletek gyűltek fel az éhező magyarság azonnali megsegítésére, amelyek országos viszonylatban is megszüntethetik az ínséget, mihelyt a szovjet engedélyt ad szállításukra. A bojkott a szovjet és a szovjet tankok által védett Kádár-különítmény ellen világvonatkozásban kialakult. Az egyesült amerikai szakszervezetek elnöke, Meany táviratban hívta fel Eisenhowert, torolja meg a szovjet agressziót. A Nemzetközi Jogászszövetség francia tagozata megállapította, hogy a Kádár-különítmény a nemzetközi jog értelmében nem tekinthető kormánynak, mert nélkülöz minden jogalapot. A szovjet követségeket világszerte bojkottálták az októberi forradalom kommunista ünnepén a diplomaták. A külföldi kommunista pártok székházait megostromolják a tiltakozó tömegek. Nemcsak Párizsban, ahol felgyújtották a kommunisták székházát, hanem olyan országokban is, amelyek eddig semlegesek voltak, mint Svájcban és Svédországban. Az olimpiai játékok megtartása kétséges, mert a résztvevő államok kezdik sorjában lemondani a nevezéseket. A szovjettel nem hajlandók versenyezni. Amikor a budapesti Szabad Szakszervezetek Szövetsége felhívásában megállapítja, hogy a Rákosiék által kialakult kalandorpolitika idézte elő az október 23-i felkelést, amelynek becsületes szándékához nem fér kétség, a világközvélemény az elmúlt 24 órában nemcsak a nyugati országokban, hanem a távol-keleti országokban is, amelyek eddig tartózkodóak voltak a magyar tragédia elítélésében, így Indiában, megszólalt és követelte a szovjet gyilkossági kísérletének megakadályozását. A magyar tragédia körül kialakult ez órákban egy második arcvonal, a világ szolidaritásának földrészeket átfogó védelmi arcvonala, a megvetés, amellyel a külföldi kommunista pártok, így az angol és amerikai kommunista lapok tárgyalják a magyar ügyet, mindennap erősebb, hangosabb. A magyar tragédia minden vonatkozásában döntést követel a világtól. Ez a követelés az elmúlt napon a nemzetközi élet gyúpontjába került.

Márai Sándor beszámolója hangzott el.