Londoni levelezőnk, Szabó Zoltán telefonjelentése

Szignál

Kedves Hallgatóink! Londoni levelezőnk, Szabó Zoltán most érkezett telefonjelentését közvetítjük.

Ma reggel Londonban sütött a nap. Mintha az ég is az elmúlt farkasleheletű huszonnégy óráért akarna vigasztalni. Hiába. Az angol rádió ma reggeli első adása azt jelentette, hogy a budapesti rádió állítása szerint a budapesti felkelést az oroszok leverték. Előttem a londoni reggeli lapok. Ezek száznyolc éve most először úgy beszélnek Magyarországról, mint 1848-ban és 1849-ben. A Times, a Manchester Guardian, a Daily Telegraph, a News Chronicle és a többi angol lap mellett Petőfi Sándor összes művei fekszenek előttem. Petőfi históriai jegyzeteiben ezt olvasom: "1848. március 15-én egész nap esett az eső. Az ég a megszületett szabadságot keresztelte. Szekrényesi rendőrkapitány azt kérdezte az embereitől: kell-e katonaság? Landerer azt felelte: nem." Petőfit idéztem. Szekrényesi városkapitány azt kérdezte: kell-e katonaság, és a német Landerer azt felelte: nem. Most az orosz helyőrség tábornoka azt kérdezte: kell-e katonaság és a talán magyarnak is nevezhető Gerő Ernő Nagy Imrével együtt azt felelte: igen. Ezen lemérhetjük, hogy mit süllyedtünk száz év alatt politikailag. A tömeg viselkedése viszont azt jelzi, hogy mennyire megpróbáltunk '48 színvonalára emelkedni népünkben, diákjainkban. Hogy ez így van, annak megértéséhez nem is kell magyarnak lenni. A londoni Times szerkesztője is így értette az eseményeket. A Magyarországról érkező híreket - írja ez a vezércikk - a világ minden táján elszoruló szívvel figyelték. A történelem újra életre ébredt Európában. Eddig Magyarországról csak a tragédia gyászmenetének zaját halljuk, amely annál komorabb, minél jobban összehasonlítjuk azzal, ami Lengyelországban történt. Ugyanabban a pillanatban - írja a Times, amikor orosz csapatok tüzeltek magyar felkelőkre Budapest utcáin, Lengyelország vezére és nemzeti hőse Gomulka az ujjongó varsói tömegeknek azt jelentette be, hogy a lengyelországi szovjet erők két nap leforgásán belül támaszpontjaikra vonulnak vissza. Mindenki - írja a londoni Times mai vezércikkében - azt kérdezi, miért jutottak az események ilyen messzire, ilyen jó irányba Lengyelországban és miért fordultak ennyire rosszra Magyarországon? A Times ezután azt említi, hogy a helyzet Lengyelországban és Magyarországon ugyanaz volt. Hogy a nép ugyanúgy kívánt több szabadságot és jobb életet, hogy a kormányokat ugyanúgy megvetették, hogy az orosz karhatalmat ugyanúgy gyűlölték. A különbséget a Times szerkesztője abban látja, hogy a lengyel kommunisták vezetői a zendülés lehetőségeinek előjeleit időben észrevették. Abban, hogy a poznani felkelés jó előre figyelmeztette a varsói kommunistákat arra, hogy azért a nép az úr. És ennek megfelelően cselekedtek. Ezzel szemben Magyarországon zendülés és kormányválság egy napra torlódott össze és olyan süket bolsevik füleket ért, amelyeket magyarnak, abban a mértékben nem neveznék, amely mértékben a lengyel kommunistákat lengyelnek lehet nevezni. A két kommunista vezetőség közötti különbséget a budapestiek rovására a Times vezércikke így foglalja össze: a magyarországi kommunisták csak néhány engedményt ajánlottak fel a munkásoknak és parasztoknak. Ezt is konok lassúsággal és folytonos óvás közben tették. Ezek a kommunista vezetők - írja a Times - a diktatúrák szokásos és fatális tévedéseit követték el. Lazítottak, ahelyett, hogy reformáltak volna. Vagyis a halottak százait, a világ bizodalmának megromlását és az elmúlt rettentő huszonnégy órát a londoni Times a magyarországi pártvezetőség rovására írja. Említve azt, hogy hibáikat és bűneiket nemcsak a tegnapi nap folyamán, hanem az elmúlt hónapok és évek alatt folyamatosan és következetesen követték el. Ezzel a londoni Times szerint a Szovjetunió vezetőit is kényes helyzetbe hozták. Nincs szükség arra, hogy azt állítsuk: tudjuk a Kreml titkait. Mégis az oroszok a Kelet-Európában követendő stratégiai kérdésben egymással folytatott vitáikban holtpontra jutottak. Eddig csak rögtönöztek az események nyomása alatt, olyan formán, hogy több szabadságot ajánlottak fel, de kíméletlen reakcióval szolgáltak, valahányszor szavukon fogták őket. Míg Lengyelországban beletörődtek abba, hogy az események a maguk útján menjenek, Magyarországban közbeléptek. Most el kell dönteniök - írja a londoni Times - hogy a két vonal közül melyiket követik mindenütt. Vagyis, a magyarországi kommunista pártvezetőség habozása sztálinista megrögzöttségei, szolgalelkűsége és általános tehetetlensége Moszkvát arra kényszeríti, hogy eddigi koegzisztenciális kettős taktikáját feladja. Választaniok kell a között, hogy a szomszéd nagyhatalomnak mutatkoznak-e a jövőben mindenütt, mint most tették Lengyelországban, vagy gyarmatbirodalomként viselkednek-e a jövőben mindenütt, mint tegnap tették Magyarországon? Az utóbbi politika, mint a Times vezércikke érezteti, kilátástalan. A lengyelek és a magyarok megdöntötték azt a borúlátó elképzelést, hogy a modern diktatúra, amely a nevelés és a propaganda minden eszközét kezében tartja, az a diktatúra, amelyet rendőrség és terror támogat, az embereket agyagként formálhatja és beveheti a gondolatnak és lelkeknek azt a citadelláját, amely a lelkekben él. A propaganda, sőt a rémuralom is - írja a Times - hatástalanná válik, ha a mindennapi kenyér hiányzik, és a közember maga előtt látja azt a határt, amelyen túl az élet elveszti értékét is értelmét is. Az elmúlt napok legbiztatóbb jelensége az volt, hogy végül is azok álltak fel a tömegben, akiket a propaganda a legjobban célba vett. A londoni Times, akár a többi angol lap, Budapest véres napját munkásforradalomnak minősítette. A budapesti utcai harcok, a lengyel és magyar események rettentő ellentéte, a két történelmi esemény kifejletének irtózatos ellentmondása az angol közvéleményt úgy megrázta, mint a kelet-berlini és poznani munkásforradalmakat leszámítva, semmi sem a közelmúltban.
Tegnap délután, az események hatására levelet írtam egy világhírű angol írónak. Ebben arra kértem, hogy adjon módot valakinek egy tízperces találkozásra. Éjjel fél kettőkor megszólalt a telefon, még nem aludtam. Az angol író jelentkezett. Azt kérte, hogy eljöhessen hozzám nyomban. Lakásomon elmondta, hogy egy másik angol írótól jön, akivel egész este azt beszélték, hogy ezen a napon egy teendő volna: bejutni Budapestre, osztozni azoknak a sorsában, akik életüket kockáztatták. Mindkét író részt vett a spanyol polgárháborúban, a köztársasági oldalon. Az angol író hajnali négykor búcsúzott el tőlem, mert úgy érezte, hogy ezekben az órákban sem ő, sem én nem maradhatunk egyedül. Reggel nyolckor elolvastam a londoni Times vezércikkét, amely egy mondatával 1849-be vitt vissza: Magyarország fenséged lábai előtt fekszik - jelentette a diadalmas Paskievics a cárnak, miután csatlakozott Kossuth Lajos szabadságharcának leveréséhez - írta a Times. Akkor azonban - folytatta - úgynevezett Kossuth Rádió ellenforradalmi bandának még nem nevezte Kossuth katonáit. Reggel kilenckor felhívtam Madariagát, aki tegnap Oxfordból Párizsba utazott. Az emberi jogok és a szabadság ősz bajnoka Párizsból arra kért, hogy részéről ezeket a sorokat olvassam fel önöknek: Magyarország népe - üzeni Madariaga - ma újra a szabadság előőrseként harcol. A vörös cár és eszközei Budapestnek amaz erőfeszítését, hogy szabadságát visszanyerje, magyar vérbe fojtotta. Gerő, aki mesterségét a spanyol polgárháborúban bajtársainak hóhéraként tanulta ki, jó munkát végzett urának, a vörös cárnak szolgálatában. Nekünk itt nyugaton, távol a hadszíntértől meg kell mérni kimondott szavunkat. Gyászoljuk a hősi halottakat és csodáljuk az élőket, akik nem kevésbé hősök.

Kedves Hallgatóink, londoni levelezőnk, Szabó Zoltán telefonjelentését olvastuk fel.

Zene

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!