Vasvári Gergely összefoglalója

Kedves hallgatóink, most eseményszerű felsorolását adjuk mindannak, ami hazánkban a múlt héten kezdődött, és a mai nap szabadságharcához vezetett. Felolvassuk Vasvári Gergely összefoglalóját.

Az események, kedves hallgatóim, a felület alatt már hónapok óta készülődőben voltak. Az írók lázadása, a szabadabb sajtó követelése és részleges megvalósítása után ebben a hónapban megjelent az ifjúság is. A mai felkelés legközvetlenebb előzménye múlt hét keddjén volt, amikor a szegedi egyetem diákjai kimondták, hogy kilépnek a hivatalos ifjúsági szervezetből, a DISZ-ből. Ennél is jelentősebb tény volt, hogy új egyetemi szervezetet hívtak életre, megalakították a MEFESZ-t. Ez forradalmi cselekedet volt olyan időszakban, mikor hazánkban nincs szervezkedési szabadság, nem törődve a következményekkel, megalakították független szervezetüket. Ez olyan cselekedet volt, mint Petőfiék 48-as akciója, amikor cenzúra nélkül nyomtatták ki a 12 pontot, és megteremtették a szabad sajtót. Ezzel a cselekedettel a lavina megindult. Ugyanakkor a budapesti egyetemek diákjai ultimátumot nyújtottak át a kormánynak. Követelték a jobb életet, a nagyobb szabadságot, a halálbüntetés eltörlését, a független szervezetek engedélyezését, a határok megnyitását nyugat felé, és a nyugati világgal és kultúrával való szabad érintkezés lehetőségét. Az ultimátum azzal fenyegetőzött, hogy ha a követeléseket 14 napon belül nem teljesítik, az ifjúság tüntetni fog a rendszer ellen. Rendkívül jellemző, hogy a hatóságok váratlan engedékenységgel válaszoltak, de egyúttal megkísérelték a fejlődést a párt érdemének elkönyvelni. Ugyanakkor megkísérelték a hivatalos ifjúsági szervezet további bomlását megakadályozni, és bejelentették, hogy Budapesten egységes marad az ifjúság a DISZ keretein belül. Erre válaszul a különböző pesti egyetemi fakultások határozatokat hoztak, és kimondották, hogy kilépnek a DISZ-ből, és szegedi mintára Budapesten is megalakítják a MEFESZ szervezeteket. Az események napról-napra hevesebben zajlottak, és a tegnapi követelések helyére újak léptek.
Óriási lendületet adott a fejlődésnek az a múlt szombati hír, amely Varsóból érkezett. Hruscsov, Kaganovics, Mikojan és Molotov Varsóba sietett, hogy megakadályozza a liberalizálás programját hirdető Gomulka előretörését, és Rokosszovszkij marsall, lengyelországi orosz főbizalmi félreállítását. A lengyel nemzeti egység, amelyben a hazafias érzésű kommunisták is részt vettek, visszautasította a szovjet beavatkozást, és Hruscsovék megszégyenülten tértek vissza Moszkvába. Ez a hír gyújtólag hatott a budapesti ifjúságra és az egész nemzetre. A hét elején táviratok tömegét küldték Budapestről Varsóba és a varsói eseményeket, mint a lengyel függetlenségi harc nagy jelentőségű tényét értékelték. Ekkor elhatározta a budapesti ifjúság, hogy rokonszenvtüntetést rendez Budapesten is, és a lengyel követség előtt felvonul. Az ifjúság küldöttei kapcsolatot kerestek a munkássággal is, és hamarosan nyilvánvaló volt, hogy az eheti keddi felvonulás egyetemes nemzeti megmozdulás lesz. Alig határozták el a keddi megmozdulást, megérkezett Belgrádból Gerő Ernő. Kedden a kora délelőtti órákban a belügyminisztérium betiltotta a tervezett felvonulást. Az ifjúsági csoportok a tilalom ellenére is megindultak a kijelölt terek felé. A tömeg növekedése és elemi erejű lelkesedése arra kényszerítette a belügyminisztert, hogy a gyülekezési tilalmat vonja vissza. A felvonuláson tízezrek vettek részt. A lengyel követség elé vonultak, Bem és Petőfi szobránál tüntettek. Újra hangoztatták az egyetemi ultimátumban felállított követeléseket, és megtoldották azzal, hogy követelték a szovjet csapatok kivonulását Magyarországról. A tüntetők és velük együtt az egész ország abban reménykedett, hogy hatalomra juttatják Nagy Imrét, és Nagy Imre majd megvalósítja a teljes liberalizálás programját. Erre a hangulatra és várakozásra hideg zuhanyként hatott Gerő Ernő tegnap esti rádióbeszéde. Gerő Ernő támadta az ifjúsági akciókat, fenyegette a tüntetőket, dicsérte a Szovjetuniót, a nemzeti szabadságharc hangulatát fasiszta provokációnak bélyegezte. A beszéd a sztálinista politika szókincsével, a sztálinista politika módszereit és programját védelmezte. Ez a beszéd a követelések elsikkasztását jelentette, és ezután drámai körülmények között indultak meg a mára virradó és ma is tartó végzetes események.
A hajnali órákban az ifjúság és a munkásság csoportjai fegyvereket szereztek, és megtámadták a párthelyiségeket és hivatalos épületeket. Miközben a felkelés megindult, a párt külön ülésre ül össze. Nagyobb szerepet biztosítanak Nagy Imre csoportjának. Nagy Imrét miniszterelnökké választják. A párt főtitkári tisztségében azonban megerősítik Gerő Ernőt, aki a végzetes beszédet mondotta. Az eseményeket azonban már semmi sem tartóztathatja fel. A rendszert az elemi erejű megmozdulás készületlenül találja. Kimenési tilalmat rendel el és megpróbálja leverni a felkelést. Hamarosan kiderül, hogy a magyar katonaság nem támogatja kellő mértékben a kommunista kormányt. Ekkor a kormány felkéri az országban tartózkodó orosz csapatokat, hogy avatkozzanak bele a magyar eseményekbe és verjék le a felkelést. Nagy Imre miniszterelnök aláírásával statáriumot hirdetnek, és halálbüntetéssel fenyegetnek mindenkit, akit fegyverrel a kézben találnak, és aki fegyveres cselekmények részese, vagy a harcolókat támogatja. A kormány felhívásainak semmi foganatja nincs. A felkelés egyetemes nemzeti szabadságharc méreteit ölti. Nem segítenek a kormányon azok a közlések sem, amelyek egyes felkelő csoportok megadásáról szólnak. Az egymástól távol eső csoportok folytatják a harcot. Harcok folynak a Lánchídnál, a Baross Téren, a Ráday utcában, Csepelen, és a város legkülönbözőbb pontjain. Erős felkelő egységek szállják meg az Akadémia utca körletét, és megostromolják a kommunista párt székházát. A déli órákban Nagy Imre rádióbeszédet intéz a néphez. Ebben a harc beszüntetését kívánja és a liberális program valóra váltását ígéri. Kilátásba helyezi, hogy aki megadja magát, amnesztiában részesül, és nem esik a statáriális intézkedések hatálya alá. Konkrét kötelezettségeket azonban Nagy Imre beszéde nem vállal. A beszéd elhangzása után a harcok nem csökkennek. A budapesti felkelés átterjed egyes vidéki ipari gócokra. Erős nyugtalanság árad szét a bányavidéken és a nagyipari városokban. Győrben heves tüntetések zajlanak le és Mindszenty bíboros szabadon bocsátását követelik. A délutáni órákban szovjet léglökéses gépek érkeznek Budapest fölé, hogy megfélemlítsék a lakosságot. A budapesti rádióban drámai események játszódnak le, a rendszer nem tudja működtetni a hivatásos gárdát, a budapesti rádió csak zenét közvetít, és idegen bemondókkal olvastatnak fel a rendszer érdekében elhangzó felhívásokat. A harcok mind a mostani pillanatig nem szűntek meg, és összefoglalónk lezárásakor még mindig tartanak.
1956. október 23. és 24. történelmi dátum. Az egész magyar nemzet egységes állásfoglalása az idegen elnyomás és a gazdasági kizsákmányolás ellen. Nemzeti felkelés, amely a szabadságért folyik.

Kedves hallgatóink, felolvastuk Vasvári Gergely összefoglalóját a múlt hét keddjén megindult és jelenleg is tartó forradalmi eseményekről.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!