Rendkívüli riportsorozat a magyarországi események visszhangjáról - a nyugati fővárosokban működő tudósítóink jelentései

Riportsorozatunkat közvetítjük. Most felolvassuk párizsi tudósítónk helyszíni riportját a franciaországi szovjetellenes tüntetésekről.

A Champs-Élysées a világ legszebb sugárútja, itt dobog Párizs szíve. Nyolc évszázados története van ennek az útnak, amelyen hősök vonultak végig és hódítók, diadalmas hadvezérek és zsolozsmás barátok, királyok és forradalmárok. Tegnap a Champs-Élysées-n háromezer főnyi fegyelmezett csoport indult útnak ünnepélyes néma csendben. Párizsi magyarok. A menet élén két hatalmas koszorú. Az ismeretlen katonának a Diadalív alatti sírjához vitték megemlékezésüket Budapest szabadságharcának emlékére. Háromezren voltak mindössze. Fiatalok, öregek, munkások, papok, diákok, értelmiségiek és katonák. Mind együtt, akárcsak otthon a barikádokon. Mire a Diadalív hatalmas terére érkeztek, ahol Párizs tizenkét főútvonala találkozik, ez a háromezer magyar csak egy csepp lett abban a hatalmas néptengerben, amely már ott hullámzott az ismeretlen francia katona síremléke körül, hogy kegyelettel áldozzék az ismeretlen magyar szabadságharcos emlékének.
Eljöttek a társadalmi egyesületek és politikai pártok, a szakszervezetek és a diákság. Az idegenlégiósok és a volt hadifoglyok. A testvér emigrációk küldöttsége és az indokínai veteránok. Több mint száz koszorú borította azt a sírt, amelynek ismeretlen halottja egy pillanatra magyar halottá változott. Öt volt francia miniszterelnök állt az első sorokban: Bidault, Schuman, Pleven, Pineau és Reynaud. Közöttük lobogott a francia és magyar nemzeti színű zászló. A magyar diákság elénekelte a Himnuszt, majd pedig tíz- és tízezer torokból felhangzott a két nép közös indulója, a Marseillaise.
A koszorúk letételének ünnepélyes szertartása után a vezető szerep a miniszterek kezéből a munkásság és a diákság kezébe csúszott. Tömött sorokban vonultak a Champs-Élysées-n. Az emberáradat hatalmas táblákat visz magával. "Szabadságot Magyarországnak! Le az orvgyilkosokkal!" A tömegben egyszerre ezer és ezer fáklya gyulladt ki.
A kommunista párt központi lapjának, az Humanité-nek példányaiból. Az emberáradat elborítja az egész utat, a forgalom megáll. Tizenkét éve nem láttam ilyent, mondja mellettem egy öreg francia, Párizs felszabadítása óta. Akkor lelkesedtek utoljára így a franciák. A tömeg újból a Marseillaise-t énekli, és hömpölyög végig a Champs-Élysées-n a Louvre felé. Már húszezernél is többen vannak. Vajon hol fog az áradat megállni? Az élen menő munkások és diákok tudják, merre az út. Egyenesen a Francia Kommunista Párt székháza felé tartanak. Egy négyemeletes hatalmas épülettömb ez a székház Párizs szívében. Lakói már napok óta rosszat sejtenek, vasrudakkal és acéllemezekkel erősítik a vörös citadellát.
A környező utcákat rendőrkordon zárja el. Meg kell akadályozni minden rombolást. A tüntető tömeg azonban, nem mint feldühödött tömeg érkezik, hanem fegyelmezetten, zárt sorokban. Az élen a koreai ejtőernyősök küldöttsége halad, valamennyi kitüntetéssel. A Távol-Kelet sárga poklában tanultak meg az embertelen kommunizmus ellen harcolni. Pár szót váltanak a rendőrökkel, és megnyílik a kordon. A következő barikádot a kommunista párt bőrkabátos rohamosztagosai emelték. Vasrudakkal és sósavas üvegekkel igyekeztek fellépni a tüntetők ellen. De amikor a húszezernyi tömeg feléjük hömpölygött, inukba szállt a bátorság. Visszahúzódnak a székházba. Dörögve csapódik be a páncélajtó. De nyomukban már ott a tömeg. Nekilendül a földszintet elzáró vasrúd- és páncéllemezeknek. Negyedórán át harsog a "hórukk", aztán a bevehetetlennek vélt fellegvár acélburka recsegve enged, és a tömeg betör a székházba. A megrettent védők a negyedik emeletre szorulnak, ahonnan festéket, sósavat, kartáccsal telt üvegeket szórnak a tüntetőkre. Néhány sebesültet véres fejjel szállítanak el, de a tömeg nem tágít.
A földszint már a tüntetők kezén van. Repülnek a papírkötegek, a szétzúzott bútordarabok az utcára. Bokáig ér az üvegcserép. Már az első emeletet is elfoglalják. Innen az irodai berendezés és az adminisztrációs papírok kerülnek máglyára, amin nemsokára felpiroslik az első lángnyelv. Aztán a tűz a székház belsejében is kiüt. A negyedik emeletre szorult kommunisták, mint ijedt patkányok igyekeznek a háztetőkön át menekülni. Valaki meglobogtatta a lángokban álló első emelet ablakában a magyar zászlót. A tömeg lelkesedése nem ismer határt. Egy emberként követeli: "Szabadságot Magyarországnak! Halál a kommunizmusra!" Itt, a kommunista párt lángokban álló székháza előtt.
Lássunk szimbólumot abban, hogy a nyugat-európai kommunista pártok legrégibb és legerősebb fővezére, Maurice Thorez és Jacques Duclos fellegvárát éppen a hajdani forradalom harminckilencedik évfordulójának napján borította lángba a népharag. Ugyanakkor, amikor a párizsi szovjet nagykövetség fényes fogadásra készül a nagy évforduló méltó ünneplésére. A vodka és kaviár azonban kárba ment. Egyetlen tisztességes diplomata se tett eleget Pavlov nagykövet meghívásának. Csak a népi demokráciák ijedt képviselői szomorkodnak a fényesen kivilágított nagykövetségi termekben. Francia részről a külügyminisztérium protokollfőnöke jelent meg egyes egyedül, mivel ez volt szomorú mesterségbeli kötelessége.

De nemcsak Párizsban sújt a népharag a gyászos szovjet gyilkosok székházaira. Strasbourgban, az Európa Tanács fővárosában szintén szétverték a kommunista pártházat. Róma utcáin hatalmas verekedés folyt diákok és kommunisták között. Luxemburgban a tüntetők ízzé-porrá zúzták a nagykövetséget, és magát a nagykövetet teljes díszben bezárták a pincébe. Svédország lemondta Hruscsov és Bulganyin tervbe vett látogatását. De még a világ legtávolibb pontjain is feltámadt a nép közös igazságérzete a magyarság jogos követeléseinek érdekében. Buenos Airesben, Argentína fővárosában mintegy tízezer tüntető állt több mint egy kilométer hosszú menetben, és az emberek gyászfátyollal átkötött magyar kokárdát viseltek. A hatalmas táblákon ilyen feliratokat lehetett olvasni: "Szovjet zsarnokok, takarodjatok ki Magyarországról! Isten óvja az ezeréves magyar nemzetet!" Argentína szabadsághősének, San Martín tábornok szobrának megkoszorúzása után "Szovjet gyilkosok!" kiáltással az orosz nagykövetség épülete elé vonultak a tüntetők. Betörték a főkaput, és az udvaron talált három luxusautót felgyújtották, majd rohammal bevették a kereskedelmi delegáció épületét, azután kidöntöttek egy hirdetőoszlopot, amit faltörő kosként használtak fel. Az irodában kő kövön nem maradt. Az argentin rendőrségnek több mint háromórai munkájába telt, amíg a felbőszült tömeget rá tudta bírni a békés szétoszlásra.
Párizs és Róma, Stockholm és Buenos Aires. A legszebb városban lángba borult a kommunisták székháza. Európa legrégibb városában verik a kommunistákat. A magas északon nem kérnek vezetőik látogatásából. Messze lent, a déli féltekén törik, zúzzák bútoraikat és autóikat. Az egész művelt világ haragja és gyűlölete a szovjet gyilkosok ellen fordul.

Riportrovatunkban párizsi tudósítónk számolt be a magyarországi szovjet erőszak nyomán keletkezett francia tüntetésekről.