Rendkívüli hír- és helyzetmagyarázat

Kedves hallgatóink, most beszámolunk a Szovjetunió ellen megkezdődött diplomáciai bojkott nyugati eseményeiről.

A magyarországi események, a magyar szabadságvágy elleni brutális szovjet támadás világszerte nagy felháborodást váltott ki, és a felháborodás napról napra fokozódik. Az egész nyugati társadalom, elsősorban az egyetemi ifjúság, akciókat szervez a nyugati szovjet követségek és a nyugati kommunista pártok ellen. Egymást követik a tiltakozó felvonulások, néma tüntetések vagy nagyon is hangos demonstrációk, amint az Luxemburgban, Kelet-Berlinben és Párizsban történt. Egy másik adásunkban beszámoltunk a kelet-berlini zónahatár ellen indított nyugatnémet ifjúsági támadásról, majd a párizsi munkások és diákok ostromáról, melyet a francia kommunista székház és a francia kommunista lap szerkesztősége ellen intéztek. Mostani adásunkban a diplomáciai bojkott jelenségeit gyűjtjük össze és soroljuk fel.
Az elmúlt években a koegzisztencia ürügyén a nyugati szovjet konzulátusok mindenütt nagyszabású fogadóesteket rendeztek november 7-e tiszteletére. Az udvariasság és diplomáciai viszony szabályai szerint a nyugati diplomaták, kormányférfiak, parlamenti tagok minden esetben meg is jelentek ezeken a fogadásokon. Dúsan megrakott asztalok, pezsgő és kaviár, virág és elegancia csábította a nyugati vendégeket, és a szovjet diplomácia ünnepelte a koegzisztencia diadalát. Ez volt a helyzet az elmúlt években. És mi a helyzet a mostani november 7-én?
Most rideg, komor, megvető elutasítás éri a szovjet diplomatákat szerte a nyugati világban. Ezek a szovjet tisztviselők most is, mintha mi sem történt volna, fényes esték rendezésére készültek fel, és ha lehet, még több meghívót küldtek ki, mint az elmúlt években. Most azonban, az elmúlt 48 órában a Szovjetunió nyugati kirendeltségei egyik erkölcsi arculütést a másik után kapták. Az elutasítás, a megvetés oka mindenütt ugyanaz, a magyar szabadság elleni durva támadás megbélyegzése és elítélése. Az 1956-i november 7-e örökre emlékezetes marad a nyugati világban működő szovjet diplomaták számára. Emlékezetes marad, és nem lesz kellemes emlékezés.
Luxemburgban a szovjet követség dísztermében már terítve voltak az asztalok, már frakkba és szmokingba öltöztek a vendéglátók, de vendég még mindig nem érkezett. Mikor a követ úr már nagyon idegesen pillantott órájára, végre kívülről zaj hallatszott. Talán a miniszterelnök érkezik. Nem, nem a miniszterelnök érkezett, nem is egy-két diplomata, hanem egész küldöttség. Óriási küldöttség, több ezer luxemburgi diák. Botokkal, kampókkal, fenyegető öklökkel. Nem kopogtattak, hanem dörömböltek. Nem vártak választ, hanem ajtóstul rohantak a követségre. Nem telepedtek le a terített asztalokhoz, hanem felborították őket. Nem ültek le a kényelmes fotőjökbe, hanem kidobálták őket az ablakon. A székek után az asztalokat, az asztalok után a szekrényeket, sorba az egész berendezést. Kint a tömeg fenyegető táblái és heves kiáltozása mondta a november 7-i köszöntőt: "Magyarország gyilkosai vagytok, pusztuljatok!" Amíg a diákság bent tönkrezúzta a szovjet követség bútorait, kint újabb csoport hatolt a kertbe, és a követ elvtárs pompás autóit rohanta meg, s úgy bánt el velük, mint a pesti ifjúság október 23-án a Sztálin szoborral. Szétverték apró darabokra. Így zajlott le a luxemburgi szovjet követség november 7-i diplomáciai fogadása.
Belgiumban, Brüsszelben már nem kerülhetett sor arra, hogy a megterített asztalokat széthányják, mert már az asztalokat sem lehetett megteríteni. A brüsszeli cukrászok, virágkereskedők és csemegeüzletek, amelyek megrendelést kaptak, az utolsó pillanatban testületileg megtagadták, hogy szállítsanak a szovjet követség számára. Lemondtak az üzleti haszonról, és közölték, hogy azt az összeget, amit a szovjet követségnek történő szállítás, mint hasznot eredményezett volna, átutalják a Vöröskeresztnek, hogy küldjön belőle segítséget a magyarországi szabadságharc résztvevőinek.
Hollandiában, Hágában a cégek már fel sem vették a szovjet rendelést. A hatalmas és elegáns szálloda pedig, ahol a követség kibérelte a dísztermet és több kisebb termet, felmondta a bérletet, termeit bezárta, és nem adott helyt a szovjet diplomaták által tervezett ünnepség számára.
A nyugatnémet fővárosba, Bonnba pár nappal ezelőtt érkezett meg az új szovjet követ, Andrej Szmirnov. Szmirnov a november 7-i fogadást szánta a nagy bemutatkozó estnek is. A bemutatkozás azonban ezúttal félresikerült. Az Adenauer-kormány egyetlen tagja sem jelent meg, sem miniszter, sem államtitkár nem jött el, csupán a külügyminisztérium egy kisebb rangú tisztviselője jelentkezett néhány percre. Lemondták a fogadást a Bonnba akkreditált külföldi követek és a német pártok képviselői is. A német parlament egy bizottsága, amely Moszkvába volt hivatalos, bejelentette, hogy a moszkvai látogatásra nem kerül sor.
Párizsban, miközben a munkások és diákok felgyújtották a kommunista székházat, a szovjet követség fogadóestjéről távol maradt Amerika, Anglia, Kanada és sok más állam párizsi követe.
Londonban az angol kormány egyöntetűen lemondta a szovjet fogadáson való részvételét. Angol művészegyüttesek, élükön a Sadler's Wells Ballettel, visszavonták moszkvai vendégszereplésüket.
Dániában, Koppenhágában a szovjet fogadóestre nem érkezett egyetlen jelentős diplomata és politikus sem. Ehelyett egy háromezer főnyi tömeg benyomult a követség kertjébe, kőzáport zúdított az épületre, és betörte a követség valamennyi ablakát és kapuját.
Bécsben a több ezer főnyi diákságot az erős rendőrkordon csak kemény küzdelem után tudta visszaszorítani a szovjet követség épülete elől.
A diplomáciai bojkott legjelentősebb eseménye Stockholmban történt, ahol Erlander miniszterelnök bejelentette, hogy Bulganyin és Hruscsov tervezett svédországi látogatását a svéd kormány egyelőre lemondja.
Akármennyire igyekeztek is a moszkvai vezetők agyonhallgatni vagy egyszerű rendőri akciónak beállítani a szovjet hadsereg aljas beavatkozását a magyar szabadságharc vérbefojtására, az a világbotrány, amelyet ez a vérlázító eljárás keltett, kihatott az úgynevezett októberi forradalom harminckilencedik évfordulójának ünnepségeire is. A szovjet fővárosban november 7-én, szerdán délelőtt megrendezett katonai parádén és az azt követő tömegfelvonuláson a szokástól eltérően nem jelent meg az Észak-atlanti Szövetséghez tartozó államok katonai attaséinak a zöme. A szabad világ diplomatái csaknem kivétel nélkül távollétükkel tüntettek a moszkvai Vörös téri díszszemlén. Ugyanez történt este is azzal a fényes fogadással kapcsolatban, amelyet a szovjet kormány a Kreml nagy palotájának termeiben rendezett meg. Ezen a már hagyományossá vált fogadáson a nyugati diplomáciát mindössze Svédország, Svájc, Ausztria és Finnország követei képviselték, míg az Észak-atlanti Szövetség tagállamainak nagykövetei nem tettek eleget Bulganyin miniszterelnök ünnepélyes meghívásának. Bulganyin szokásos pohárköszöntőjét csak a kommunista arisztokrácia és a csatlóskormányok diplomatái tapsolták meg. Ezután nemcsak a négy nyugati követ, de a szovjet vezetők is távoztak a fogadásról, holott még hangverseny és tánc is szerepelt az estély műsorán. Tavaly Hruscsov vezetésével a szovjet vezetők is táncra perdültek éjfél felé, ez alkalommal azonban a kommunista aranyifjúságnak sem igen volt kedve a táncolásra. Így a máskor pompás fogadás nyomott hangulatban folyt le. Nyilván még a cinikus és véreskezű szovjet vezetők is érezték, hogy tűzhányón táncolnak amúgy is. Gyarmatbirodalmuk alatt morajlik a talaj, hiába próbálják tankjaikkal újból lehengerelni a népek szabadságvágyát, amelyet a magyar nemzet az egész világ színe előtt hősi elszántsággal és önfeláldozással fejezett és fejez ki. A bolsevik októberi forradalom harminckilencedik évfordulójának pompáját teljesen elvette a magyar nemzet októberi forradalmának tűzfénye.

A november 7-i szovjet állami ünnep nyugati diplomáciai bojkottjáról adtunk összefoglaló képet.