Nemzetközi sajtószemle

Nemzetközi sajtószemle következik.
A magyarországi szabadságharc külföldi visszhangját és az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának ülését tárgyaló cikkeket ismertetünk. A nagy sajtóanyagra való tekintettel a mai nap folyamán ugyancsak több alkalommal jelentkezünk Nemzetközi sajtószemle című adásunkkal. Ez ma második sajtószemlénk.

Szignál

Mindenekelőtt arról számolunk be, hogy a külföldi sajtónak Magyarországon már sebesültje is van. Noel Barber, a londoni Daily Mail Budapestre kiküldött munkatársa egy szovjet golyótól megsebesült. A budapesti angol nagykövet értesítése szerint kórházba szállítják és megkísérlik a fejébe hatolt golyó eltávolítását. A Magyarországon tartózkodó külföldi tudósítók nagy szerepet játszottak a szabadságharc ügyének nemzetközi felkarolásában és a nyugati országok rokonszenvének felkeltésében. A sebesült Noel Barber magától értetődően a legodaadóbb gondozásban részesül fővárosunkban.

Áttérve a mai külföldi sajtó cikkeinek ismertetésére. Az európai és az amerikai lapok egyaránt hasábjaik jelentős részét engedték át a magyar ügynek, az országban lezajló eseményeknek és azok politikai értékelésének. A ma reggeli lapok szerint a legutóbbi fejlemények azt mutatják, hogy a szabadságharcosok győztek.

A londoni Times megjegyzi, hogy a szovjet vezetőknek tudomásul kell venniök az idő múlását, és fel kell adniok a múlt eszközeit.

A Daily Telegraph megjegyzi, hogy a magyarországi véres szabadságharchoz hasonló problémát jelent Moszkvának Lengyelország vér nélküli kiállása a nemzetelidegeníthetetlen jogaiért.

A Daily Express a következőket írja: Magyarország ügye elintéződött. A bátorság és hősiesség szabadsághoz juttatta a magyarokat. Adja Isten, hogy ezt meg is őrizzék.

A liberális News Chronicle így ír:
A Nyugatnak be kell bizonyítania, hogy hajlandó védelmi szervei módosítására, ha a Szovjetunió visszavonja csapatait határai mögé. Nekünk egyetlen érdekünk van Közép- és Kelet-Európában: az elnyomottak megsegítése.

A munkáspárti Daily Heraldnak ez az álláspontja:
Mi az embertelen magyarországi terror alkalmazásának tanulsága? Egyszerűen az, hogy a szabadság ellenségei egyben a szocializmus ellenségei is. Ez a diktatúra lényege.

Nagyon figyelemreméltó az angliai kommunisták lapjának, a Daily Workersnek vezércikke is. A lap ezt írja:
Tragikus, hogy a szovjet erőket hívta segítségül a magyarországi kormány. Bizonyos, hogy egyetlen orosz katona se kíván harcolni sehol. A szovjet katonák sokkal inkább élnének hazájukban és élveznék a szocializmus gyümölcseit, amelyeket saját népük hősies munkája tesz számukra elérhetővé. Ezt az angliai Daily Workers vezércikke állítja.

Az angol lapok cikkeinek ismertetéséről néhány másodpercre visszatérünk az egyik vasárnapi lap, a Sunday Observer cikkére. A lap a következőket állapította meg:
A szovjet kormánynak rá kellett ébrednie, hogy Magyarországon nem a titoizmussal van dolga. Ennél sokkal elemibb erők jelentkeztek. Tito ugyan bizonyos tekintetben népszerű volt, elsőnek szállt szembe Moszkvával, és túlélte ezt a kísérletet. Most azonban nem az ő hívei és tanítványai jelentkeztek. Magyarországon szovjet csapatok állnak, nem úgy, mint Tito Jugoszláviájában. A moszkvai vezetőség kétségtelenül elkésve ébredt rá, hogy ezúttal nem a titoizmus az ellenfele. A tizenegyedik órában vették észre, hogy itt egy egész nemzettel állnak szembe és legfeljebb a Vörös Hadsereg szuronyai tarthatják fönn a magyarországi rendszer uralmát. Vagyis a szovjet vezetőket meglepték az események, hosszan haboztak, elkésve léptek közbe, intézkedésük ennélfogva nem is bizonyult eredményesnek, mert a szabadságharcosok időt nyertek és felfigyelt ügyükre az egész világ. A mai szovjet vezetők helyzete rendkívül nehéz. Elődjük, Sztálin az egész birodalmat összetartotta az erőszak felvonultatásával és alkalmazásával. Utódai már erőszakkal sem tudják megtartani örökségüket. Ezeket hangsúlyozta a Sunday Observer.

A svéd szociáldemokraták lapja a következőket írja:
Az új magyarországi kormány akkor sem képes a reformok megvalósítására, ha ezt esetleg őszintén kívánja. Ez a kormány kizárólag a Szovjetunióra támaszkodik, a szovjet szuronyokra és semmit sem ígérhet, amit ne terjeszthetne be előbb a Kremlnek. Nagyon valószínű, hogy a magyarok egyáltalában nem bíznak Nagy Imre ígéretiben, és nem hisznek a szocialista demokrácia általa való megvalósításában. Nagyon jól tudják, hogy a kommunisták szocialista demokrácián is népi demokráciát értenek. Nagy Imre végeredményben nem tudja mi a demokrácia. Egész életében másban nőtt fel, máshoz szokott. A magyarországi Quislingek megpróbálják a szabadságharcosok zavarba hozását, miközben alattomban megkísérlik a moszkvai rend helyreállítását. Ezt a kísérletet az akadályozza, hogy a világ figyelme nem terelődik el Magyarországról, és a külföld változatlanul figyelemmel kíséri a Szovjetunió magyarországi lépéseit.

Sajtószemlénk befejezéséül megismétlünk néhány fontos amerikai lapvéleményt.

A New York Times az ENSZ Biztonsági Tanácsának üléséről ezeket írja: A civilizált emberiség lelkiismeretének megmozdulása volt, ami a Biztonsági Tanácsban történt. Ez a lelkiismeret erőteljesebben mozdult meg, mint bármikor a koreai kommunista támadás óta. A Szovjetunió vezetői válaszúthoz érkeztek. Az egész szabad világ magatartása gyakorol rájuk nyomást, miközben a közép- és kelet-európai országok elégedetlensége növekszik és Magyarország kiesése következtében Moszkvának európai stratégiai vonalait is újra kell rendeznie. Nagy annak valószínűsége, hogy az eseményeknek a Kreml falain belül következménye lesz. A Szovjetunió visszavonulhat Magyarországról és esetleg reménykedhet is abban, hogy Nagy Imre a lengyel és jugoszláv helyzethez hasonló állapotokat teremt, vagy a Szovjetunió harcolhat a végsőkig és ezzel kinyilváníthatja az egész világnak, hogy nincs más eszköze, csak a végletekig menő erőszak.

A New York Times vezércikke így folytatódik:
Magyarország lovagias és bátor szabadságharcosai sokat nyertek országuknak és a szabadság diadalában reménykedő minden embernek. A világ sohasem lesz többé az, ami volt, akármi történik most már Magyarországon. Egy bátor nép a történelem menetének új irányt adott.

A New York Herald Tribune című lap: "Nem haltak meg hiába" című cikkében foglalkozik a magyar üggyel. A lap rámutat arra, hogy a magyar szabadságharcosok leszámoltak egy elmélettel. Eszerint a közép- és kelet-európai országokban elképzelhetetlen volt a felkelés. A lap megjegyzi, hogy a körülmények valóban mindennemű felkelés ellen szóltak. Magyarországon azonban a bátor ifjúság, a munkások és parasztok rácáfoltak minden elméletre és minden számítgatásra. Esélytelenül szálltak szembe az elnyomatással. Ennek eredménye, hogy az országban a kommunista vezetők védekezésre kényszerültek, és a végén ők kérték a harc beszüntetését. A New York Herald Tribune végül azt hangoztatja, hogy a nyugati közvélemény nyomásának meg kell maradnia, és Magyarországnak gyakorlati segítséget kell nyújtani.

Szignál

Nemzetközi sajtószemlét közvetítettünk. Ez volt ma második sajtótájékoztatónk. A sok külföldi cikkre való tekintettel ma ugyancsak több alkalommal jelentkezünk Nemzetközi sajtószemle című adásunkkal.

Szignál

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!