Rendkívüli riportsorozat a magyarországi események visszhangjáról - a nyugati fővárosokban működő tudósítóink jelentései

Szignál

Rendkívüli riportunk következik.
A magyarországi események nyugati visszhangját közvetítjük. Előző riportunkban bécsi és párizsi helyzetképet adtunk. Most londoni tudósítónk jelentését közvetítjük az angol főváros hangulatáról a budapesti és vidéki eseményekkel kapcsolatban.

Szignál

Az éjszakai budapesti események első híre az angol közönséget rádió útján érte el. A londoni rádió az elmúlt három nap folyamán a magyarországi eseményeket mindenkor közvetlenül a lengyelországi események után ismertette, ezzel is érzékeltetve hallgatóival, hogy Magyarországon ugyanaz a folyamat kezdődött, ami Lengyelországban már előrehaladt. Ezek a hírek az angol politikai életet, az angol közvéleményt és az angol kisembereket a jövő iránti reménykedéssel, a magyarság iránti megbecsüléssel töltötték el. Az általános vélemény az volt, hogy Magyarországon, akár Lengyelországban, nemcsak a lengyelek és a magyarok ügye dől el, hanem a békés koegzisztencia jövője is, a szabadság és a szocializmus eszméjének békéje is, vagyis olyan dolgok, amelyeknek jelentősége világraszóló. Ezek után a ma hajnali magyarországi fejleményekről Anglia népe a londoni rádió reggeli adásából értesült. A londoni rádió, amely kora reggel a szokásos könnyűzene műsorprogramot félbeszakítva a következőket mondta be:
Mint nyolcórai híradásunk hallgatói hallották, Magyarországon éjszaka hosszan tartó tüntetések és utcai harcok után Nagy Imre miniszterelnök lett. Néhány perccel ezelőtt a budapesti rádió azt jelentette, hogy a rend helyreállítása érdekében a Magyarországon állomásozó orosz csapatok segítségét kérték, és hogy az orosz erők már akcióba léptek. A budapesti rádió azt állította, hogy ellenforradalmárok a magyar haderők és a rendőrség több civil ruhás tagját a harcok során megölték.
Az angol rádió szokásos műsorát igen-igen ritkán szakítja meg azzal, hogy zeneszámokat félbeszakítva, híreket olvas be. Ilyesmi csak akkor szokott előfordulni, ha az uralkodó nagy beteg és válságos állapotáról új jelentést adnak ki. Az, hogy az angol rádió angoloknak szóló adásában ezt a magyarországi hírt műsorát megszakítva jelentette be, ez maga arra vall, hogy a magyarországi fejleményeket a BBC politikai osztálya, egyfelől az angol közvélemény, másfelől Magyarország nemzetközi súlyát jóval fölülmúló jelentőségűnek tulajdonítja. A következő napok magyarországi eseményeiben nemcsak a mi jövőnk dől el, hanem a világ reménységei is kockán forognak abban a kérdésben, hogy Kelet- és Nyugat között békés fejlődés lehetséges-e?
Ebben a pillanatban és ezekkel a sorokkal csak azt akarom érzékeltetni, hogy a drámai budapesti fordulat hogyan érte az angol közvéleményt. Hogy ez a drámai fordulat ne váljék tragikussá mind a világ számára, mind a mi számunkra, az a magyar népen múlik, amely ezek után tudja, hogy kiben nem bízhat. A reggeli külön híradás után az angol közember újságjait kinyitva a következőkről értesült. A londoni Timesből megtudhatta azt, hogy Gerő Ernő milyen kettős játékot játszik. A Times, amelynek utolsó kiadása Nagy Imre kinevezése előtt jelent meg, a lengyel hírek szomszédságában, csak az éjszakai eseményeket ismerteti. Ezek után közli azt a belgrádi jelentést, amely szerint Gerő Ernő, idézek, kijelentette ezt: Kapcsolatainkat a Szovjetunióval lazítani kívánjuk. Gerő a hídverő, aki ezek után nyilván más díszítő jelzést érdemel, Belgrádban ezt mondotta kedden.
Budapesten szerdán éjjel viszont az orosz szuronyok segítségét kérte. Ezt a tényt az események forgatagában is érdemes megjegyeznie annak, akinek a magyar nép sorsa és a békés együttélés jövője a szívügye. Az a tény, hogy Gerő, Rákosi módszereit követte sokkal súlyosabb formában.
A Manchester Guardian bécsi tudósítójának jelentése alapján ismerteti a budapesti eseményeket. Az összes többi lapok első oldalon, első helyen, oldalas főcímmel számolnak be a magyarországi hírekről, Gerő Ernő és a kormány muszkavezető akcióját még nem említve, mert ez a hír akkor érkezett, amikor a lapok már az utcán voltak.
A Daily Telegraph főcíme ez: Magyarország csatlakozik a zendüléshez. Az alcímek ezek: Az országház vörös csillagát kioltják. Éjszakai összetűzések Budapesten. A kommunista párt vezetőségét összehívták. A közvélemény változásokat kíván. A konzervatív Daily Telegraph budapesti tudósítójától közöl kéthasábos jelentést. Ez a keddről, Budapestről keltezett jelentés ezzel a mondattal kezdődik:
Budapest ma egy olyan megmozdulásnak a küszöbén áll, amelyet egy forradalom kezdetének lehet nevezni. Dél felé emberek ezrei gyülekeztek és meneteltek a város utcáin, emberek ezrei tüntettek a város főterein.
A tegnapi nap hangulatáról szóló beszámolóját a Daily Telegraph budapesti különtudósítója így folytatja:
A jellemző az volt, hogy a tömegek zászlók ezrei alatt vonultak fel, de a zászlók között egy vörös zászló sem volt. E sorok írójának ablakában, a Daily Telegraph budapesti különtudósítóját idézem, felhallatszott az ének. Az Internacionálét senki sem énekelte. És akkor, amikor ezeket a sorokat írom, a Kossuth-nóta és a Marseillaise ütemei töltik be az utcát. A Daily Telegraph különtudósítója megemlíti, hogy a Műegyetem diákjai megismételték Petőfi gesztusát, elfoglaltak egy nyomdát és kinyomattak egy lapot, amelynek ez a címe: A jövő mérnökei. A kinyomtatott röplapok nyomban széthordásra kerültek.
A munkáspárti Daily Herald egymás mellett közli a lengyel és a magyarországi híreket. A lengyelországi hírt ez a mondat vezeti be: Az oroszok visszahívják hadihajóikat és a Vörös Hadsereg egységeit. A magyarországi hírt ez a jelmondat vezeti be: A tömeggyűlések Budapesten szabad Magyarországot követelnek. A lengyel hír főcíme ez: Hruscsov bocsánatot kér a lengyelektől. A magyar hír ezekkel a sorokkal kezdődik: Halálos csend szállott le Budapestre az elmúlt éjjel, az országos demonstráció után.
A Daily Telegraph napszálltakor nem tudta, hogy ugyanakkor, amikor a lengyel kormány az orosz hadihajók visszavonását követelte, a magyarországi kommunista pártvezetőség az orosz csapatok közbelépését kérte. Ez egy másik olyan tény, amelyet ezekben a napokban szükséges szem előtt tartanunk.
A liberális News Chronicle ugyancsak a magyarországi eseményekkel foglalkozik első oldalán, az első helyet betöltő főcím alatt. A főcím így hangzik: Magyarország zendülése növekedőben. A hírek arról beszélnek, hogy százezres tömegek a Sztálin téren eltávolították helyéről a vörös csillagot, és hogy hajnali 2-kor a rendőrség sortüzet adott le a tüntetőkre. Hogy a pesti rádió épületét könnyfakasztó gázok alkalmazásával vette birtokába a rendőrség.
A Daily Mail első oldalas főcímével ezt jelenti be az angol olvasóknak: Magyarországon a szabadságharcosok a főváros utcáin küzdenek. Ezalatt vastagabb betűkkel ezt az alcímet olvassuk: A budapesti helyőrség tüzel a tömegre! A további címek: A Sztálin-szobor megrohamozásáról és katonatisztek felkeléséről beszélnek.
A többmilliós példányszámban megjelenő Daily Express Budapestről közli Sefton Delmer helyszíni riportját, amely ezekkel a sorokkal kezdődik:
Ma a történelem egy nagy eseményének voltam szemtanúja. Láttam, hogy Budapest népét elkapta az a lelkesedés, amely Poznanban és Varsóban dúlt. Nyílt és elkeseredett lázadásban keltek fel szovjet uraik ellen.
Delmer többhasábos riportjában részletesen és pontosan leírja a tegnapi nap és a tegnapi este eseményeit. A történelmi tények szótárából talán lényeges megemlíteni, hogy a cseh kommunista rádió egyik tegnap esti adása azt jelentette, hogy fegyveres bandák támadták meg a budapesti Rádió épületét. Ugyanakkor azonban a budapesti rádió, amelynek épületét állítólag megtámadták, ugyanezt nem jelentette be. Ez a hír azt a gyanút kelti, hogy az éjszakai budapesti eseményeket moszkvai és prágai kommunista körök arra akarták még az események kezdetén felhasználni, hogy budapesti fasiszta bandák meséjével készítsék elő a retorziót. Ez annak az angol képviselőnek a gyanúját látszik igazolni, akivel az imént beszéltem. Ő azt tartja, hogy az orosz játszma a következő: Nagy Imre kinevezésébe belemennek. Nagy Imre kormányával, kinevezése után, az oroszok közbelépését kéretik. Ezzel Nagy Imre népszerűségét egycsapásra eloszlatják, és biztosítják azt, hogy a sztálinista reakció, mivel a szabadság erőinek nem lett kikristályosodási pontja, szabadabban működhessék. Az angol képviselő szerint ez egyike volna az utóbbi idők legvisszataszítóbb és leglehangolóbb politikai játszmáinak, amelybe Moszkvát és Gerőt az a cél vezeti, hogy a lengyelországi fejlődésnek Magyarországon útját állják. Ha így, ha úgy, a budapesti kommunista kormány azzal, hogy újra megpróbál visszatérni a sztálinista módszerekhez, mérhetetlenül sokat kockáztat. Hogy erre példát mondjak, a társutas francia Claude Bourdet az egyik francia hetilap múltheti számában Magyarország Lengyelország remény, veszély címmel egy cikket írt. Ebben a munkásmozgalom egy régi harcosát idézve ezt vetette papírra.

Lengyelországban és Magyarországon olyan események zajlanak, amelyekhez fontosságban hosszú esztendők óta semmi sem mérhető a szocializmus és a béke követői szempontjából. Ezt a nyilatkozatot a munkásmozgalom egy, nyilván francia, régi harcosa tette és a nyugati baloldali közvéleményt egészében fejezi ki. Ha így van, akkor ebből az is következik, hogy a magyarországi muszka vezetők sztálinista reakciója a szocializmus követőit és a békét is veszélyeztetik.
A baljós jelek ellenére Angliában ebben a pillanatban mindenki reméli még, hogy a magyar népnek az oroszlán bátorságát a kígyó okosságával párosítva, sikerül majd megakadályozni, hogy a magyar helyzeten kívül a világhelyzet is Budapesten induljon romlásnak a maradék sztálinisták jóvoltából.

Zene

Rendkívüli riportunk hangzott el. Londoni tudósítónk most érkezett jelentését közvetítettük a magyarországi események visszhangjáról az angol fővárosban. A mai nap folyamán következő újabb riportunk arról szól, hogyan reagálnak Rómában, Bonnban és Bécsben az elmúlt 24 óra drámai eseményeire.

Zene

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!