00:00 | 00:00 |
A műsor leirata
A világtörténelem egyik leghitványabb cselekedete az a galád szószegés, amelyet a szovjet kormány és a szovjet hadsereg parancsnoksága ma elkövetett. Azt ígérték, hogy kivonulnak Budapestről, elhagyják az országot, nem avatkoznak be belügyeinkbe, nincsenek ellenséges szándékaik a magyar néppel szemben. És íme, ma reggel óta öldösik a magyar népet, harckocsijaik végigdübörögnek az egész országon, katonáik magyar parasztokat, munkásokat, fizikai és szellemi dolgozókat gyilkolnak. Tettük az emberiség történetének egyik legszégyenletesebb fejezete és újabb bizonysága annak a vitathatatlan ténynek, hogy a Szovjetunió szavában nem lehet hinni és ígérete fabatkát sem ér. Ismét bebizonyosodott, hogy nem ismer mást, csak erőszakot, durva önkényt. Lábbal tiporja a jogot, a szabadságot, becsapja barátait, szövetségeseit és félrevezeti az egész világot. A Szovjetunió eddig története a szószegések és szerződésszegések története. Ehhez a hagyományához hű maradt, amikor reggel harckocsijait és tüzérségét, légi erejét és gyalogságát a magyar nép ellen harcba küldte.
Nem ez az első eset, hogy Moszkva így viselkedik. Fussuk végig az utolsó 20-25 év történetét. Látni fogjuk, hogy egy pillanatig sem állt meg az álnokság és gyalázat szörnyű útján.
1939 őszén barátsági és együttműködés szerződést kötött az észt, a litván és a lett kormánnyal. Békéről, barátságról, jó szomszédi viszonyról és kölcsönös megbecsülésről beszélnek e szerződések cikkelyei. Mégis, nem sokkal később, 1940 nyarán megindultak a szovjet páncélosok és nyomukban a hitvány hódító sereg, hogy eltiporják e három derék nép szabadságát és függetlenségét.
Észtország, Lettország és Litvánia megszűnt önálló állam lenni. A béke állítólagos hívei és a dolgozók úgynevezett védelmezői egyszerűen leradírozták a három országot a térképről, lakóikat megkínozták, megnyomorították és távoli, orosz vidékekre deportálták.
1939-ben Hitlerrel fogtak össze, hogy a lengyel nemzetet letörjék és az országot zsákmányul ejtsék. Ezrével és tízezrével pusztították a legjobb lengyel hazafiakat, parasztokat, munkásokat, értelmiségieket és ronggyá tépték azt a szerződést, amelyet a lengyelekkel kötöttek.
Nem sokkal ezután Romániát támadták meg, és elrabolták az ország egy értékes részét. Megtámadták a finn népet, amely békében kívánt élni és mással sem törődött, mint mindennapi munkájának szorgos elvégzésével. De nemcsak a szomszédos országokkal járt el ilyen álnok módon, hanem elfojtotta a tagköztársaságok törekvését is a nemzeti jelleg: nyelv, hagyományok és szokások megőrzésére. Tette ezt annak ellenére, hogy az ország alkotmánya különleges jogokat biztosít az unió tagállamainak. A szószegés és szerződésszegés sorozata azonban még ezzel sem szakadt meg. Sőt, folytatódott olyan mértékben, amellyel a világtörténelemben alig találunk példát. A Szovjetunióval szomszédos kelet- és közép-európai államokra gondolunk, amelyekre a nagyhatalmakkal együtt a szovjet kormány is önrendelkezést, demokratikus kormányzást, független állami életet ígért. A békeszerződésekben ezt az ígéretét megerősítette. Ennek ellenére számos nyugati és keleti szomszédját - köztük művelt, nyugat-európai színvonalú országokat - igájába hajtott és közvetlen katonai beavatkozással, valamint csatlóskormányok segítségével irányított.
A szovjet kormány mai tettével szaporította szörnyű bűneit. Egy kormány, amely a béke védelmezőjének és a népek szabadsága bajnokának tünteti fel magát, tankokat és ágyúkat küld azok ellen a munkások, parasztok, értelmiségi dolgozók ellen, akik valóban békét, nyugodt építőmunkát, független országot és emberi szabadságot akarnak. Sztálin meghalt, de szelleme ott él a Kreml falai között, és még ma is irányítja azokat, akik ajkukkal ugyan megtagadják, de az ő nyomdokait követik.
Szignál
Nem ez az első eset, hogy Moszkva így viselkedik. Fussuk végig az utolsó 20-25 év történetét. Látni fogjuk, hogy egy pillanatig sem állt meg az álnokság és gyalázat szörnyű útján.
1939 őszén barátsági és együttműködés szerződést kötött az észt, a litván és a lett kormánnyal. Békéről, barátságról, jó szomszédi viszonyról és kölcsönös megbecsülésről beszélnek e szerződések cikkelyei. Mégis, nem sokkal később, 1940 nyarán megindultak a szovjet páncélosok és nyomukban a hitvány hódító sereg, hogy eltiporják e három derék nép szabadságát és függetlenségét.
Észtország, Lettország és Litvánia megszűnt önálló állam lenni. A béke állítólagos hívei és a dolgozók úgynevezett védelmezői egyszerűen leradírozták a három országot a térképről, lakóikat megkínozták, megnyomorították és távoli, orosz vidékekre deportálták.
1939-ben Hitlerrel fogtak össze, hogy a lengyel nemzetet letörjék és az országot zsákmányul ejtsék. Ezrével és tízezrével pusztították a legjobb lengyel hazafiakat, parasztokat, munkásokat, értelmiségieket és ronggyá tépték azt a szerződést, amelyet a lengyelekkel kötöttek.
Nem sokkal ezután Romániát támadták meg, és elrabolták az ország egy értékes részét. Megtámadták a finn népet, amely békében kívánt élni és mással sem törődött, mint mindennapi munkájának szorgos elvégzésével. De nemcsak a szomszédos országokkal járt el ilyen álnok módon, hanem elfojtotta a tagköztársaságok törekvését is a nemzeti jelleg: nyelv, hagyományok és szokások megőrzésére. Tette ezt annak ellenére, hogy az ország alkotmánya különleges jogokat biztosít az unió tagállamainak. A szószegés és szerződésszegés sorozata azonban még ezzel sem szakadt meg. Sőt, folytatódott olyan mértékben, amellyel a világtörténelemben alig találunk példát. A Szovjetunióval szomszédos kelet- és közép-európai államokra gondolunk, amelyekre a nagyhatalmakkal együtt a szovjet kormány is önrendelkezést, demokratikus kormányzást, független állami életet ígért. A békeszerződésekben ezt az ígéretét megerősítette. Ennek ellenére számos nyugati és keleti szomszédját - köztük művelt, nyugat-európai színvonalú országokat - igájába hajtott és közvetlen katonai beavatkozással, valamint csatlóskormányok segítségével irányított.
A szovjet kormány mai tettével szaporította szörnyű bűneit. Egy kormány, amely a béke védelmezőjének és a népek szabadsága bajnokának tünteti fel magát, tankokat és ágyúkat küld azok ellen a munkások, parasztok, értelmiségi dolgozók ellen, akik valóban békét, nyugodt építőmunkát, független országot és emberi szabadságot akarnak. Sztálin meghalt, de szelleme ott él a Kreml falai között, és még ma is irányítja azokat, akik ajkukkal ugyan megtagadják, de az ő nyomdokait követik.
Szignál
Információk
Adásba került | 1956-11-04 12:39 |
Hossz | 0:04:47 |
Cím | Rendkívüli kommentár |
Műsorkategória | Kommentár |
Szerkesztő | Borbándi Gyula |