Márai Sándor beszámolója

Márai Sándor beszámolója következik.

Az elmúlt huszonnégy órában, amíg Budapesten és Magyarországon partizánharcok alakultak a szovjet csapatok ellen, és a válság minden elképzelhető tünete kétségbeesett kísérletekre kényszeríti a szovjet és a magyar hatóságokat, hogy a sztrájkok, harcok és a hűdöttségig megbénult államélet következményeit valahogyan ellensúlyozzák. A szabad világban éppen úgy, mint a szovjettel barátságos népek világában olyan erővel folytatódott a világközvélemény tiltakozása, amely a moszkvai vezető köröket is kényszeríti, hogy a Magyarország ellen elkövetett merénylet következményeit végre józanabbul ítéljék meg. A parancsuralmak lebecsülik a közvéleményt, afféle demokratikus papolásnak minősítik. A magyarországi merénylet visszhangja a világban kényszeríti a szovjet diktatúrát, hogy ezt a felfogását revideálja. A határozat, amelyet az Egyesült Nemzetek Közgyűlése a közelmúlt órákban elfogadott, követeli a szovjet csapatok azonnali kivonását, megfigyelő kiküldését, tehát mindazt, ami szükséges, hogy a magyar ügyet haladéktalanul a világ népeinek kontrollja alá helyezzék. A szovjet Politbüro tagjainak budapesti utazása, a magyar kormányalakulat válsága, minden hír, amely hazulról és a szovjet világból az elmúlt órákban érkezett azt bizonyítja, hogy a szovjet kezdi megérteni, milyen veszedelmes fordulatot jelent számára a Magyarország elleni merénylet. Lengyelország és Jugoszlávia magatartása a magyar kérdésben magyarázkodó, de Tito levelének egy mondata a jövő számára is fontos lehet. Ez a mondat így hangzik: A dolgozó népek tökéletesen megértik a magyar nép elkeseredését, a múlt hibái és bűnei miatt. A budapesti Népszabadság ma reggel azt írta, hogy a kormány és a párt szentnek tartja és megvédelmezi mindazokat a vívmányokat, amelyeket az október 23-án megindult nagy nemzeti demokratikus mozgalom kiharcolt. Azok a kormányalakulatok, amelyek az elkövetkező időben feltehetően váltogatják egymást, nem tehetnek mást, mint elfogadják az októberi magyar forradalom követeléseit. A magyar sajtó és rádió most már éppen úgy kénytelen elismerni, hogy ez a forradalom nem a nyugati hatalmak biztatására következett be, hanem egy természeti katasztrófa erejével robbant ki a kommunista rendszer kegyetlenségei és igazságtalanságai következtében, mint ahogy felismeri és bevallja ezt mindenfelé a világban a kommunista arcvonal és a társutasok sajtója. Nem a Nyugat, nem a vasfüggöny mögötti világ csinált forradalmat Magyarországon, hanem a kommunisták, és a gyilkossági kísérlet, amellyel a szovjet ezt a most már kommunista részről is elismert és jogosnak minősített forradalmat elmúlt vasárnaptól vérbe fojtani igyekezik, az undornak, a megvetésnek a szovjetek minden vonatkozásban megtagadó tiltakozásnak, tehát a világközvéleménynek olyan viharát korbácsolta fel, amelynek igazi jelentőségét Moszkva kezdi megérteni. Egyetemeken, semleges országokban, mint tegnap Svájcban és máshol Nyugat-Európában soha nem hallott hangon tiltakoznak tudósok, írók és felhívják az egész nyugati világ főiskoláinak tanárait és diákjait, hogy a szovjet gyilkossági kísérletéből vonják le a végső következtetéseket, helyezzék szellemi bojkott alá azt a rendszert, amely e gaztettet elkövette. A Politbüro tagjainak budapesti látogatása néhány órán belül választ hozhat a világközvélemény követelésére.

Márai Sándor beszámolója hangzott el.