Londoni levelezőnk, Szabó Zoltán telefonjelentése

Londoni levelezőnk első telefonjelentését közvetítjük a magyarországi orosz közbelépés angol visszhangjáról.

Az angol közvéleményt ebben a pillanatban kizárólag Magyarország sorsa nyomasztja. A ma reggeli lapok első oldalán a magyar események kiszorították a szuezi problémát, és a szuezi katonai akció problémáját, amelyről az angol társadalom nagy részének és az egész Munkáspártnak elítélő nézetei vannak. Az egymillió-kétszázezer példányban megjelenő Daily Sketch ezzel az egész oldalas főcímmel jelent meg: A magyar nemzet legyilkolása. A közel ötmillió olvasóhoz szóló Daily Mail Magyarország legyilkolása címmel vezeti be mai közleményeit, és a 9 és félmillió olvasót számító Daily Express: A letörhetetlen Budapest főcímmel nyitja meg mai beszámolóját a magyarországi eseményekről a lap első oldalán. A három legkomolyabb angol lap, a Times, a Daily Telegraph és a Manchester Guardian mindegyike azt hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió tankokkal és légibombákkal támadt a magyar munkástömegekre. A magyar népforradalom és az orosz gyarmatosító akció világpolitikai hatását a Times foglalja össze, bécsi, római, genfi, párizsi és belgrádi tudósítóinak cikkeiben. Egy burgenlandi különtudósító arról számol be, hogy a magyar-osztrák határon egy orosz bajonettel átdöfött fiatalasszonyt látott, és arról, hogy a szovjet katonák megakadályozták a Magyar Vöröskeresztet abban, hogy a fiatalasszonyon segítsen. A Times és a többi lap bécsi tudósítói a menekültek számát tízezerre teszi. A lap genfi tudósítója az ENSZ Menekültügyi Bizottságának döntéséről ad hírt, a menekülök minél nagyobb gondozására vonatkozóan. A római tudósító ismerteti Martino olasz külügyminiszter üzenetét Nehru-hoz. Ebben Martino kifejti, hogy a Szovjetunió megtagadta amaz öt alapelv egyikét, amelyet a bandungi konferencián aláírt, nevezetesen azt, hogy az aláíró hatalmak tartózkodni fognak attól, hogy az egyes országok nemzeti ügyeibe beavatkozzanak. Az olasz Kommunista Párt a Times tudósítója szerint nyilatkozatot adott ki, amely szerint a Szovjetuniót nem lehet arra felszólítani, hogy csapatait visszavonja Magyarországról. Ezzel az olasz kommunista párt soraiban valószínűleg a szakadás folyamata indul meg. Ez azért jelentékeny, mert az olasz Kommunista Párt volt az egyetlen, amely azzal büszkélkedhetett, hogy népszerű a tömegek előtt. A Szovjetunió akciójának nyomasztó hatása alighanem megkezdődött a nyugati kommunisták soraiban. Hasonló jellegű jelentés van a Manchester Guardian-ben is. Az, hogy egy Freyer nevű egyén, a kommunista Daily Worker Budapestre kiküldött tudósítója a magyar főváros angol követségén keresett menedéket az orosz csapatok elől, mindenesetre jellemző a helyzetre. A Manchester Guardian ezzel kapcsolatban rámutat arra, hogy a Daily Worker előző tudósítójának, dr. Bonn Editnek börtönből való kiszabadulását, amit nyilvánvalóan a felkelőknek köszönhet, csak tegnapi számában közölte a kommunista lap. Ez jellemző, írja a Times. A lap párizsi tudósítójának egy jelentését ismerteti Pineau francia külügyminiszter tegnap déli rádióbeszédéről, amelyben ez a következőket mondotta: "Meghajlunk a magyar nép bátorsága és vértanúsága előtt és annak láttára, hogy az egész nép kész arra, hogy meghaljon a szabadságért." Pineau külügyminiszter ebben a beszédében teljes joggal azzal vádolja az ENSZ-t, hogy tegnap a drága időt arra is vesztegették, hogy egy egyiptomi diktátort mossanak tisztára. Ez a jogos vád természetesen nem változtat azon a tényen, hogy az Eden-kormány és a francia kormány teremtett nehéz külpolitikai feltételeket a magyar forradalomnak a szuezi katonai akcióval. A Times párizsi tudósítója megemlíti, hogy Magyarország második orosz megszállását a Francia Kommunista Párt rá jellemző és makulátlan jellemtelenséggel és megszokott lelkiismeretlenséggel arra használta fel, hogy hangsúlyozza a sztálinista elemek igazát. "Ez az én nézetem szerint igen eredményesen fogja megerősíteni a francia kommunista párt népszerűtlenségét, és a jövőben a párt bomlásához vezet majd. Az oroszok cári módszerű és imperialista jellegű akciója már Franciaországban is kezdi meghozni a maga gyümölcsét, nevezetesen a Szovjetunió és a csatlós kormányok elszakadását a nyugati proletariátustól. A magyar forradalom orosz vérbefojtási kísérlete egyben valószínűleg végez azzal a relatív rokonszenvvel is, amely haladó nyugati körökben a jugoszláv kísérlettel szemben fennállott." A Times belgrádi tudósítója azt jelenti, hogy a jugoszláv sajtó most arra törekszik, hogy a Tito kommunisták beszéde ne legyen se igen, se nem, de ha igen, akkor ez inkább a Szovjetunió felé hangozzék el. A jugoszlávok - írja a Times belgrádi tudósítója, egyre inkább bebizonyítják azt, hogy a koegzisztencia tanának hirdetésénél lényegesen erősebbek ideológiai kapcsolataik. Ezzel Tito valószínűleg végleg rálépett arra az útra, amelyen elveszti azt a népszerűséget, amelyet a Nyugat részéről a kommunisták közül egyedül ő élvezett, és lehet, hogy azt a segélyt is, amelyet a Nyugattól kapott. Tito rálépett arra az útra, amelyen a többi csatlós politikus jár, és félő, hogy ez, az ezzel járó likvidáláshoz vezet. A Times varsói tudósítója a lengyel kommunistáknak arról az erőfeszítéséről ad számot, hogy amikor a lengyel proletariátus Magyarországgal való együttérzésének kifejezésére törekedett, Gomulka pártja egyedül igyekezett az elégedetlenséget a kommunisták keretei közé szorítani. "Véleményem szerint ez a taktika a magyarországi orosz megszállások és elnyomatás után természetszerűen eredménytelen lesz." A konzervatív Daily Telegraph vezércikkében részben az Eden-kormány mentségére felteszi a kérdést. Vajon megteszi-e az angol, francia, egyiptomi engedményekhez hasonló engedményeket a Szovjetunió Magyarországon? Belemegy-e abba, hogy az Egyesült Nemzetek csapatai rendfenntartó funkciót végezzenek Magyarországon, ha ilyen feladatra még egyáltalán mód lesz, majd visszavonuljon a saját határai mögé? A vezércikk szónoki kérdése arra vonatkozik, hogy a szovjet ugyanúgy limitálja-e majd a maga katonai céljait Magyarországon, ahogy az angol-francia akció tette a Szuezi-csatorna mellett? Az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének mai határozatát a reggeli lapok még nem közölték. De az angol rádió első reggeli adása már bemondta. A határozat, amely az akció elítélésén túlmenően ENSZ bizottság beküldését kívánja Magyarországra, valóra válása esetén mindenesetre megnyitná az utat arrafelé, hogy a magyar forradalom még elhallgattatása esetén is nagyobb nemzetközi fejlemények kiváltója legyen. Tegnap estig a magyar kézen lévő vidéki adók adásai segítettek abban, hogy az angol közvélemény megtudja, a moszkvai rádió nyilatkozata a szabadságharc teljes leveréséről valótlan, és a küzdelem, ahogy lehet, és ahol lehet, még tart. Ennek a ténynek az elismerése az angol delegátus ENSZ beszédében is szerepel, és voltaképpen a forradalmárok rendíthetetlensége és a rádióadások akadályozták meg azt, hogy a világ közvéleménye és az ENSZ a magyar forradalmat és szabadságharcot tragikusan befejezettnek tekintse.
A londoni lapok vezércikkeiről következő telefontudósításomban számolok be.

Szabó Zoltán londoni telefontudósítását hallották.