Rendkívüli kommentár

Kedves Hallgatóink, most Gallicus rövid kommentárját közvetítjük.

Szignál

Ők azt mondották, a nép uralma ellen a fasiszta reakció, a csőcselék, a söpredék, az alvilág kelt föl. Mi azt mondottuk, a politikai csőcselék, a politikai söpredék és politikai alvilág ellen a nép kelt föl. Nem egyes rétegek, nem egyes osztályok, hanem a nemzet egyeteme. Tehát a párttagság is, amely egyébként sosem volt azonos a párttal.
Tekintsük csak: a szabadságáért harcoló Győr-Sopron megyében az ügyek vitelére Ideiglenes Nemzeti Tanács alakult. A teljesen tehetetlen, népellenes, népáruló budapesti kormányzattal szemben, ez a Nemzeti Tanács a közhatalom független, önálló, forradalmi szerve Győr-Sopron megyében. Történelmünk folyamán a megyék sokszor voltak már az ország szuverenitásának makacs és hősi védelmezői. Ez a hagyomány folytatódik a Győr-Sopron Megyei Nemzeti Tanács megalakulásában és mai, forradalmi harcában is.
A Nemzeti Tanácshoz csatlakozott a Munkástanács, a Katonatanács, a Paraszttanács, az Értelmiségi Tanács és az Ifjúsági Tanács is. Mi több, ez a Nemzeti Tanács mától kezdve magába foglalja a Magyar Dolgozók Pártja győr-soproni Intézőbizottságát, tehát a párttagságot is. Felvetjük a kérdést: Győr-Sopron megye lakosságának a szabadságharchoz való maradéktalan csatlakozásában hol jelentkezik a fasiszta reakció, a csőcselék és a söpredék? Kik tartoznak az alvilághoz? A parasztok? A proletárok? Az ifjú értelmiségiek? Vagy éppen a párttagság?
De menjünk tovább! Ez a pártagság, illetve ennek nevében a megyei intézőbizottság a Szabad Győr Rádióján keresztül az imént nyilatkozatot tett közzé. Ez a nyilatkozat megállapítja, hogy nem ellenforradalomról van szó, hanem a dolgozó magyar nép, jogos követeléseinek teljesítéséről. Ezért az intézőbizottság mélységesen elítéli azokat, aki fegyvert használtak a felvonuló munkássággal és ifjakkal szemben.
Melyik oldalon bitangol tehát a politikai alvilág? Azon az oldalon-e, amely szabadságot kér a nemzetnek és kenyeret a polgárnak, vagy azon az oldalon, amely e szabadság és kenyér helyett sortűzzel és koporsóval fizet? Erre a kérdésre megfelelt a Győr-Sopron megyei párttagság, s vele együtt minden más megyék párttagsága is.
Az Intézőbizottság kiáltványában két intézkedést követel a budapesti kormányzattól. Az első az, hogy az Államvédelmi Hatóságot az egész országban oszlassák fel, fegyverezzék le, és a fegyvereket a Magyar Néphadsereg alakulatai vegyék birtokukba. A második az, hogy a magyarországi szovjet alakulatokkal szüntettessék be a harcot olyanképpen, hogy a szabad elvonulás jogával azonnal hagyják el az ország területét.
Ennek a kettős követelésnek nagyszerű értelmét nem lehet túlbecsülni. A párttagság kitűzte a szabadságharc lobogóját. Nemcsak azért, hogy a szovjet légiók elvonuljanak, és így külső viszonylatokban helyreálljon az ország önrendelkezése, hanem azért is, hogy az elnyomatás és a kizsákmányolás belső rendje is megdőljön. Ennek feltételeként a terror legkönyörtelenebb szervének, az Államvédelmi Hatóságnak teljes felszámolását jelölte meg. A rémuralom hosszú esztendein át az ÁVH volt a moszkovita helytartók rohamcsapata és fellegvára. Ez az intézmény számolta fel pártjainkat, ez rohanta le egyházainkat, ez taposta sárba lelkiismereti szabadságunkat, ez szállította a rendszer hóhérló igazságszolgáltatása számára az áldozatok ezreit és tízezreit, ebben testesült meg az idegen zsarnokság. A győri kiáltvány bizonyítja, hogy ez a véres intézmény még nemzeti szabadságharcunk tragikus, magasztos napjaiban sem eszmélt önmagára. Pusztuljon tehát! El a szovjet szuronyokkal, és el az Akadémia utca bilincseivel! Ezt harsogja oda a láncaitól szabaduló párttagsággal együtt az a magyar csőcselék, az a magyar söpredék az Akadémia utcának, amelynek öntudata és vérhullajtása előtt a messze századok is csodálattal borulnak majd le.

Gallicus rövid kommentárját közvetítettük.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!