A szovjet agresszió nyugati visszhangja

Londonban, Párizsban, Washingtonban, New Yorkban, a szabad országokban mindenütt mérhetetlen, valóban elemi erejű felháborodás fogadta a szovjet merénylet hírét. Nagy Imre miniszterelnök hajnali bejelentésének elhangzása után alig nehány perccel működésbe léptek a nyugati távirati ügynökségek és pár perc múlva már megszólaltak a nyugati rádióadók. A magyarországi események visszhangja az előzetes vasárnapi nyugalom ellenére villámgyorsan kialakult. Az amerikai, angol, francia, a skandináv és a többi nyugati rádióadó műsora megszakításával körülbelül félóránként, egyes esetekben 15-20 percenként számol be a legújabb magyar hírekről. A közvéleményt nyugaton rendkívül gyorsan, valójában páratlanul gyorsan sikerült mozgósítani. A Szovjetunió hajnalban, vasárnap hajnalban indította meg a támadást Magyarország ellen és feltehetően arra számított, hogy a támadás időzítésével több órát nyer. Csak későbbi időpontban kell a nyugati közvélemény nyomásának erejével számolnia. A londoni, párizsi, washingtoni és a többi nyugati jelentés azt mutatja, hogy ez a szovjet számítás nem vált be. Nemcsak a kormányok rendkívüli minisztertanácsai, nemcsak a nemzetközi szervezetek ülései bizonyítják a nyugat gyors reakcióját a magyarországi szovjet támadásra.
A politikai és diplomáciai gépezet működésének megindulásán kívül azonnal jelentkeztek a nyugati politikai pártok, azok vezetői, a pártok nemzetközi szövetségei, a különböző egyesületek, társadalmi szövetségek és több helyen már ma délután tiltakozó felvonulásokat rendeznek, tömegtüntetéseken tiltakoznak a magyarországi szovjet merénylet miatt.
A szabad országokban azt tartják, hogy a Vörös Hadsereg a magyarországi szabadságharc puccsszerű elintézésre már nem számíthat. A közvélemény súlya ennél sokkal hamarabb és sokkal nagyobb erővel jelentkezik. Nyugati körökben hangoztatják, hogy a szabad országok közvéleménye az elmúlt napokban is jelentős tényezőnek bizonyult. A szabad sajtó, a nyugati pártok, a kereszténydemokraták, a liberálisok, a szocialisták, a többiek megbélyegző ítélete a magyarországi szovjet beavatkozásról valójában egyhangú és nyomatékos figyelmeztetés volt. Az amerikai szállítómunkások már napokkal ezelőtt bejelentették, hogy nem hajlandók a Szovjetunióba irányuló szállítmányok berakásán dolgozni. Jelek vannak arra, hogy az amerikai szállítómunkások fellépésének módjára megmozdul a nyugati munkásság nagy többsége, megmozdulnak a szakszervezetek, a pártok és az eddigi londoni, párizsi, washingtoni hangulatból arra lehet következtetni, Moszkva magyarországi cselekedetei visszhangját és a nyugati közvélemény erejét nem becsülte fel megfelelő módon.

Szignál