Kertek alatt

Kertek alatt című műsorunk következik.

-Adjon isten Márton gazda!
-Adjon isten! Annyi mérgem van ezekkel tikokkal, mindig szétkaparják a komposztrakást.
-Hát az már igaz! De érdemes is nekik, mert sok gilisztát találnak benne. Igaz, a gilisztára szükség volna komposztban is, segítené érlelni. De még más egyéb is jut veszendőbe, ha itt szabadon áll a komposztrakás. Szél hordja. Eső kimossa. Nitrogénje elillan. Megsavanyodik. Büdös is. Legyeket is nevel. Pedig nagy kincs, hát megérdemelné, hogy tökéletesebben kezeljük. Idővel majd bennünket is ránevel a szükség, meglátja!
-Nahát ami azt illeti, elég nagy trágyahiány van nálunk is.
-Van bizony, de tudja ez vezette rá a kínaiakat, meg a japánokat is a komposzttal való helyesebb gazdálkodásra. Ha meggondoljuk Márton gazda, hogy Japánnak akkora az összes szántóterülete, mint a mai Magyarországé, de tízszer annyi lakost kell eltartania, megértjük őket.
- Igen.
- Ott egy-egy parasztcsalád birtoka országos átlagban alig több mint másfél hold. Ezen bizony nemigen lehetne trágyatermelő állatot is tartani, pedig igen belterjesen, kerti módon művelik földjeiket, amihez viszont sok trágya kell.
-Hát így elhiszem, hogy a komposztjukat is nagy gonddal kezelik meg becsülik, de ugyan hogyan kezelik.
-Hát úgy, hogy zárt helyen kis épületben összegyűjtik és itt érlelik a hulladékokat. Így nincs kitéve az idő viszontagságának, kis helyen elfér, kevesebb vele a munka is. Még egészségügyi szempontból is megfelelőbb ez a kezelés, különösen a lakóház közelében. Az ügyesen megszerkesztett komposzttároló, vagy komposztsiló alatt árnyékban van a trágya, de levegő azért járja. Felesleges leve lefolyik és összegyűlik. Az érleléshez nem kell gyakran áthányni, nem is szaglik. Még az is előnyös, hogy a komposzt már elkorhadt, érett részét ki lehet venni alulról anélkül, hogy az egészet megbolygatnánk.
-Hű, hát ilyen köllene nekem is! Hogyan lehet ezt megcsinálni?
-Hát ami azt illeti, nem olyan lehetetlenség, ma már nyugaton is eléggé elterjedt ez a módszer, főleg a kis családi gazdaságokban, meg a telepes kiskertekben. Készítik fából vagy betonból is. Esetleg mind a kettőből. Lényege az, hogy egy-két négyzetméter alapterületű rekeszeket építeni, amelyeknek a magassága másfél, egy és háromnegyed méter. Az ilyen komposzttartó rekesz épülhet úgy, hogy a négy sarkán egy-egy oszlop áll. Ezek közé akár a zsalugáteres ablakon, hézagosan, rézsutosan deszka vagy betonlapokat helyeznek el, csak éppen fordítva, tudja? Mert felfele néz a köztük lévő rés.
-Értem, így nem hullik ki közötte komposzt, de a levegő keresztül-kasul járhatja.
-Úgy van. Ezeket a lapokat a sarokoszlopok oldalán lévő ferde vájatokba lehet becsúsztatni, és könnyen ki is lehet onnan húzni őket. Ahogy növekszik belül a komposztrakás, újabb deszkalapokkal magasítják a rekeszt. Ha megérett a komposzt, kihúzzák a legalsó lapot és lapáttal ki lehet emelni az alsó réteget. A felsőbb rétegek azután utána roskadnak, helyet adva a további feltöltésnek. Akár az örökégő kályhában a koksz.
-Hát ez igen célszerűnek látszik.
-Hát ez bizony az is, de lehet tisztán betonból is készíteni, más módon. A silók alá aztán rostélyt szoktak építeni, hogy a lé leszivároghasson, egy kis aknába gyűlik össze, és fel lehet aztán önteni ismét a komposztra, ha az kiszáradna.
-Igen.
-Különben tető védi a komposztot a száradás ellen.
-Na és aztán hány ilyen silót épít egy-egy gazda?
-Általában minden ötszáz négyzetméter kert területre három darab, egy-egy négyzetméter alapterületű rekeszt számítanak. Jó volna, de ha legalább kicsiny, maguk is kipróbálnák? No de Márton gazda nekem mennem kell, hát Isten megáldja!
-Isten megáldja!

Kedves Hallgatóink, Kertek alatt című műsorunkban szakmunkatársunk, Márton gazdával beszélgetett a komposzt tökéletesebb kezelésére való silókról.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!