Rendkívüli munkásműsor

Rendkívüli munkásműsorunkban Molnár József beszél most a magyarországi sztrájkhelyzetről.

Kedves Munkáshallgatóim! Sokszor elmondottuk már az elmúlt történelmi héten, hogy az egész szabad világ bámulattal adózott a magyar munkásságnak, amely nemzeti forradalmunk támogatása érdekében egy emberként tette le a szerszámot. A forradalom azóta győzedelmeskedett. Az ország népe lázasan készülődik az új honfoglalásra, a demokratikus rend megszilárdítására és az áruló elemekkel való törvényes leszámolásra. A külső veszedelem azonban még nem hárult el. Állandóan újabb és újabb hírek érkeznek szovjet csapatmozgásokról. Minden józan magyar hazafi tudja, hogy a külső ellenség beavatkozásának elhárítására nagy éberségre és állandó készenlétre van szükség. Minden józan hazafi tudja azt is, hogy a tíz nap óta tartó hősi helytállás után az élet vérkeringésének meg kell indulnia. Ezt csak a termelőmunka megindítása tenné lehetővé. Állandó készenlét, vagy termelés. E két malomkő között őrlődik a magyar munkásság. Dicső nemzeti szabadságharcunkban félelmetes fegyvernek bizonyult az általános sztrájk. Nem csak a szovjet haderőt bénította meg, hanem szétzúzta a szovjet propagandának, a reakciós ellenforradalomról, a szabad világban terjesztett hazugságait is. A sztrájk fegyvere, amely győzelemhez segítette nemzeti szabadságharcunkat, ha nem okosan használjuk, most sarjadó szabadságunk és nemzeti függetlenségünk sírásója is lehet. Az általános sztrájk egyszerű beszüntetésének veszélye abban áll, hogyha megindul a normális termelőmunka, a szovjet csapatok nem érzik a velük szemben állók minden eshetőségre kész lakosság erejét. Ugyanakkor azonban a tíz nap óta tartó sztrájkban megbénult magyar életben az ellátatlan lakosság, az élelem, a fűtőanyag és áramhiányban szenvedő városi nép, gyengének bizonyulhat egy esetleges szovjet beavatkozás elhárítására. Tíz nappal ezelőtt a sztrájkoló magyar munkásság kettős célt tűzött maga elé. Az ország demokratikus átalakítását és a nemzeti függetlenség visszaszerzését. Bár belpolitikailag sok kérdés még tisztázatlan, azonban a legfontosabb kérdésekben a kormány magáévá tette a sztrájkoló munkások álláspontját. Megszületett a többpártrendszer. Megalakultak a demokratikus pártok. A kormány, amelynek személyi összetétele talán éppen ezekben az órákban válik olyanná, hogy az egész magyar nép ideiglenesen elfogadhatja, kérte a szovjet csapatok visszavonását és a Szovjetunióba való visszaszállítását. Felmondta a varsói paktumot és kinyilvánította az ország semlegességét. A szovjet kormány magatartásában mind ez ideig nem történtek ilyen lényeges változások, a szovjet kormány végső szándékait nem ismeri az ország lakossága. Ezért bizalmatlansága a legteljesebb mértékben jogos. A magyar munkásságnak minden oka meg van rá, hogy állandó készenlétben legyen. Hogy a készenlét ne bénítsa meg a győztes nemzeti forradalom ellenálló erejét, leghelyesebb az volna, hogy ha azokon a helyeken, ahol a közvetlen szovjet beavatkozás veszélye nem áll fenn, a helyi forradalmi tanácsok, a pártok képviselői, a szakszervezeti vezetők és a fontosabb gyárak, üzemek munkástanácsainak küldöttei, közösen döntenének a munka felvételéről vagy a sztrájk folytatásáról. Azokban a gyárakban és üzemekben, ahol a termelés megindul, a demokratikusan megválasztott munkástanácsnak állandóan készenlétben kell állania, hogy szükség esetén a munkásság azonnal beszüntethesse a munkát, tiltakozhassék a szovjet beavatkozás ellen, és minden erejével segítségére siethessen a nép szabadságát és az ország függetlenségét oltalmazó fegyveres erőknek. A gyakorlatban máris ez történik. A magyar munkásság bölcsen és higgadtan mérlegeli a helyzetet. Erre a bölcsességre, higgadtságra és nyugodtságra ma épp olyan szüksége van az egész aggódó nemzetnek, mint volt a forradalom kitörésének pillanatában a magyar munkásság hősiességének.

Molnár József beszélt a magyarországi sztrájkhelyzetről.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!