Lássunk tisztán!

Lássunk tisztán! Ebben a műsorszámunkban főként a Kommunista Párt tagjait tájékoztatjuk mindarról, amit a moszkovita vezetők titkolnak előlük. Rámutatunk a kommunista pártélet és politika eseményeinek összefüggéseire, megvilágítjuk hátterüket és jelentőségüket.
A napokban országszerte ismét megindult a pártoktatás, pedig most nyilván helyesebb lett volna meg sem kezdeni. Ez Gedeon Sándor munkatársunk mondanivalójának mai témája.

Nagyjából lezajlott a szokásossá vált előcsatározás a pártoktatás módozatainak kérdéséről, és valahogy minden pártszervezetben eldöntötték, mennyiben érvényesítik az önkéntesség elvét és mennyiben nem. Úgy ahogy, legalábbis papíron, összetoborozták a szemináriumok hallgatóságát és kidolgozták a tantervet. Ezek után majdnem mindenütt sor került vagy kerül a pártoktatás új évének megkezdésére. A pártsajtó a központi pártújság vezetésével igyekszik leküzdeni a párttagok nagyon is érthető ellenszenvét az elméleti oktatásban való részvétellel szemben. Azzal próbál kedvet csinálni hozzá, hogy – ezt idézem – az új pártoktatási évben már nem lesz unalmas és szürke a szeminárium, mert a hallgatóknak nem kell merev tételeket ’magolniok’. Az ellenzés, a magyarországi helyzet és a nemzetközi állapotok boncolgatása, a friss tények számbavétele, ez majd megújhodást hoz a pártoktatásban. A kész formulák hajtogatói felett eljárt az idő, aki nem tud a marxizmus segítségével eleve meggyőző érveket kovácsolni, helytálló nézeteket kialakítani, az porondon marad, emeli ki a pártközpont szócsöve. Nos, ezzel a következtetéssel kapcsolatban bátorkodom szerényen megjósolni, hogy valóban a porondon marad minden kommunista előadó és vitázó, aki a marxizmus-leninizmus segítségével meggyőző érveket és helytálló nézeteket próbál kialakítani, a marxizmus-leninizmus elméletének zűrzavara ugyanis még sohasem volt olyan általános, mint éppen napjainkban. A marxizmusnak vagy a leninizmusnak ugyan melyik tételéről állíthatja még valaki, hogy teljesen helytálló és általánosan érvényes ma is, úgya… úgyannyira, hogy senki sem vonhatja kétségbe. Nem más, mint Hruscsov, az első számú moszkvai vezető volt az, aki a februári XX. pártkongresszuson mondott nyilvános beszédében megmásította Leninnek két alapvető tételét, a parlamentarizmusról és a proletárforradalomról, mert ezt kívánták a szovjet-orosz imperializmus politikai célkitűzései. Abban a mértékben pedig, ahogyan a XX. pártkongresszus nyomán az összes kommunista pártokban felszabadult a vita és megindult nem csupán a sztálini, hanem a marxi és lenini dogmák felülvizsgálata is, képessé vált a kommunizmus egész eszmevilága és elméletének valamennyi eddigi változata. Mindössze néhány nappal ezelőtt részletesen ismertettem azt a különösen jelentős és rendkívül érdekes cikket, amelyet a Nowe Drogi, a lengyelországi Kommunista Párt központi elméleti folyóirata szeptemberi számában a fiatal lengyel kommunista nemzedék egyik legképzettebb teoretikusának, Kolakowskinak a tollából közölt. Kolakowski a gondolkodó kommunista értelmiség felfogását fejezve ki, nyíltan megállapította, hogy a marxista elmélet holtpontra jutott, nem felel meg korunknak, az atomkorszaknak, a kapitalizmus és a polgári kultúra jelenlegi viszonyainak, ezért tehát felül kell vizsgálni és meg kell kísérelni korszerűsítését. Szerinte már nem lehet érvényesnek tekinteni Marxnak sem azt a tételét, amely arról szól, hogy a kapitalizmusban a munkásság, sőt a lakosság általánosan elszegényedik, elnyomorodik, sem pedig a kapitalizmussal kapcsolatos úgynevezett kríziselméletét. Ugyanígy felülvizsgálandónak és megváltoztatandónak tartja a kiváló lengyel ideológus a szocialista forradalomról, a Kommunista Pártnak az általa kormányzott államban betöltendő szerepéről szóló lenini elméletet. Egyáltalán felülvizsgálatra szorulnak mindazok a tételek, amelyek a kommunista pártok kormányozta államok hatalmi gépezetével kapcsolatosak. E végről Kolakowski azt követeli, hogy a kommunista ideológia összes tételeit vonják kétségbe, és elemezzék újból. Véleménye szerint a kommunista elmélet elvesztette befolyásoló képességét, mert elszakadt a valóságtól, a valóságos fejlődéstől, ellentétbe került vele, sőt meghamisítja. Amikor a kommunizmus eszmekörében nevelkedett és művelődött értelmiség legkiválóbbjai is kénytelenek belátni, nem csupán a sztálinizmus, hanem a marxizmus és a leninizmus alaptételeinek tarthatatlanságát, akkor hogyan lehetne meggyőző érveket kovácsolni, és helytálló nézeteket kialakítani a marxizmus-leninizmus segítségével? De másik új keletű bizonyítéka is van annak, hogy nincs már a kommunista elméletnek egyetlen olyan tétele sem, amelyet az illetékesek egyértelműleg és osztatlanul helyesnek tekintenének. A Szovjet Kommunista Párt központi elméleti folyóirata, a Kommuniszt legutóbbi, 14. számában éppen az új pártoktatási év kezdetével kapcsolatosan a pártpropaganda irányításának megerősítéséről vezércikkezik. A 11 oldalas vezércikk egyik bekezdése méltatja az úgynevezett testvéri kommunista és munkáspártok vezetőinek elméleti munkásságát, majd szó szerint megjegyzi: még mindig találunk dogmatikusokat, akik készek marxizmusellenesként elítélni egyik vagy másik népi demokrácia kommunista pártjának felfogását, mert az egy bizonyos kérdést az illető ország történelmi és nemzeti sajátosságainak megfelelőleg másképpen kezel, mint ahogyan azt annak idején itt, vagyis a Szovjetunióban kezelték. Ez a megrovás kétségtelenül Molotovnak és úgy sztálinista társainak szól, hiszen köztudomásúlag ők azok, akik kezdettől fogva ellenzik, hogy Leninnek a szocializmus különböző útjairól szóló tételét bárki a népi demokráciákra is vonatkoztassa. A Kommunisztnak ezt a legutóbbi számát október 9-én engedélyezték kinyomtatásra, tehát 4 nappal azután, hogy Tito tábornagy a Krímből hazautazott. Amint már köztudomású, Hruscsovval folytatott megbeszéléseinek éppen a szocializmus különféle útjairól szóló lenini tétel volt a legfőbb tárgya. Így aztán a Kommuniszt kirohanása a dogmatikusok ellen nyilván Molotovnak és frakciójának megbélyegzését célozta, ezzel viszont elárulta, hogy a szovjet vezetők között továbbra is fennáll az ellentét a titoizmus elismerésének ügyében. Ilyképpen még Leninnek ezt a tételét sem lehet helytállónak elfogadni, minthogy a marxizmus-leninizmusnak egy olyan régi magyarázója, mint Molotov, nem ért vele egyet a gyakorlati politikában való alkalmazását illetőleg. A kommunizmus egész elmélete válságban van, mert eszmevilágának tudatzavarában minden tétele kétessé vált, ezért a pártoktatásban is nagyobb most a bizonytalanság, mint a sztálini kész formulák idején volt. A legbölcsebb megoldás bizonyára az lett volna, ha a pártoktatást szüneteltetik, legalábbis addig, amíg a vezetők megegyeznek abban, hogy mi a helyes vagy helytelen nézet és tétel a marxizmus-leninizmus elméletének csődtömegében.

Főként a Kommunista Párt tagjaihoz szóló Lássunk tisztán! című műsorszámunkban a pártoktatás új évének kilátástalanságával foglalkozott Gedeon Sándor.

Itt a Szabad Európa Rádiója, a szabad Magyarország hangja.