Széljegyzetek

Széljegyzeteink következnek. Először Nótárius beszél a nemzet legkisebb hőseiről, akik a legnagyobb hősök egyben.

Szignál

A magyar szabadságharc legfiatalabb harcosai 10-12 éves gyerekek. Napokon át együtt harcoltak a felnőttekkel, a már 18-20 éves fiatalokkal, vagy a későbbi korosztályok tagjaival. A gyerekharcosok puskával, golyószóróval, kézigránáttal, Molotov-koktéllal vettek részt az ütközetekben. A kisgyerekkorból éppen kilépve a nagyokkal közösen viselték a halálfélelem, az éhség, a szenvedés megpróbáltatásait. A gyereknek majdnem a feje búbjáig ér a puska, de azért kitűnően kezeli a fegyvert - írja az egyik nyugati tudósító. A gyerekek rögtön meg is magyarázzák, hol tanulták meg a fegyverek kifogástalan kezelését. Az úttörőmozgalom kiképzésén, 10-12 évesen. Jut-e eszébe a parancsuralmon kívül másnak 10-12 éves gyerekek fegyveres kiképzése? Elképzelhető-e ennél egyáltalán pokolibb gondolat? Nem lehet más, csak az isteni igazságszolgáltatás jelentkezése, hogy a gyerekkézbe adott fegyvert éppen a rendszer ellen használták. És nem szörnyű-e, hogy a szovjet túlerő ellen a gyerekekre, a gyerek harcosokra is szükség volt, Ezeknek a gyerekeknek további jövője már nem a rendszer, hanem a mi felelősségünket terheli. Nekünk kell arról gondoskodnunk, hogy élményeik következményeit ne érezzék meg egész életükben. Néhány napra kettéhasadt előttük a felnőttek borzalmas világa, néhány napig halottak meredtek rájuk, sebesültek jajgattak fülükbe, és golyók repültek fejük körül. A hadszíntérről nekünk kell visszavezetni őket az iskolapadba, hogy véráldozatuk után egykor majd tudásukkal is szolgálhassák a nemzetet. És amíg a gyerekharcosok felnőnek, nekünk kell őrködnünk, nehogy még egyszer megismétlődhessék, ami most lejátszódott. Ne lássanak többé ilyet gyermekeink, és ne legyenek többé ilyen események résztvevői. A nemzet fenséges napjainak legtragikusabb hősei.

Szignál