Rendkívüli falusi adás

Parasztok! Magyarok! Most Kovács Zoltán szól hozzátok.

Több mint 24 órája, hogy Nagy Imre kormánya kiadta az utasítást a tüzelés beszüntetésére. Mégis számos jelentés érkezik arról, hogy a harc folyik tovább. Mi az oka ennek? Mi a helyzet az országban? A kormány utasítása azoknak az alakulatoknak szólt, akik a szabadságharcosokkal szemben védelmezték a kormányt, annak még megmaradt intézményeit, szervezeteit. Ezek a csapatok a szabadságharcos alakulatokkal szemben az átkozott emlékű múltnak, a sztálinizmus intézményeinek, azok még mindig felszínen lévő képviselőinek a védelmezői. A "tüzes szüntess" tehát annyit jelent, hogy a szabadságharcosok, a forradalmi csapatok, a ti fiaitok, a kommunista erőket hátrálásra kényszerítették.

A kormány, Nagy Imre kormánya úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a harc további folytatása számára végzetes lehet. Nagy Imre pontosan látja, hogy a forradalmi erők vagy teljesen legyőzik és megsemmisítik a párt irányítása alatt álló karhatalmi alakulatokat, és vele együtt elsöprik őt is kormányával, vagy újabb szovjet csapatokat kénytelen hozatni az országba. Ezért adta ki az utasítást a tüzelés beszüntetésére. Hős fiaitok, a szabadságharcosok azonban világosan látják, miről van szó. Átlátnak a kormány, Nagy Imre megtévesztő szándékú taktikáján, és ezért állnak továbbra is a vártán. Makacsul ragaszkodnak a kiharcolt állásokért, az elért eredményekért, és ragaszkodnak fegyvereikhez. Magatartásuk legfőbb elve ma sem más, minthogy ne folyjon testvérharc. De azt is tudják, hogy ha egy pillanatra is elvesztik tisztánlátásukat, ha egy lépést is hátrálnak, Nagy Imre rendszerével ismét az átkos emlékű múlt hódít teret.

Vállalniok kell azonban a harcból rájuk eső részt azoknak is, akiknek nem jutott fegyver. Akik ma falujukból, házaikból szívszorongva lesik az eseményeket. Jól tudom, hogy én legutolsónak mondhatom ezt. Mégis mondom, mert úgy érzem, ebben a helyzetben ez a kötelességem. Azt tartom feladatomnak, hogy tájékoztassalak benneteket a helyzetről, hogy világosságot gyújtsak a zűrzavarban, és segítségetekre legyek az elért eredmények megtartásában. Melyek az elért eredmények? Összefüggő nagy vidékeken, több vármegyényi területen megszűnt a kormány közvetlen irányítása. A közigazgatás felbomlóban van. A pártszervek oszlóban, a kormány nem ura a helyzetnek. A Kossuth Rádió ugyan beszél, a Szabad Nép, a lapok megjelennek, szervezetek nyilatkoznak, de ki hallgat ma már ezekre? Kinek beszélnek ezek? Igaz, megpróbálják megtéveszteni a közvéleményt. Nagy Imre és kormánya megkísérli kisajátítani a szabadságharcot, a forradalmat, mintha legalábbis azért folyt volna a drága magyar vér, hogy átmentse a kommunizmust javított kiadásában, megszelídült formájában. De ki hisz még azoknak, akik éveken keresztül félrevezették a népet. A kormány tehát hatalmát vesztve ismét csak hazugsággal és fondorlattal igyekszik menteni helyzetét. Fűt-fát ígér, kisajátítja a forradalmi ifjúság követeléseit, mindazt, amire ma az ország vágyik. A valóságban így akarja visszacsempészni a keserű emlékű múltat. Ezért hát éberen vigyázzatok a kivívott szabadságra, az elért eredményekre!

Ezek közül a legfontosabb, hogy ebben a bizonytalan helyzetben módotok van a közigazgatás újjászervezésére. Módotok van arra, hogy azokat az embereket bízzátok meg falutok, községetek sorsának irányításával, akikben valóban megbíztok. Az új paraszti tanácsok valóban sorra alakulnak. De vigyázzatok, nehogy ismét azok szervezzék meg az új közigazgatást, akik a régit is vezették! Vigyázzatok, nehogy közétek férkőzzenek ismét a párt megátalkodottjai, hogy adott pillanatban újból kezükbe kaparintsák a község életének irányítását! Új, teljesen új paraszti tanácsokra van szükség, egészen új emberekkel. Ebben a helyzetben minden falu és minden város önálló közigazgatási egység. Hiszen a szabadságharcosok kezében lévő területeken megsemmisült az átkos emlékű Államvédelmi Hatóság és elvesztette minden hatalmát a helyi pártszervezet is. Mire vártok még? Kitől várjátok az új élet megszervezését? Hát nem azért keseregtünk esztendőkön keresztül, hogy a párt ülteti nyakatokra a tanácsot? Hát nem az volt a baj a falun, hogy a tanácsok konok következetességgel végrehajtották a párt akaratát? Most a nép igazi hadserege, a honvédő alakulatok megsemmisítették ezeket a szerveket. Nincs, aki központilag irányítsa a falusi életet. De hiszen erre vártunk, erre vágytunk esztendők óta. Éljetek hát a véres áldozatok árán kiharcolt szabadsággal. Ne várjatok utasítást mástól. Fogjatok magatok hozzá az új élet építéséhez! Alakítsátok meg magatok az új, teljesen új paraszti tanácsokat azokból az emberekből, akikről meg vagytok győződve, hogy a ti érdekeitek szerint fognak cselekedni! Hívjatok össze falugyűlést és válasszatok, vagy menjetek el azokhoz a megbecsülés hírében álló, tiszta szándékú parasztokhoz, akik már bebizonyították egyszer, hogy a község, a falu javát önzetlenül és igazságosan szolgálják! Kérjétek fel őket a falu életének vezetésére! Bízzátok rájuk az új élet megszervezését! Öntevékenyen, bátran és elszántan cselekedjetek! Olyan elszántsággal, amilyennel katonáink szálltak szembe a túlerővel.

Barátaim! Paraszt testvéreim! Emlékezzetek csak, hogy mennyit harcoltunk 1945 után a szabad községi választásokért. Nem értük el célunkat, mert a kommunisták a budapesti községi választások példáján okulva, minden erővel megakadályozták azt. Azóta kétszer választattak veletek tanácsot. De hogyan? Vagy elfelejtettétek volna azt a szégyenpírt az arcotokon, amellyel az úgynevezett választási urnákhoz járultatok? Elfelejtettétek volna azt a lelki kínt, amellyel a cédulát beledobtátok az urnákba? Gondoljatok minderre, és tanuljatok a történelmi leckéből! Ne bízzatok a kényszerhelyzetben lévő Nagy Imre ígéreteiben! Ne várjátok, amíg ők hatalmukat visszaszerezve kiadják utasításaikat! Haladéktalanul éljetek azzal a szabadsággal, amelyet súlyos véráldozatok árán szereztetek vissza! Alakítsátok meg haladéktalanul az új paraszti tanácsokat!
Ez legyen a kezdete mindannak, ami még rendezésre vár. Ez a feltétele annak, hogy a községekben és a városokban ne az oktalan prédálás, a fejetlen kapkodás legyen úrrá. Mutassátok meg a világnak, hogy nem csak harcolni tudtok, a földkerekséget megrendítő bátorsággal, hanem él bennetek őseitek építő, államalkotó bölcsessége is. Rendezzétek a falvakban hirtelen felmerülő kérdéseket, a kolhozok feloszlatását, az igazságtalanságok jóvátételét, a magatok kis világának alkotmánya szerint. Csak a megfontolt emberek közös akaratán nyugvó intézkedés elégítheti ki a falu közvéleményét. Csak a tiszta múltú és lelkiismeretes emberekből összeválogatott községi tanács fogja tudni kilengések nélkül, jogos érdekek sérelme nélkül berendezni az új falusi életet, vagy megoldani a legsürgősebb kérdéseket.

Parasztok! Magyarok! Ez most a legsürgősebb feladata azoknak, akiknek nem jutott fegyver, vagy nem tudják közvetlenül szolgálni a fegyveres alakulatokat.
Testvéreim! Nem utasítás ez, nem figyelmeztetés, csak kérés. Kötelességszerű felvilágosítás azok részéről, akik ma mély megrendüléssel, véghetetlen alázattal és kimondhatatlan szeretettel figyelik sorsotokat, hogy segítsenek benneteket a tájékozódásban.

Kedves Hallgatóink! Kovács Zoltán szólt a magyar parasztsághoz.

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!