Külpolitikai kommentár

Kedves hallgatóink, a győztes magyar forradalom harcosainak követelései között mind gyakrabban halljuk ezt a két szót, hogy "Semleges Magyarországot!"
Most következő külpolitikai kommentárunkban Gyulai Ernő a magyar semlegesség áldásairól és jelentőségéről beszél:

A háború befejezését követő években a magyar nép túlnyomó többsége semleges magyar külpolitikát követelt. Ezt abból a meggondolásból tette, hogy a háború borzalmai után a nyugodt építés és a demokrácia megszilárdítása csak abban az esetben következhetik be, ha országunk távol tartja magát a nemzetközi viszályoktól, nem csatlakozik egyetlen katonai és politikai szövetséghez sem, hanem Svájc, Svédország és több más állam példájára semleges ország lesz. A gondolat rövid idő alatt népszerű lett az egész országban, és mind több és több független gondolkozású személy és politikai csoport vallotta elvének a magyar semlegesség ügyét. Sajnos az akkori körülmények között e gondolat megvalósítása és a terv végrehajtása nem sikerült. A kommunista párt, amely szívósan tört céljai felé és lassan az egész országot maga alá gyűrte, a legelkeseredettebb harcot folytatta a semlegesség ellen. Sztálin és Rákosi Magyarországból szovjet gyarmatot, elnyomott és kizsákmányolt provinciát akartak gyártani és minden erejüket latba vetették, hogy az oly sok magyarban fellángolt eszme ne ölthessen testet. Magyarország, amely viszonylag független és önálló politikát folytatott a háború utáni első években, nemhogy semleges státust kivívhatott volna magának, hanem mindjobban elvesztette a szabad elhatározás lehetőségét és a Szovjetunió csatlósává alacsonyodott. Rákosi korlátlan hatalomra jutásával teljesen elveszett a magyar függetlenség és önállóság. Országunkat csaknem egy évtizedig olyan politikusok képviselték, akik nem a magyar nép akarata, de idegen hatalom utasítása alapján működtek. Külpolitikánk nem nemzeti érdekeinkhez és kívánságainkhoz, de a moszkvai célokhoz igazodott. Diplomatáink az egész világ nevetségére azt szajkózták, amit a szovjet kormány képviselői, és nemzetközi fórumokon egyszerűen a szavazógép szerepét játszották. E korszakot nemzetünk, népünk végtelen megalázása és kínzása jellemezte.
A független külpolitika, az önálló nemzeti lét és nem utolsósorban a semlegesség gondolata azonban tovább élt a lelkekben és most, amikor nemzetünk hős szabadságharca győzedelmeskedett, az első követelések ezeknek az eszméknek gyakorlati megvalósítását szorgalmazták. Ki a szovjet hadsereggel az országból, hogy az ország független legyen! Ki a varsói paktumból, hogy önálló politikát folytathassunk! Semleges Magyarországot, hogy hazánk, más népek mintájára, saját dolgaival legyen elfoglalva, és ne bonyolódjék bele nemzetközi perpatvarokba. Legyünk végre a magunk gazdái! Tegyük azt, amit nemzetünk érdeke megkövetel! Ne kössük magunkat egy vagy több nagyhatalom szekeréhez, hanem álljunk mindig annak az oldalán, akié az igazság és a nemzetközi szerződéseink ne kössenek minket olyan ügy mellé, amely nem érdekünk, vagy amelybe nem szívesen szólunk bele. Szabad cselekvést külpolitikánkban és lehetőséget arra, hogy minden egyes esetben, minden felvetődött probléma kapcsán azt tehessük, amit országunk érdeke és távolabbi tervei megkövetelnek. Szűnjünk meg végre a világ balekja lenni, akit jobbról is és balról is kihasználnak, aki csak áldozatot hoz az emberiségért, de a nagy osztozkodásnál mindig lemarad. Kis ország vagyunk, de jogunk van arra, hogy úgy éljünk, ahogyan akarunk. Túl sokat éltünk már úgy, ahogy nem akarunk élni. Elég volt idegen érdekekért kalandokba sodródni. Most is annyi szenvedés, küzdelem után mindkét kezünk tele van teendővel, hagyjanak minket végre a magunk dolgaival foglalkozni és nyugalomban, békességben országot építeni. Országot, amelyben szabad nép él. Országot, amely a technikai kultúrában, a modern termelésben és a civilizáció eszközeivel való bánásmód tekintetében felzárkózik a nyugati országok mögé. Annyi mindent kell elvégeznünk, oly sok teendőnk van. Évekre, sőt, évtizedekre szóló terveket kell megvalósítanunk. Ehhez viszont nyugalom és béke kell. Nem érünk rá más dolgaiba beleszólni. Nincs időnk nagy nemzetközi problémákkal bajlódni. Békében, barátságban akarunk élni az egész világgal, minden nemzettel és néppel. Jószomszédi viszonyban a környező országokkal, és amíg nem szól bele dolgainkba, a Szovjetunióval is. Kapcsolataink alapja azonban csak az egyenjogúság, az érdekek kölcsönös tisztelete lehet. A magyar népnek nincsenek ellenséges szándékai senki iránt sem, de azt szeretné, ha más országok is békében hagynák, ha tisztelnék azt a nemes elhatározását, hogy végre a maga ura akar lenni, és a maga ügyeivel foglalkozni.
Úgy véljük, ebben a tekintetben dolgunkat nagyon megkönnyítené és reményeinket is megnövelné, ha kimondanánk az ország semlegességét.
Szemünk előtt a nagyszerű példák. Gondolunk a régi semleges államokra: Svájcra, Svédországra és másokra. De elsősorban azokra, amelyek a második világháború után léptek a semlegesség útjára. Finnország független és önálló, a semlegességet szigorúan betartó politikája az egész világ csodálatát vívta ki. A szomszédos Ausztria, amelyhez oly sok szál fűz minket, magyarokat, és amely e történelmi napokban komoly tettekkel bizonyította be, hogy testvéri érzelmekkel viseltetik a magyar nép iránt, semlegességét nem bánta meg, mert az országnak nyugalmat, bizakodást, gazdasági megerősödést és ma még pontosan fel sem mérhető sikereket hozott. Ausztria is átélte a megszállás nehéz éveit, és amikor felszabadult, szinte ösztönszerűen állt a semlegesség gondolata mellé. De bizonyos ázsiai és afrikai országok is, amelyek nem régen szabadultak fel a gyarmati sorból, katonai szövetségekhez való csatlakozás helyett semleges politikát folytatnak.
Mik a semlegesség előnyei? Hosszadalmas lenne most felsorolni. Gondoljunk csak azokra a hatalmas gazdasági előnyökre, amelyek a semleges politikának következményei. Egy semleges országot nem kötik olyan nemzetközi szerződések, amelyek lehetetlenné teszik az egész világgal való kereskedést. Magyarországnak a nagy nemzeti célok megvalósítása, gazdasági életének reorganizálása, fontos feladatok végrehajtása érdekében külföldi támogatásra lesz szüksége. Egy semleges országnak az egész világ segít, tekintet nélkül arra, hogy egyik vagy másik ország milyen gazdaságpolitikát folytat, avagy melyik katonai szövetségnek tagja. Bizonyos, hogy egy semleges Magyarország az egész világ bizalmát megszerezné, és bizton számíthatna nagy külföldi segítségre.
De mindent egybevetve, ez látszik a legjobb megoldásnak és a legeredményesebb külpolitikai magatartásnak. Hagyjunk fel a béketáborral vagy bármilyen más táborral. Ne legyünk többé bástya, hanem központ és közvetítő. Mi lett volna a svájci népből, amely ugyancsak véres harccal vívta ki szabadságát, ha a németség déli bástyája vagy a franciák keleti bástyája akart volna lenni. Ne legyünk hát mi se bástya, hanem független, önálló, nyugati szellemű, semleges ország.
A kormány legfontosabb feladata ma a szovjet hadsereg kivonulását elérni, és a varsói paktumból való kilépésünket bejelenteni. De utána rögtön ki kell nyilvánítania a magyar semlegességet. Addig pedig mindannyian szorgalmazzuk, millió és millió torok kiáltsa népünk nagyszerű szabadságharcában megszületett követelést: Semleges Magyarországot!

Kedves hallgatóink, külpolitikai kommentárunkban Gyulai Ernő, a magyar semlegességről beszélt.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!