Nemzetközi sajtószemle

Nemzetközi sajtószemle következik. A magyar események legújabb külföldi visszhangját ismertetjük.

A szombati bécsi lapok közül a kormányhoz közelálló Die Presse a következőket írja:

Magyarországon folytatódnak a borzalmas események. A hírek szerint az ellenálló csoportok egyre erősebbek, egyre elkeseredettebbek, és a vérontás már nem ismer határt. A szabad világ mélységes megdöbbenéssel figyeli a hősies magyar nemzet tanúságtételét a legszentebb emberi eszmények mellett. Mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy ez a példa nélkül álló szabadságharc nem tarthat örökké. A kisebbségben lévő felkelők lőszere fogytán van, és emberi forrásaik is kimerülnek. Ugyanakkor szörnyű nehézségek mutatkoznak az élelmiszer- és gyógyszerutánpótlás területein is. De mindnyájunkban felvetődik a kérdés, mi történjék azután? Mi lesz Magyarországgal, ha a fegyverek egyszer elhallgatnak?

A Presse cikke így folytatódik:
Kétségtelen, hogy Magyarország a szörnyű háborús pusztítás és a szovjet csapatok agressziója folytán éhínség előtt áll. Ehhez járulnak még a hadműveletek következményei is, amelyek az ipari termelés csökkenésében, illetve teljes megbénulásában mutatkoznak meg. A szabad világ hajlandó, hogy ereje végső megfeszítésével is segítéségére legyen az éhínség előtt álló szerencsétlen magyar népnek. A budapesti kommunista rádió azonban kijelentette, büszkesége tiltja, hogy a kapitalista országoktól bármilyen segítséget elfogadjon. A magyarországi bábkormánynak ez az állásfoglalása egyszerűen minősíthetetlen. Nem találunk szavakat arra, hogy a cinizmusnak és az emberi gonoszságnak ezt a megnyilvánulását megfelelőképpen méltassuk. Mindenki tudja, hogy Magyarországon jelenleg milyen az élelmezési és gyógyszerellátási helyzet. Ezek után a legenyhébb jelzővel csak arcátlanságnak minősíthető a kommunista kormány álláspontja, ami az éhező és súlyos gyógyszerhiányban szenvedő lakosság nevében kijelenti, hogy semmiféle nyugati segítséget nem fogad el. A segítséget a Nemzetközi Vöröskereszt is fölajánlotta, de a kommunisták a Vöröskereszt segítségét feltételekhez kötötték. A kommunista kormány ezzel az emberiség történetében szinte példa nélkül álló bűncselekményt követett el, a legsürgősebben segítségre szoruló asszonyok, gyermekek és sebesültek szempontjából.

Ezeket írja a Presse.
A bécsi Bild-Telegraf vezércikkét egy ismert publicista, Alfons Dalma írta. A következőket állapítja meg: Az Egyesült Nemzetek egyiptomi fellépése az eddigi jelek szerint bizonyos sikert mutat. Felmerül a sokkal sürgősebb kérdés, mi történik Magyarországon, amely a legsúlyosabb terrortól szenved, és amelynek földjén a szovjet kommunista agressziós csapatok tombolnak? Magyarország a terror és a túlerő ellenére is tovább folytatja hősies szabadságharcát. Ha az Egyesült Nemzetek Szervezete olyan sikeresen és olyan nagy buzgalommal igyekszik a világháborús veszélyt a szuezi konfliktus esetében elhárítani, most már legfőbb ideje, hogy minden figyelmét a magyarországi eseményekre fordítsa. Ugyanezt kell követelniök még sokkal nagyobb erélyességgel, amit Szuez kérdésében tettek. Követeljék az azonnali fegyverszünetet, a háborúskodás megszüntetését, és a szovjet csapatok azonnali kivonását. Az ENSZ leghatározottabb fellépése nélkül semmi remény arra, hogy a szovjet kormány meghunyászkodjék. Ha viszont a szabad világ megtalálja a kellő formát, az eredmény nem maradhat el, a súlyos sebektől vérző Magyarország területén sem. Ezek az osztrák Bild-Telegraf vezércikkének megállapításai.

Most a svájci lapok cikkeit ismertetjük. A Journal de Genéve mai vezércikkében így ír: Október 24-én az akkori kommunista pártvezér, Gerő felhívására szovjet csapatok avatkoztak a küzdelembe Magyarországon, de a négy hadosztályuk elégtelennek bizonyult a szabadságharc leverésére. A magyarok hősi elszántsággal küzdöttek, és több szovjet katona is megtagadta a tüzelést, miután látta, hogy nem fasisztákkal és nagybirtokosokkal, de a néppel áll szemben. Már diadalmaskodni látszott a szabadságharc, amikor húsz hadosztály rontott a hősi népre. Ennek a hatalmas erőnek sem sikerült helyreállítani a rendet.

A Neue Zürcher Zeitung a politikai közbelépés mellett emberbaráti akciót is sürget, ezeket írja: Az ENSZ-vitának meg kell teremtenie a légkört, amelyben a Nemzetközi Vöröskereszt zavartalanul végezheti emberfeletti feladatát a sokat szenvedett Magyarországon. A Nemzetközi Vöröskereszt vonatai tehetetlenül várnak az osztrák-magyar határon. A Vöröskereszt vezetősége mindent elkövetett, hogy diplomáciai módon igyekezzék jobb belátásra bírni a Szovjetuniót. Most nincs szó politikáról, egy rettenetesen szenvedő nép megsegítéséről van szó. A háború minden szenvedéséhez hozzájárul egy újabb ellenség, az éhség. Az elszigeteltség, amelyben a szovjet támadó szándékosan tartja Magyarországot, már magában véve is barbár cselekedet.

A keresztényszocialista párt hivatalos lapja, a Kurier "Visszatérés a sztálinizmushoz" című cikkében a Politbüro belső harcában látja a magyarországi brutális beavatkozás okát. A lap ezt írja: Jobb a szovjetet úgy nézni, amilyen, álarc nélkül. Ma már szinte szemet kiszúró igazság, hogy a kommunista rendszer sehol sem tartható fenn, csak terror és elnyomó hadsereg által. Nem más a kommunizmus, mint világuralomra törekvő vörös nácizmus. A kommunisták, legalábbis az okosabbak és tisztességesebbek ezt már maguk is bevallják. Csendesen tudomásul vesszük a jobb érzésű kommunisták megtérését, mert a magyar barikádokon is sok kommunista mossa tisztára lelkiismeretét a nép melletti harcban.

A Tribune de Lausanne így ír: Fájdalomtól gyötört szívvel, összeszorított ajakkal hallgattuk a Magyarországról érkező híreket. Az óriási túlerő ellenére a maroknyi hősi nép nem teszi le a fegyvert. Számukra a szabadság nem üres szó, nem tartalom nélküli frázis. Budapesten, Csepelen, Pécsett, Dunapentelén és az ország többi részében hősiesen ellenállanak, mi több, helyenként ellentámadásba lendültek. Az elszántság ellen a tehetetlen Szovjetunió a leggyalázatosabb fegyvert, az éhséget akarja a hősökre szabadítani. Cinikusan visszautasítják a Nemzetközi Vöröskereszt adományait. Ez a szóval ki nem fejezhető barbárság és állati viselkedés felingerli az egész világot. Bulganyin képmutató levélben magyar belügynek nevezi a szörnyű tragédiát. Cinizmusában olyan messze megy, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok közötti őszinte barátságról mer írni. Szép barátság az, amely tömegmészárlásban nyilvánul meg. Szép barátság az, ahol még a középkort is megszégyenítő barbár eszközökkel gyötörnek egy hősi népet, és van merszük ezt a gyalázatot baráti segítségnek nevezni. Ezeket hangoztatja a Tribune de Lausanne.

Nemzetközi sajtószemlét közvetítettünk. A magyar események külföldi visszhangjáról számoltunk be.