Nemzetközi sajtószemle

Nemzetközi sajtószemle következik. A magyarországi szabadságharc külföldi visszhangját ismertetjük. A nagy sajtóanyagra való tekintettel tájékoztatónkkal a nap folyamán több alkalommal jelentkezünk. Ez ma harmadik sajtótájékoztatónk.

Szignál

Ezúttal nagy nyugatnémet lapokból ismertetünk részleteket, amelyek hű képet adnak arról, hogyan éreznek a német tömegek a szabadságukért küzdő magyarok iránt. Az utolsó pár nap fejleményei után ma már nem a pillanatnyi helyzet értékelésén van a hangsúly. Az egész harcot inkább nagy távlatból tekintik, és egyes jellemző mozzanatokra hívják fel a figyelmet.

A Frankfurter Nachtausgabe mai száma első oldalán főhelyen ugyan a Szuez körül kitört válságról szól, de napi kommentárját mégis a magyaroknak szenteli. "Nagy történelmi pillanat" cím alatt Viktor Salhov, a következőket írja:
Ez a második október forradalma. Majdnem pontosan azon a napon, amikor 1917-ben Lenin és Trockij végrehajtotta a döntő akcióját, akkor pattant szét a bolsevista országok tömbje. Nem összeesküvés, hanem felkelés következtében. Magyarország megszűnt kommunista ország lenni, a Szovjetunió pedig kész tárgyalni és csapatait Lengyelországból, és Romániából kivonni. Ez nagy világtörténelmi pillanat, és most okult mindenki, aki nem tudta elhinni, hogy a féktelen szabadságvágy képes valamit elérni a hatalom és a páncélosok ellen.

A lapok jellemző módon összekapcsolják, és mintegy párhuzamba állítják a magyar forradalmat a Szuezi-csatorna körül kitört válsággal. Ezt teszi a nagy frankfurti esti lap írója is, amikor kommentárját a következőkkel zárja:
És még egy, nemcsak a keleti blokk pattant szét, de a nyugati hatalmak frontját is bevonták. Ami az UNO Biztonsági Tanácsában az izraeli-egyiptomi konfliktus megvitatásánál történt, csak kezdete egy front eltolódásnak. Nagy-Britannia és Franciaország, akik rajtaütnek a Szuezi-csatornán, nyilván nincsenek tisztában a világ közvéleményének reakciójával.

A legkirívóbb kommentár ehhez egy amerikai szóvivőtől származik.
Egyiptom most az egész színes és főként az iszlám világot képviseli. A támadás, amelyet Izrael Nagy-Britannia és Franciaország nyílt támogatásával, vagy titkos jóindulatú helyeslésével indított, a régi gyarmatosító stílust mutatja.
Ez a kommentár is mutatja, hogy a világpolitika mai zűrzavarában épp a magyar kérdésben mennyire nincs kétség és habozás. A többi kommentárok jó részében a szolidaritás érzése és az aggódó kívánság jut kifejezésre, hogy a magyarok tényleg elérjék céljukat.

A Düsseldorfer Nachrichten a magyar légierő ultimátumának híréhez fűz kommentárokat:
Olyan nyelv ez, amilyenen az utóbbi években senki sem mert beszélni a Szovjetunióval. Az új Magyarország megrészegült saját merészségétől és sikereitől. A magyar forradalom azonban most áll a legnehezebb próbatétel előtt.
A lap evvel a szabad választások követelésére céloz. Ismerteti, hogyan vezették be a kommunisták az egypártrendszert, és gyanúsnak tartja, ha ma ugyanazok a kommunisták a szabad választásokért és a régi pártok engedélyezéséért rajonganak. Természetesen megvan a hátsó gondolatuk, csak arra várnak, hogy még egyszer forduljon a kocka. A Düsseldorfer Nachrichten aztán megállapítja, hogy a pártok szabad működése attól függ, kinek a kezében van a hatalom és ezért a felkelők joggal nem hajlandók letenni a fegyvert. A szabad választások nem sokat érnének, ha a szovjet páncélosok állnának a kommunisták mögött.
Végül a magyar légierők ultimátumáról szóló kommentárját így fejezi be:
A kísérlet a vörös hadsereget Budapestről és Magyarországról fenyegetésekkel kiszorítani, a szovjet tekintélyét és nagyhatalmi állását érinti. Magyarország egészen egyedül megy ebbe a mérkőzésbe. Nyugat segít orvosságokkal, de nem fegyverrel és katonákkal. Az egész világ csodálja a nép bátorságát. Mindenki azt kívánja, ezekben a nehéz napokban, hogy szabadságharcának szerencsés kimenetele legyen a jutalma.

A Rheinische Post a legújabb hírekkel teli első oldalán külön keretben, egy látszólag jelentéktelen kis történetet közöl és fűz hozzá megjegyzéseket. A cím csak ennyi: A zászló!
Egy 14 éves lány vitte a zászlót. Erősen vérzett. Golyó találta, de mégis tovább vitte a zászlót, amíg csak össze nem esett. Zsebében egy levelet találtak, amiben ez állt: Kedves Szüleim, nem tehettem másként. Bátyám helyébe kellett állanom. Bocsássatok meg. A bátyja volt az, aki előtte vitte a zászlót és elesett. A zászló piros-fehér-zöld volt, Magyarország nemzeti zászlaja, mielőtt az országra rákényszerítették a vöröset és a szovjet csillagot. Ez a kettő, a vörös zászló és a szovjet csillag a magyar nép szemében vörös posztóvá vált. Annyira, hogy még gyermekek is azt hiszik, hogy életüket is kockára kell tenniök a szabadságért. Azt az életet, amelynek még nem is volt ideje, hogy kibontakozzék. Azért a szabadságért, amelyet csak hallomásból ismernek, és ami mégis drágábbnak tűnik nekik, mint az élet, amelyik még előttük áll. Tegnap óta Magyarország zászlaja újra piros-fehér-zöld. Nagy Imre beismerte, hogy a kommunista rendszernek vége és bejelentette, hogy helyet ad egy új jövőnek. Mint a budapesti rádió ünnepélyesen hírül adta: Győzött a forradalom. A tegnapi imperialista ügynökökből és provokatőrökből a nemzet ifjú hősei lettek. Egy nép, amelyet a szabad világ már leírt, széttörte bilincseit.
Az ifjúság, amelyről azt hitték, hogy beolvasztotta a kommunizmus, ez az ifjúság gyújtotta meg a szabadság fáklyáját. Egyelőre ugyan még csak a kommunizmus csődje bizonyos. Most azon van a sor, hogy valami jobbat állítsanak helyébe. Vajon ehhez is megvan az ereje a magyar ifjúságnak? És vajon a világkommunizmus megengedi-e Nagy Imrének, hogy beváltsa ígéreteit?

Befejezésül a tengerentúlról idézzük a legnagyobb amerikai lap, a New York Herald Tribune vezércikkét Mindszenty hercegprímás és Wyszynski lengyel prímás kiszabadulásáról és a lengyel katolikus egyházi vagyon visszaadásának híréről:
Mint az utóbbi hetek összes fejleményei, úgy ezek a vallásszabadságra vonatkozó intézkedések sem a kommunista jóakarat jelei. Győzelmek ezek, amelyeket a zsarnoki igazságtalanság elkeseredett ellenállásával szemben vívott ki a nép haragja. Például Magyarországon Nagy Imre csak azért tett engedményeket, hogy hatalmon maradhasson és engedményei annál nagyobbak lettek, minél bizonytalanabb lett a helyzete. Nem számít, hogy Varsó egyenrangúságról beszél, vagy Budapest a külön útról, vagy Moszkva a szocialista államok közösségéről, a tény az, hogy Kelet-Európában az új szabadságot a nép, mégpedig egyedül a nép vívta ki. Hogy ez a szabadság tovább éljen és virágozzék, ez nemcsak a lengyelek és a magyarok, de az egész szabad világ ügye.

Szignál

Kedves hallgatóink! Mai harmadik sajtótájékoztatónkat adtuk a magyarországi szabadságharc külföldi visszhangjáról.

Szignál

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!