Katonapolitikai kommentár

Bell ezredes, a "Tüzet szüntess!" parancs végrehajtása mögött rejlő veszedelmekre figyelmezteti a szabadság ügyéért harcoló, és már-már a győzelem vonalát elérő magyar katonákat. Ha nem éberek, ha nem vigyáznak, az elfolyt magyar vérből, a szabadságharcosok katonai eredményeiből fonhat újabb politikai gúzst a ravasz kommunista rendszer.

Amikor Agamemnón király hatalmas görög hadserege tízévi elkeseredett harc után sem tudta megtörni a trójaiak ellenállását, nem tudott áthatolni falaikon, ravasz cselhez folyamodott. Hatalmas falovat épített, amelybe negyven kipróbált harcosát rejtette el. A trójaiak elhitték, hogy a várkapujuk elé vontatott szerkezet valóban ártalmatlan játék, Athéne istennő ajándéka. A várfalaik mögé cipelték a tákolmányt, és ünnepelték az ellenség vélt elvonulását. Éjnek idején azután a negyven görög harcos kibújt rejtekéből, megnyitotta a legerősebb faltörő kosoknak is ellenálló bronzkapukat, és beengedték az elrejtőzve várakozó görög sereget. A város sorsa ezzel beteljesedett. Néhány óra múltán csak üszkös romok, legyilkolt ezrek jelezték helyét.

Ez, pontosan ez a veszedelem, nem, ez a katasztrófa leselkedik a szabadság eszméjéért küzdőkre, velük együtt a nemzet egészére, ha a döntő pillanatban ellanyhul éberségük. Minden azon múlik, hogy a szabadságharcos alakulatok parancsnokságai miként értelmezik a "Tüzet szüntess!" parancsot, miként viselkednek a parancsot követő pillanatokban a nemzeti szabadság ama harcosai, akik még fegyvert tartanak a kezükben és a külső, elsősorban külföldi események alakulása folytán egyelőre politikai értelemben is urai a helyzetnek. Nagyon kézenfekvő, hogy amikor Nagy Imre és a sztálini vonalat eddig hűségesen kiszolgáló Janza Károly a tűz beszüntetését elrendelték, nem az volt számukra fontos, hogy többet ne folyjék magyar vér, hogy a szabadságért harcoló forradalmi-nemzeti haderő katonái bántatlanul megmaradjanak támaszpontjaikon. Inkább az, hogy ezzel a körmönfont fogással, a fogalmak és a jelszavak csereberéjével, kihúzzák a politikai talajt az eddig katonai értelemben feltétlenül győzelmes nemzeti megmozdulás lába alól. Ravaszul, korszerű formában akarják megismételni a trójai ló esetét.

A kommunisták mindig értettek a meglepő fordulatokhoz. Nemcsak Lenin tanításának, de Sztálin politikai gyakorlatának is ez volt egyik fő erőssége. E meglepetés által keltett zavart használták ki három évtized óta arra, hogy új hadállásokba vonuljanak, átkarolással, vagy hátulról indítsák az újabb támadást. A "Tüzet szüntess!" paranccsal együtt járó fogalmi zavar kitűnően szolgálná ezt a szándékot. A "Tüzet szüntess!" parancsot a katonák eddig csak békében, csak a gyakorlóterekről ismerték. A gyakorlóterekről, ahol rendszerint kék és sárga zászlók jelzik az ellenfelet, ahol a katonai játék résztvevői csak gyakorló tölténnyel lőnek egymásra. A fegyveres viszályok történetében most kerül először sor arra, hogy a "Tüzet szüntess!" parancsot nem mint a fegyverszüneti megállapodás, vagy a kapitulációs szerződés végrehajtásának első lépését rendelik el. Ezért lenne a Janza Károlyék által kiadott rendelet csodálatos, ha a mögötte rejtőző szándékok nem lennének annyira áttetszőek. Ezeket a szándékokat viszont azonnal megértjük, ha kissé bővebben foglalkozunk a "fegyverszünet" fogalmával. Azzal a fegyverszüneti megállapodással, amelynek a "Tüzet szüntess!" elrendelését meg kell előznie, amely nélkül ez az utóbbi parancs vagy egyszerűen értelmetlen, vagy olyan kelepce, olyan trójai faló, mint amilyenre az előbb utaltunk.

A fegyverszünet mindig kétoldali megállapodás, amelynek értelmében a szemben álló felek, állásaikban kitartva a harcokat átmenetileg beszüntetik. A fegyverszünet tehát átmeneti állapot, amelyet vagy a harcok folytatása, vagy az ellenségeskedések politikai felszámolása, tehát a békeszerződés, vagy az egyik fél kapitulációja, a fegyverletétel követ. Nem kell a kommunista módszerek dialektikájában túlságosan járatosnak lennünk ahhoz, hogy meglássuk, miszerint a Nagy Imre, Janza Károly-féle csoport szeme előtt ez az utóbbi változat lebeg. A nemzeti harcosok kapitulációja, a fegyver kicsavarása kezükből. Persze nem közvetlenül a katonai fölényükből fakadó helyzetük alapján. Azt a vak is látja, a szabadságharcosok pedig közvetlenül érzékelik, hogy ilyesmiről szó sem lehet. Ezért van szükség a ravaszkodásra, a fegyverszüneti megállapodás nélkül közzétett "Tüzet szüntess!" rendelkezés trójai falovára.

A fegyverszünet csak két fél, két elismert és lényegében egyenrangú hatalommal rendelkező fél között létrejött megállapodás formájában születhet. A pillanatnyilag még uralmon lévő budapesti kommunista kormány ameddig csak lehet, szeretné megkerülni mindkét tényezőt. Először is óvakodik megállapodást kötni olyan ellenféllel, aki majd gondoskodik arról, hogy a megegyezés alkalmából a végrehajtás szavatossága, annak biztosítékai is szóba kerüljenek. Másodszor húzódozik az ellenféllel való megállapodástól azért is, mert ezáltal nemcsak de jure, tehát nemcsak jogilag ismeri el annak létezését, de közvetve elismeri a választóvonalat, a választóvonal két oldalán levő egymáshoz viszonyított arányát is. Nem lehetne többé álcázni, hogy a vonal egyik oldalán csak a Nagy Imre - Janza Károly-féle csoport áll. Néhány megtévesztő névtől eltekintve a kommunisták egy maroknyi kisebbsége, bőven keverve a legsötétebb sztálini, Rákosi Mátyás-i időszak hírhedt személyiségeivel. És természetesen - helyesebben elsősorban - a szovjet katonai gépezet. Az a katonai hatalom, amely a jelek alapján Nagy Imrééket mozgatja, amelyet azonban a legutóbbi órák tanúságai szerint természetesen semmiben sem köt a szerencsétlen és tehetetlen Janza Károly által óránként ismételt tűzszüneti parancs.

Nagy Imrééknek minden okuk megvan arra, hogy ezt a választóvonalat elmossák. A tűzszüneti parancs kihirdetése pedig, ennek az elmosásnak, ennek a ködösítésnek kitűnő módszer. Ez a módszer egyébként is pompásan illik a Nagy Imre kommunistái által harmadik napja következetesen űzött taktikához. Azáltal, hogy a budapesti kormány önmagát is hol nemzetinek, hol forradalminak titulálja, megzavarja a magyarok tisztánlátását. Pillanatokra elfeledteti velük, hogy az annyit hangoztatott átalakítások után Nagy Imre társaságában még változatlanul a vonal hű moszkovitáké a túlsúly. Ezek, akik a múlt élvonalbeli aktivistái voltak, lennének az ígérgetett jobb jövő szavatosságai? Nem gúny ez? A veszedelem éppen az, hogy a vérengzések után elhangzott "Tüzet szüntess!" parancsra, arra a parancsra, amely mindig csak a saját, tehát esetünkben csak a kommunista és orosz csapatoknak szólhat, a szabadságért küzdők egy pillanatra elfelejtik a velük szemben álló kormány természetét. Ez a pillanat azután elegendő lehet ahhoz, hogy leengedjék, majd letegyék a fegyvert. A következőkben azután megismétlődne a trójai faló tragédiája.

Ismételjük, a "Tüzet szüntess" mindig egyoldalú és mindig tisztán katonai intézkedés. Fegyverszüneti megállapodás nélkül háború esetén, harcok közben értelme nincsen. A fegyverszüneti megállapodás ezzel szemben kétoldalú. Már tükrözi a fegyveres erőviszonyoknak megfelelő politikai szándékot. Esetünkben tartalmaznia kellene a szabad választások, a több párt indulási lehetőségeinek biztosítékait. A szavatosságot ahhoz, hogy ezek a pártok azonnal megkezdhetik szervezkedési munkálataikat. Ilyen szellemű megállapodásokat tartalmazó fegyverszünet nélkül a "Tüzet szüntess!" parancs csak a trójai faló szerepét játszhatja. A nemzeti szerencsétlenség jelképe lehet.

Bell ezredes szólt a "Tüzet szüntess!" parancs értelmezéséről a szabadságért harcoló magyar katonákhoz.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!