Szemtanúk beszámolói

Szignál

Kedves Hallgatóink! Most ismét szemtanúk beszámolóit ismertetjük a magyarországi eseményekről. Ez második műsorunk ma, amelyben elmondjuk, mit láttak külföldi látogatók e mozgalmas napokban Magyarországon.

Szignál

Kedves Hallgatóink, délután ismertettünk már néhány beszámolót, amelyben Magyarországról most érkezett külföldi vendégek elmondják, mit tapasztaltak a magyar szabadságharc eseményekben dús napjaiban.

A Die Presse című bécsi lap újabb szemtanúkat kérdezett meg az élményeikről. Az egyik e napokban Budapesten tartózkodott a következőket mondotta.

"A sors úgy akarta, hogy október 23-án viszontlássam Budapestet. Hosszú évek óta nem jártam a magyar fővárosban. Délben néhány barátommal a belvárosban sétáltam. Az utcán diákok vonultak fel, piros-fehér-zöld színű nemzeti lobogó alatt. Délután két asszonnyal találkoztam, akik síró szemmel fordultak hozzám: adja Isten, hogy elérjék céljaikat, mert így nem mehet tovább. A körúton nem akartunk hinni a szemünknek. A széles út tele volt tüntetőkkel. Fejük felett a szél piros-fehér-zöld színű zászlókat lengetett. A zászlókról hiányzott a szovjet csillag. Katonák és rendőrök is letépték sapkájukról a csillagot. Másoknak a tömeg segédkezett a vörös csillag eltávolításában. A tüntetők a Parlament felé vonultak. Sok asszony sírt örömében. Anyák kézen fogva vezették gyermeküket, hogy ők is tanúi legyenek a nagy eseményeknek. A Parlament előtti téren egy diák beszédet mondott, így kezdte.

-Fiatal barátaim, magyar ifjúság! Erre a tömeg félbeszakította, és a következőket kiáltották. Nemcsak az ifjúság van itt, de itt van mindenki. Munkások, polgárok, egész Budapest népe, mi több, egész Magyarország!

Így kiáltoztak az emberek, lelkesen és ujjongva. Ebben a légkörben találta a tömeget a hír a kormány újjáalakításáról és Gerőnek első titkári minőségében való megerősítéséről. Utána elhangzott a rádióban Gerő erős szovjetbarát nyilatkozata. A beszéd olaj volt a tűzre, és elindította a forradalmat."

A szemtanú, akinek beszámolójából az imént idéztünk, ezek után részletesen elmondotta, mit látott a rádió épülete előtt, amikor a tömeg megostromolta.

"A tömeg Gerő beszéde után körülvette a rádió székházát. A párt első titkára megsebesült és egy mentőkocsiban elmenekült. A felkelők katonák segítségével megostromolták az épületet. A katonákat előzőleg azért rendelték oda, hogy a rádió épületét körülvegyék, és a tüntetők ellen megvédjék. A katonák megtagadták a parancsot, hogy a tüntetőkre lőjenek. Nem így az ÁVH-sok, akik a népre és a néphez átállott katonákra megnyitották a tüzet. A tüntetők rövid időre elfoglalták a rádiót, de később orosz segítséggel elkergették őket, minthogy lőszerük kifogyott."

Az ifjúság egy része a Gerő-beszéd után a Petőfi-szoborhoz vonult. Itt osztrák szemtanúk szerint a következő jelenet játszódott le.

A diákok közül valaki felmászott a szoborra, és elkezdte a Talpra magyart szavalni. A költemény refrénjét, az esküt az egész tömeg mondta. Fennhangon és esküre emelt kézzel mondták, hogy: "A magyarok istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!"

Egyes külföldiek jelen voltak a Sztálin-szobor ledöntésénél. Erről így számoltak be.

"Az esti órákban hatalmas tömegek gyülekeztek a körúton. Minden irányból érkeztek emberek, elsősorban a munkásnegyedekből: Újpestről és Óbudáról. Behatoltak a színházakba és kávéházakba. Követelték, hogy a zenekar zendítsen rá a nemzeti himnuszra. Ezután az ifjúság a Kossuth-nótát énekelve a 7 méter magas Sztálin-szoborhoz vonult. Sikerült ledönteniük. Először feszítővasakkal igyekeztek felborítani. Később katonák páncélkocsit hoztak, hurkot vetettek a szobor nyakába, és a kötél másik végét a páncélkocsihoz kötötték, amely végül is ledöntötte a bronz Sztálint talapzatáról. A szobrot aztán páncélkocsihoz kötve végighurcolták a városban. Azután máglyát raktak, és jelképesen elégették."

A tömeg innét a Horizont nevű szovjet könyvkereskedés elé vonult. Itt külföldi szemtanúk szerint a következők történtek.

A tömeg beverte az ablakokat, kihordta a könyveket az utcára, és ünnepélyesen elégette őket.

A szovjet katonák beavatkozásáról így számolnak be a szemtanúk:

"Még az esti órákban óriási dübörgésre lett figyelmes mindenki. Megérkeztek az első szovjet páncélosok. A harckocsik a Margit hídon át érkeztek Pestre, és végigvonultak a körúton. A harckocsikat teherautók követték, amelyek szovjet és magyar katonákkal voltak megrakva. A tömeg megrohanta a teherkocsikat, és a katonáknak ezt kiáltotta: Magyarok! Ne lőjetek a magyarokra! A katonák mosolyogtak, és kezüket üdvözlésre emelték. Éjjel is hallottam páncélosokat vonulni. Hajnalban eldördültek az első lövések. A szálloda hallja már a kora reggeli órákban olyan volt, mint egy hangyaboly. A szálloda személyzete nem jelent meg a munkán. A közlekedés leállt. A szálló körül mind nagyobb lett a harci zaj. A vendégek a folyosókon és a védett előcsarnokban kerestek menedéket. Egyszerre csak nagy robajjal egy szovjet páncélkocsi állt meg a szálloda előtt. Négy állig felfegyverzett katona ugrott le a járműről, és egy sebesült orosz katonát cipeltek a szálloda előcsarnokába. Ekkor már nyilvánvaló volt előttünk, hogy a harcnak már számos halottja és sebesültje van."

Szignál

A Sunday Dispatch című angol lap munkatársa, mint szemtanú, a következőket írta a magyar-osztrák határon és Nyugat-Magyarországon szerzett benyomásairól.

"A határon senki sem kért tőlem útlevelet vagy vízumot. A határ nyitva volt, a sorompókat eltüntették. A vasfüggöny gyakorlatilag eltűnt. Célunk Magyaróvár volt, ahol pénteken sok férfit, nőt, gyermeket mészároltak le, és sok száz ember megsebesült. Megtorlásul a lakosság megsemmisítette a gyilkosokat, az ÁVH-sokat. Legalább hármat közülük a tömeg meglincselt, másokat halálra vert. Volt, akit súlyosan sebesült állapotban a kórházba szállítottak."

Az angol újságíró elmondotta, hogy a magyaróvári szabadságharcosok küldötteket indítottak az osztrák határra, hogy gyógyszert és kötszert kérjenek. Kérésükre azonnal osztrák orvosok utaztak Magyaróvárra, magukkal vivén a legszükségesebb orvosságokat és orvosi szereket. A három magyar szabadságharcos az osztrák határról magával vitte az angol újságírót Magyaróvárra. Kérdésére válaszolva a következőket mondották a magyaróvári harcok kitöréséről. Délután két óra után a magyaróvári lakosság gyűlést tartott a főtéren. Ez a békés gyűlés megszakadt azonban, amikor megérkeztek az ÁVH-sok. A tömeg csak tréfás megjegyzéseket kiabált feléjük, de ők nem voltak tréfás kedvükben. Fegyverükhöz nyúltak, és eldördültek az első lövések. Belelőttek a tömegbe, és kézigránátot dobtak közéjük. Ezzel elkezdődött a nép és az ÁVH közötti harc.

Szignál

Kedves Hallgatóink! Külföldi szemtanúk beszámolóit közvetítettük.
E beszámolók hű képet adnak arról, mit történt Magyarországon az elmúlt mozgalmas napokban.
Holnap további szemtanúk beszámolóit ismertetjük.

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!