Rendkívüli falusi adás

Falusi Hallgatók, figyelem! Zoltán Károly beszél a községek rendjének és a családok biztonságának fenntartásáról.

Paraszt testvéreim! A falvak nagy részében megsemmisültek a pártszervek, a tanácsok, és visszavonhatatlanul eltűntek a népi demokrácia kommunista intézményei. Egyszerűen elsöpörte őket az a tény, hogy a kormány hatásköre összeszorult, és csak a rádión tudja fenntartani kapcsolatát a vidékkel. Nincs normális összeköttetés a pártvonalon, a közigazgatásban, nincs központi gazdasági irányítás, és nem folyik a termelőmunka. Sem a városokban, sem a falvakban. Sőt, a forradalmi alakulatok számos vidéki csomópontban kezükben tartják a hatalmat. Az élet azonban, ha szűkebb keretek között is, de folyik tovább. És ennek biztosítása továbbra is elengedhetetlen. A rendszeres élelemellátás talán falun a legkisebb gond. Ezzel szemben nagy szükség van arra, hogy ezt az életközösséget, annak nyugalmát és épségét védjük és oltalmazzuk. Ennek alapvető feltétele azonban a központi irányítás. Ebben a helyzetben tehát szükség van körültekintő, okos és forradalmi elszántságú emberekre, akik a körülmények pontos ismeretében képesek megfelelő intézkedések kiadására. A kommunista közigazgatás felbomlóban van, gondolkodni kell tehát a pótlásáról.
Rendkívüli a helyzet, s éppen ezért rendkívüli megoldásokra van szükség. A legfontosabb szabály: a szükségtelen vérontás minden erővel való megakadályozása. A vidékenként hullámzó harcok, a váltakozó helyzetek végső kimenetele bizonytalan. Számításba kell tehát vennünk ezt a tényezőt is, s ezért ez a helyzet okos, tapasztalt, népünkhöz minden körülmények között hű irányítókat követel. Olyan embereket, akiknek szava a faluban nem az erőszak, hanem a becsület, a tisztesség, a néphez való hűség erejéből táplálkozik. Akikről mindenki tudja, hogy megérdemlik a feltétlen bizalmat. Egyszerűen, akikre hallgat a nép. Ha a kormány elismeri a munkásoknak azt a jogát, hogy a saját maguk alakította tanácsokkal megvédjék üzemeiket, gépeiket, akkor a falu jogát sem vehetik el attól, hogy megvédje házát, családját, közösségét.
Alig tíz éve, hogy végigsöpört rajtunk a háború. Ismét pusztul az ország, és pusztul benne sok minden, amit meg lehet és meg kell menteni. A paraszt sem engedheti prédára állatait, felszerelését, terményeit és egyéb készleteit. Azt megvédeni azonban nemcsak joga, hanem feladata, hivatása is.
Igen sok faluban van ma közösségi vagyon, termelőszövetkezet, állami gazdaság és más szövetkezeti kezelésben tartott érték. Nem közömbös a lakosság számára, hogy mi lesz ezeknek a sorsa. Nyilvánvaló, hogy akiket erőszakkal kényszerítettek arra, hogy feladják gazdasági önállóságukat és átadják vagyonukat a közösnek, mindent elkövetnek vagyonuk visszaszerzésére. Az is természetes, hogy azok, akik eddig a rendszer hű szolgái voltak, kiutat keresnek mai kényelmetlen helyzetükből. Senki sem engedheti kallódni a sajátját. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy birtokába vegye tulajdonát. De senkinek sem érdeke a rablás, a rongálás, hacsak az nem a fegyveres harc követelménye. A rendet tehát, a körülményekhez képest fenn kell tartani, illetve a falu közösségi életét a lehetőséghez mérten ma is irányítani kell. Ebben pedig azoké a döntő szó, akik a nép bizalmát több évtized viharában érdemelték ki. Minden faluban akadnak ilyenek. Éljenek hát, ha a szükség is úgy kívánja, becsületükből és tisztességükből táplálkozó hatalmukkal!

Zoltán Károly szólt falusi hallgatóinkhoz a községek rendjének és a családok biztonságának fenntartásáról.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!