Márai Sándor beszámolója

Most Márai Sándor beszámolója következik.

Az elmúlt héten, amíg magyarok haltak a szabadságért, és szovjet tankok, mongol hadosztagok gyilkoltak Európa közepén ártatlan polgárokat, asszonyokat és gyermekeket, nemcsak emberek haltak meg. E hét napban, melynek emléke olyan, mint egy halálos betegség műtéti sokkjának keserű íze az ínyünkben és idegeinkben, megsemmisült egy korszak. Ezt a korszakot általános szóval a hidegháború korszakának nevezték. Nyolc nap előtt, mikor fegyverszüneti tárgyalások komédiája közben a szovjet Európa közepén hadosztályaival körülállt és ágyúzni kezdett egy európai nagyvárost, minden megsemmisült, amit a hidegháború évtizedében az egymással szemben álló hatalmi körök megvalósítani igyekeztek. Megsemmisült a békés együttélés legendája. Súlyos sebeket kapott az Egyesült Nemzetek hitele és tekintélye. E nyolc napban, amíg a világ hűdött tehetetlenségben szemlélte, mint semmisül meg minden, amit a hidegháború korszakában reméltek, ígértek vagy hazudtak, a nyugat sokat vesztett tekintélyéből és hiteléből. De amíg a 200 milliós Szovjetunió a világ legnagyobb hatalmainak egyike, fölényes katonai erővel, de úgy katonai, mint politikai értelemben a győzelem reménye nélkül gyilkolt Európa közepén egy végtelen kis népet, a szovjet is olyan sebeket kapott, amelyeket nem tud kiheverni. Nyugat gyöngült e napokban, de a szovjet nem lett erősebb. E nyolc napban olyan válság kezdődött el a szovjet világban, amelynek végső következményeit e hűdött iszonyatból ocsúdó világ még nem tudja felmérni. De a válság bekövetkezett. Értelme annyi, hogy diktatúrát nem lehet diktátor nélkül megvalósítani, és a diktátor csak a véres terror eszközeivel tudja reákényszeríteni akaratát és hatalmi rendszerét a tömegekre, amelyek életük árán is tiltakoznak e terror és rendszer ellen. A szovjet e napokban elkövetett valamit, ami Talleyrand szavával több volt mint bűn, mert hiba volt. Amikor nyolc nap előtt, három nappal az október 30-i szovjet deklaráció után, amely jogosnak ismerte el az októberi, 23-i magyar forradalom minden követelését, ez a nagyhatalom megszegte szavát, és eltépett minden szerződést, amely a hidegháború évtizedében pecsétes megegyezés volt népek és hatalmak között, az ágyúgolyók, amelyeket Budapestre záporozott, egyszerre pusztították Budapestet és Moszkvát.
E nyolc napban az első hűdés, az iszonyat múltával minden összedőlt, ami a kommunista világban megegyezés volt. A világközvélemény bűntudatos és iszonyodott ocsúdásának nyugati visszhangját már hallotta a világ. Minden szabad nép mély bűntudattal fordul a magyar tragédia felé. Egy bűntudattal, amelynek lelki kihatásait még nem is lehet igazán felmérni. De mi történt e héten a szovjetben? A bábkormányok, amelyek a fehérterror, a fasizmus feléledésének veszélyével iparkodnak mentegetni a szovjet merényletet, nem kapnak többé hitelt tömegeiktől. A gyilkos, aki felháborodottan bizonygatja, hogy az áldozat kegyetlenül védekezett, nem kap felmentést bíráitól. Az elmúlt héten véget ért egy korszak, a hidegháború korszaka. Ami elkezdődött a nyugat számára, a végső lelkiismereti számvetés, a szovjet számára a megdöbbent menekülési kísérlet korszaka. A magyar tragédia a szovjet számára nemcsak morális, hanem politikai csőd.

Márai Sándor beszámolója hangzott el.