A reformáció emlékünnepe

A világ protestánsai ma ünneplik a reformáció emlékünnepét. Erről szól most felolvasásra kerülő megemlékezésünk.

Ma 439 esztendeje egy férfi állott elő Wittenberg piacán és a székesegyház kapujára kiszögezett egy írást, hogy ország-világ meglássa. 95 tétel volt abban az írásban és meg volt írva benne az is, hogy ezeknek érvényességét írója bárhol és bárkivel hajlandó megvitatni. Ebben a bátor emberi tettben mutatkozik meg a reformáció nagysága és jelentősége. Reformáció annyit jelent magyarul, mint megújítás. A megújuló emberi szellemet képviselte Luther Márton az újkor küszöbén, a wittenbergi székesegyház kapujában. A szabad vizsgálódást, az emberi értelem jogait, a lelkiismeret szabadságát, az egyéniség, a vita és az érvek tiszteletben tartását, a tiltakozás, a protestálás lehetőségét követelte az a mozgalom, amely egy kiszögezett írásával Wittenberg piacáról indult világgá. Egy jelentéktelennek látszó eseménnyel kezdődött a reform, az újítás, amely megváltoztatta a világ vallásos és politikai képét. A protestánsok az evangéliummal a kezükben tiltakoztak a korszak erkölcsi és politikai romlottsága ellen, egyedül az Igében bízva szálltak szembe a hatalmasokkal, akiknek a kereszténység fölszabadító tanítása csak arra volt jó, hogy megnyomorítsák a lelkiismeretet, és a kereszténység nevében szervezzék meg a társadalmat, amelyből azonban kiveszett a kereszténység őseredeti tisztasága, ártatlan hite, jámbor buzgósága és igazi bensősége. Szomorú korszak volt az, amelyben a fejedelmi erőszak szövetkezett a simóniával. A protestánsok tehát kétszeres küzdelmet indítottak. Ők voltak a demokratikus politikai gondolat első modern hívei és iparkodtak egy mélyre süllyedt korszakban megújítani hitüket az evangélium által.
Mozgalmuk egybeesett Európa általános megújulásával. A művészetek megkezdték az emberi szépség ábrázolását, az élet dicsőítését, a bölcselők az értelem világosságában bizonyosságot kerestek, a könyvnyomtatók a nép kezébe adták a Bibliát, a városi polgárság egyre hatalmasabban védelmezte jogait a fejedelmi önkénnyel szemben, a parasztság föllázadt sanyargatói ellen. A nép, mint politikai tényező valójában a reformáció után tűnt fel Európában. A népi gondolatot a protestantizmusnak - pontosabban megjelölve magának Luther Mártonnak - köszönheti Európa. Luther mérhetetlen sikere elsősorban abban állott, hogy a nép nyelvén beszélt és a néppel érezett. Amikor azt mondotta: "Ó, én szerelmetes népem!" - ez nem üres szólam volt nála. Lelkében és vérében egyszerre sajdult meg a nép nyomora és gyötrelme, de ugyanakkor misztikus vágyakozása az isteni igazságszolgáltat..., igazságszolgáltatás iránt is. Célja tehát az volt, hogy testileg-lelkileg fölszabadítsa a népet, hogy orvosolja nyomorát és megújítsa hitét.
Az akkori Európa legjelesebb elméi közül igen sokan állottak a protestantizmus oldalára. Nagy vallási, katonai és politikai küzdelem keletkezett, amelynek vizsgálata nem a mai ünnepi megemlékezéshez tartozik. Annyi azonban bizonyos, hogy a magyar protestánsok ma, új szabadságharcunk dicső napjaiban lelkesen emlékeznek vissza a hős elődökre, akiknek volt erkölcsi erejük tiltakozni, és volt bátorságuk meghalni a lelkiismereti szabadságért, a szabad vizsgálódás jogáért, amely a protestantizmus veleje. Ma emlékeznek a protestánsok a gályarabokra, akik készek voltak elviselni minden szenvedést, de nem mondtak le lelkiismereti szabadságukról. Tiltakoztak mindhalálig. Az ő példájukat követve tiltakoznak ma a magyar protestánsok több keresztény testvérükkel együtt a zsarnokság ellen, amely ki akarta tépni lelkükből az emberi méltóságot és az isteni igét.
De "Áll, él az Ige igazul
Akárki vesse-hányja!
Táborainkra száll az Úr
Szent Lelke, adománya."

Kedves Hallgatóink, a reformáció mai emlékünnepéről emlékeztünk meg.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!