Nemzetközi sajtószemle

Nemzetközi sajtószemlét közvetítünk. A magyar szabadság elleni szörnyű szovjet támadás világvisszhangját ismertetjük. Tekintettel az óriási anyagra, napjában többször jelentkezünk tájékoztatónkkal. Ez ma a második sajtószemlénk.

Ezúttal a nagy nyugatnémet lapok állásfoglalásaiból közlünk részleteket.
A Münchner Merkur mai kiadása első oldalán az áll. Szovjet megsemmisítő háború Magyarország ellen. A vezércikk pedig azt a címet visel. "A kozákok."
Megsemmisítő támadás a Szovjetunió válasza a magyar szabadságharc felbuzdulására. A vérfürdő és a rombolás a szovjet politika végső bölcsessége a Sztálin utáni korszakban éppen úgy, mint Sztálin idejében. A georgiai szörnyeteg cinikus ravaszsága is átöröklődött utódaira. Brutalitásával együtt. Mialatt a huszadik század kozákjai éppen befejezték páncélosaik és lökhajtásos bombázóik felvonultatását és már készen álltak a támadásra, ugyanakkor jelentette be a szovjet, hogy kész csapatai kivonásáról tárgyalni, és a magyar katonai vezetőket a tárgyalás színhelyén elfogták. A kis nemzetek szuverenitása, más államok belügyeibe való be nem avatkozás, mindezek a fogalmak, amelyek mellett a szovjet annyiszor vallott nagy hangon hitet, a budapesti valóságban értelmetlen és tartalmatlan szavaknak bizonyulnak. A szovjet akció még csak nem is beavatkozás egy szomszéd állam belső ügyeibe, mert Magyarországon egyáltalában nincs már oroszbarát párt. A felkelésnek vége volt, az egyetlen törvényes kormány a kommunista Nagy Imre-kormány volt. A szovjet csapatok most nem egy akármilyen elenyésző magyar kisebbség oldalán lőnek a többi magyarokra. A Szovjetunió a nemzetközi jog minősítése szerint egy másik állam ellen intézett támadást. Az idegen szoldateszka a magyar állam helyett most egy megszállási temetőt fog csinálni, egy vértől áztatott rommezőn.
A Münchner Merkur vezércikke aztán a múltra tekint vissza:
Valóban szörnyű, hogy ez az örök Oroszország Európa történelmi formáinak változásai során mindig ugyanazt a borzalmas arcot mutatja. Százhét évvel ezelőtt százezer kozák fojtotta vérbe és kegyetlenségbe a magyar szabadságharcot, és most újra orosz katonák azok, akik a magyar Szózat utolsó sorának megadják különös értelmét: Áldjon, vagy verjen sors keze, Itt élned, s halnod kell!
A lap ezután Moszkva bűnösségi kérdésére tér át:
Moszkva bűnét semmiféle cinizmussal és ravasz okoskodással nem lehet elvitatni. A szovjet hatalmasok elhatározására tegnap Magyarországon sírba szállt a remény, hogy Európában valóban meglazulhat a nemzetközi feszültség és megteremthető lesz az igazi európai béke és biztonság. Egyes politikusok véleménye, hogy a franciák és angolok eljárása Egyiptomban idézte elő a Magyarországra zúduló kozákrohamot, vagy mérhetetlenül együgyű, vagy pedig rosszindulatú. Az angol-francia lépés több mint kérdéses volt, ezen felül alkalmatlan, igazságtalan és brutális. De sem erkölcsileg, sem politikailag nem igazolja azt, hogy a magyar nemzetet egy időre kitöröljék a világtörténelemből. A legjobb esetben propaganda ürügyül szolgálhat a szovjetnek, és az egyedül elég arra, hogy Londonnak és Párizsnak ma keserű szemrehányásokat tegyenek. De egyébként a Magyarország elleni orosz támadás és a közel-keleti bonyodalom között nincs közvetlen politikai kapcsolat, és nem alkalmazható rájuk ugyanaz a mérték. Az arányok, a módszerek, a célok, az eszközök bevetése és a kilátások teljesen különbözőek a két konfliktusban. A tegnapi vasárnap egyetlen órájában a vörös katonák Magyarországon több embert öltek meg és több értéket pusztítottak el, mint az eddigi összes keleti hadműveletek.
A Münchner Merkur hosszasabban felsorolja a különbségeket és többek közt, még a következőket állapítja meg:
Egyiptomban az a kérdés, hogy megbuktassanak-e egy diktatúrát, Magyarországon egy nép külső és belső szabadságáról van szó. Közel-Keleten egy csatornáról és olajról, Magyarországon egy nemzet létéről. Csakis a kozákok szellemi előőrsei állíthatják fenntartás nélkül egymásmellé a keleti konfliktust és Moszkva páncélos ökölcsapását a Dunánál. A Szovjetunió leplezetlen hatalmi politikája gátlás nélkül nyilatkozik meg Magyarországon, míg Keleten a nemzetközi jogi rend korlátai még távolról sem dőltek mind össze. Hogy mennyire szűkek és mesterségesek a szovjet koegzisztencia elmélet határai, épp ez a megsemmisítő támadás mutatja, amelyet Közép-Európában egy kis ország ellen intézett, amely csak szabad és semleges akart lenni. Mindszenty bíboros a szabad Magyarország igazi szellemi képviselője, még szombaton is megpróbálta, hogy megértesse a moszkvai hatalmasokkal, egy békés Szovjetunió többet kaphat egy szabad és lojális Magyarországtól, mint egy elnyomott csatlóstól. Azonban a szovjet vagy nem békeszerető, vagy pedig egyszerűen nem képes felfogni sem, hogy miben áll egy, a népek igazi kölcsönös megértésére épülő nemzetközi politika. Csak páncélosokban, bombákban és bajonettekben bízik. Ezen az alapon lehetetlen Európában egyensúlyon nyugvó nemzetközi rendet és kollektív biztonságot teremteni.
A vezércikk ezután kifejti, hogy Európa és Németország számára milyen lehetőségek nyíltak volna, ha a szovjet megértette volna a magyar szabadságfelkelés értelmét. Levonja a mai német politika közvéleményében nagy jelentőségű tanulságot, hogy a német és az európai biztonságot nem lehet arra a reményre alapítani, hogy a kozákok emberségesebbek és becsületesebbek lesznek, mint Magyarországon. Azután rámutat a tényre, hogy az úgynevezett desztalinizálásnak mi a tanulsága.
A szovjet hatalmasok ezekben a napokban rájöttek, hogy a kommunista rendszerek Kelet-Európában csak rémuralommal tarthatók fenn, ha a terror enyhül, azonnal meginganak, mert egész egyszerűen a népek nem állnak mögöttük. Ma már kimondhatjuk, hogy a desztalinizálás a csatlós rendszer felbomlásához vezetett, ami még a Szovjetunióbeli bolsevista rendszert is alapjaiban fenyegetheti. A jugoszláv diktatúrával való kibékülés útján megpróbálták a sztálinizmust nemzeti kommunizmussal helyettesíteni. Magyarországon bebizonyult, hogy a nemzeti kommunizmus alapjában véve képtelenség és csak átmeneti forma lehet a szabadságforradalomhoz, vagy pedig lényegében megmarad a régi szabású szovjet kommunizmusnak. A rendszert mindenképpen csak a sztálinista módszerekkel lehet fenntartani.
A Münchner Merkur vezércikkének utolsó szakasza a legközelebbi nemzetközi kilátásokkal foglalkozik. Meg kell azonban jegyezni, hogy a cikk még az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének állásfoglalása előtt íródott. Lényegi megállapítása az, hogy a szovjetben bízni nem lehet, és nem szabad. A Nyugat számára abban látja a magyar szabadság vérbefojtásának tanulságait, hogy most már legyen vége az illúzióknak, hogy a Szovjetunióval tárgyalni lehet. A jövőt és a biztonságot nem lehet a budapesti kozákok ígéreteire és fogadkozásaira alapítani.

Kedves Hallgatóink! Nemzetközi sajtószemlét közvetítettünk. A nyugatnémet lapok állásfoglalásait kezdtük ismertetni. Rövidesen jelentkezünk a folytatással.