Márai Sándor beszámolója

Márai Sándor beszámolója következik.

Az elmúlt huszonnégy órában megválasztották Eisenhowert, és fegyverszünet vagy azt megelőző helyzet alakult ki a szuezi hadszíntéren. A magyar ügy e két nagy jelentőségű eseménnyel egy időben megint a nagy világkérdések központi eseménye. Aki azt mondja, hogy a magyar probléma alakulása a világ közvéleménye számára valahogyan összefügg ez a két eseménnyel, túloz is, de igazat is mond. Volt valamilyen szerencsétlen összefüggés a mi számunkra e napok eseményei között, és nem lehetetlen, hogy az orosz katonai parancsnokság nem egészen ok nélkül választotta Budapest és az ország ellen végrehajtott katonai merényletének időpontjául azt a vasárnapot, amikor Szuezben még bombák robbantak, ágyúk dörögtek, és Amerika népe az elnökválasztást megelőző órák várakozó feszültségében élt. Szombatról vasárnapra virradó éjjel indult meg a katonai merénylet Budapest ellen, hétfőn az Egyesült Nemzetek első közgyűlési határozata után, amely vizsgálatot és helyszíni szemlét követelt a magyar ügyben, még verekedtek a szuezi kanális partjain. Kedden éjjel számlálták össze a szavazatokat, melyek Eisenhowernak adtak újabb négy évre megbízást a Fehér Házba. És amíg a világ közvéleménye a háború és béke esélyeit latolgatta, a szovjet csapatok végrehajtották hadmozdulataikat a magyar nép és a szabadságharcosok ellen. Lehet, hogy ebben a kegyetlen merényletben volt egyféle világpolitikai számvetés is. Akárhogy is volt, néhány napot nyert a szovjet, amikor a világ kénytelen volt beérni a közvélemény és az Egyesült Nemzetek tiltakozásával. Az elmúlt 24 órában alakult először olyképp a világhelyzet, hogy a magyar ügy megint első számú világügy. E három napon át a magyarság úgy élt otthon is, a világban is, mint egy nagy szerencsétlenség, egy súlyos műtét után a beteg, akit az orvosok egyféle veszedelmes lelki válságtól féltenek. A magyarság úgy érezte otthon is, a világban is, hogy sorsával egyedül maradt a világban. Lesz majd néhány szép gyászbeszéd, aztán otthon elföldelik a szabadságharc halottait, a gazdaságilag paralizált, hitében és reményeiben hűdött ország az orosz szuronyok felügyelete alatt él tovább, ahogy tud. Talán liberálisabb lesz a szovjet merénylete után hivatalba iktatott új kormány, egyféle Moszkva által ellenőrzött titoizmus alakul ki a gyilkossági kísérletet követően Magyarországon, de a nagy tragédia pillanata elmúlt, a nemzet hasztalan vállalta a szabadságért a félelmes áldozatokat, a világ másról beszél. Így képzelik sokan. De ez nem így lesz. A magyar ügy most, az első nyugodtabb nemzetközi pillanatban első számú világügy. Az amerikai diplomaták tegnap nem jelentek meg a moszkvai hivatalos ünnepségen, és ez a tiltakozás nem üres demonstráció. A müncheni utcákon nem ok nélkül lógtak félárbocon tegnap a német zászlók, amikor ötvenezer ember tüntetett a magyarság mellett. Nem igaz, hogy mindennek vége, minden áldozat hiábavaló. Igaz, hogy az elmúlt huszonnégy órában elkezdődött valami. A magyarság sorsügyét most kezdi minden következményével megérteni a világ.

Márai Sándor olvasta fel beszámolóját.