Kertek alatt

Szünetjel

Kertek alatt című programunk következik.
Zoltán Károly munkatársunk János gazdával és Márton sógorral beszélget a falusi lakosság szociális biztonságának kérdéséről.

Aha! ’Gyün’ ám ma?

Hát megígérte. Aztán kíváncsi vagyok, mit fog mondani.

Adjon Isten! Örülök, hogy magát is itt látom Márton gazda!

Adjon Isten! ’Elgyöttem’ én is, mer’ a sógor mondja, hogy máma megint arról fog beszélni, hogy hát mit csinálnak a tőlünk nyugatra élő gazdák.

Igaz, hogy én nem erről akartam beszélgetni, de hát mindenesetre olyasmiről, ami magukat is érdekli.

Valami szociális biztonságot említett.

Tudja Márton gazda, arról van szó, hogy a mezőgazdasági termelés formájáról, a kis- és nagyüzemi termelésről nemcsak nálunk vitatkoznak az újságokban. Gondot okoz ez a szakembereknek mindenütt az egész világon.

Ugye?

Ugyanis a mezőgazdasági termelés rendje mindenütt átalakulóban van, és ezért a termelők sorsa általában bizonytalan. Tehát az államnak segítenie kell mindenütt a termelőt.

Olyasmit is mondott a múltkor, hogy a mezőgazdaság lemaradt az ipar fejlődése mögött, ’ebbül’ van az a bizonyos bizonytalanság.

Tudják, ezt úgy kell érteni, hogy miután az ipar fejlődése következtében a falusi lakosság, vagyis a földművelők száma egyre jobban csökken, mind több lesz az olyan ember, aki a boltban vagy a piacon veszi meg azt, amit megeszik. Ennek aztán az a következménye, hogy a falusi ember élete, jövedelme teljesen attól függ, vajon a városi embernek van-e elég pénze, hogy megvásárolja a mezőgazdasági terményeket.

Szóval azt akarja mondani, hogy a mi sorsunk a városi lakosság ’jólétitül’ függ, ugye?

Hát, így is lehet mondani. A szakemberek ezt úgy fogalmazzák meg, hogy a parasztbirtok feladata ma már nem a tulajdonos saját szükségletének a biztosítása, hanem sokkal inkább a piacra való termelés.

Igen.

Minél fejlettebb egy ország gazdasági élete, a falusi lakosság sorsa annál inkább függ az általános gazdasági viszonyoktól, elsősorban a fogyasztók vásárlóképességétől. Éppen ezért, a mezőgazdasági termelők üzemi bevétele, jövedelme nem olyan rendszeres és biztos, mint mondjuk az ipari munkásé. A legtöbb nyugati állam tehát arra törekszik, hogy valahogyan ezt a különbséget eltüntesse, és szociális agrárpolitikai intézkedésekkel lehetőleg állandó jellegű és elegendő jövedelmet biztosítson a falusi lakosságnak is.

Na így már értem, hogy hogyan gondolja maga ezt a bizonyos szociális biztonságot!

Aztán milyen intézkedésekkel tudják ezt elérni a szabad nyugati országokban?

Hát tudja János gazda, erről aztán igen sokat lehetne ám beszélni.

Hát csak beszéljen, beszéljen!

Na jó! Hát először is vannak általános intézkedések, rendelkezések, amelyeknek az a céljuk, hogy elsősorban az üzemi jövedelmet, tudja, tehát nem a tiszta jövedelmet, hanem az üzem nyers bevételét növeljék.

Igen.

Ezt akarja például elérni az állam akkor, amikor segítséget nyújt a termelőnek a növényi és állati kártevők elleni védekezésben, mer’ ugye ha az ilyen természeti csapásokat igyekszik az állam intézményesen elhárítani vagy leküzdeni, abból a termelőnek előnye, aztán haszna származik, fokozódik a biztonsága.

Hát aztán?

Aztán például tanácsadói szervezettel, vagy különböző kedvezményekkel a mezőgazdasági üzemek szervezeti és technikai adottságait fejlesztik. Legtöbbet azonban azzal segít az állam, ha a gazda szempontjából előnyösen irányítja, hogy mit termeljen. Persze nem ám a rendeletekkel, mint nálunk, hanem tanácsadással, propagandával, de mindenekelőtt okos árpolitikával.

Na most már értjük, hogy miről van szó! Hanem hát sógor ide figyelj, nekünk még ’dógunk’ is van ’máma’!

Na jó, hát a világér’ sem ak… akarom magukat föltartani.

De azér’ csak ’elgyüjjön’ ám holnap is, mer’ érdekel bennünket a dolog!

Na jó! Hát akkor a viszontlátásra! Isten megáldja magukat!

Isten megáldja!

Kedves hallgatóink, Kertek alatt című programunkat hallották!
Itt a Szabad Európa Rádiója, a szabad Magyarország hangja.