Az utolsó 24 óra története

"Az utolsó 24 óra története" című műsorszámunk következik. Beszámolunk a legutóbbi magyarországi eseményekről és azok külföldi visszhangjáról.

A budapesti rádió adása szaggatottá vált, és a kormány közleményei eltitkolják a valóságos helyzetet. A napilapok az országban már napok óta nem jelennek meg. Az utasforgalom jóformán teljesen megszűnt az ország és a külföld között. A magyarországi események mindennek ellenére nem légüres térben mennek végbe. Az elmúlt 24 óra története máris viszonylagos pontossággal összeállítható. A küzdelem sok-sok részlete egységes nemzeti forradalom kitörésére figyelmezteti a Szovjetuniót és a szabad országok közvéleményét. Mindenekelőtt az bizonyosodott be, hogy az országos felkelés méreteivel a kormány és a segítségére siető szovjet alakulatok nem tudtak eredeti tervüknek megfelelően gyorsan és lehetőleg feltűnés nélkül megbirkózni. Tegnap reggel a kormány még arra sürgette a dolgozókat, hogy jelenjenek meg munkahelyükön. Az elmúlt 24 órában sok minden történt. Bejelentették többek között Gerő Ernőnek, a magyarországi kommunista párt első titkárának felmentését, és posztjára Kádár Jánost nevezték ki. Nagy Imre, a népi demokratikus kormány új miniszterelnöke és Kádár János rádióbeszédben szólította fel a felkelőket a fegyverletételre. Budapesten és vidéken ennek ellenére újra fellángoltak a harcok, újabb összecsapásokra került sor, és a Nagy Imre kormány most reggel már arra szólította fel a lakosságot, hogy ma egész napon át ne menjen ki az utcára. A tegnapi munkába hívás és a mai újabb kimenő tilalom pontosan megmutatja az utolsó 24 óra fejleményeinek irányát. Hallgassuk meg az utóbbi órák katonai eseményeinek történetét!

Szovjet harckocsik jelentek meg minden eddiginél nagyobb számban a budapesti hadszíntéren. Feltételezhető, hogy a szovjet csapatok főparancsnoksága és a rendszer egyaránt számított a harckocsik puszta megjelenésének lélektani hatására. A magyarországi forradalom egyik kétségkívül döntő jelentőségű mozzanata, hogy a lakosság nem bénult meg a vörös hadsereg alakulatainak felvonulásakor, és a harckocsik, ágyúk, gépfegyverek, golyószórók sem tántorították el a forradalom, a felkelés támogatásától. A forradalmi önbizalmat nagymértékben növelte, hogy az utolsó 24 óra folyamán újabb magyar egységek csatlakoztak a felkelőkhöz, és több szovjet harckocsi átállt a forradalmárok oldalára. Néhány szovjet harckocsi a felkelőket most közös magyar-orosz legénységgel erősíti. A szovjet harckocsik különben felvonultak a Sztálin úton át a Parlament előtti térre, ahol egy körülbelül 2000-es fegyvertelen tüntető menetre tüzet nyitottak.

A Bécsbe érkező külföldiek kijelentették, hogy csütörtökön délben a Kossuth Lajos tér csatatérre emlékeztetett. Délutánra elhordták a halottakat. A Báthory utca felől néhány ávós a szovjet csapatok tüzelésével egyidőben ugyancsak rálőtt a tüntetőkre. A szovjet harckocsik legénységének egy része ugyancsak kifejezte érzelmeit azzal, hogy fegyvereit az égre szegezve sütötte el. A város különben valóságos háborús, sok esetben az 1945-ös ostrom utáni állapotokra emlékeztető képet mutat. Többfelé kigyulladt házak égnek. A Nemzeti Múzeum épülete változatlanul ég. A magyar fővárosban rekedt külföldiek az utóbbi napokat a megsérült szállodák alagsorában töltötték. Az Astoria Szálló súlyos károkat szenvedett. Az angol és az amerikai követségek felé nagyobb csoportok vonultak fel, és a két követ rövid beszédben jelentette be, hogy Londont és Washingtont a magyarországi fejleményekről tájékoztatja.
Senki sem tudja a halottak és a sebesültek számát. Egy Ausztriába érkezett német mérnök elmondotta, hogy az összecsapásoknak sok súlyos áldozata van, és a jelek szerint a fővárosban máris kötszer- és gyógyszerhiány jelentkezik, a kórházak pedig már két nappal ezelőtt túlzsúfoltak voltak. A mérnök beszámolójában még a következőket mondta el:

Láttam, amikor a szovjet harckocsik tüzet nyitottak a felvonuló tüntetőkre.

Egy osztrák turista ezeket jegyezte meg:

Soha életemben nem felejtem el azt a pillanatot, amikor a magyarok puszta kézzel, minden félelem nélkül szembeszálltak a szovjet harckocsikkal. A tüntetők hazájuk szabadságáért haltak meg. A magyar csapatok átálltak a felkelők oldalára, nem harcolnak a forradalom ellen.

Az Ausztriába érkező külföldiek egységes véleménye, hogy a felkelés valójában máris sikeres, és nem hiába érzi a főváros lakossága, hogy megnyerte a küzdelmet. A vonatközlekedés különben az ország nagy részében szünetel. A nyilvánosan ugyan ki nem hirdetett, de már a körülmények miatt is bekövetkezett munkabeszüntetés nem kis mértékben érintette a közlekedést. A vasutasok munkahelytől való távolmaradása megnehezíti a szovjet felvonulási tervek végrehajtását is. Néhány helyen, az ország több pontján a pályatest ugyancsak megsérült, és annak kijavítása a jelenlegi körülmények között egyelőre áthidalhatatlan akadálynak mutatkozik.
Országszerte egység nyilvánul meg a forradalmi követelések elfogadásán kívül az ávósok elleni gyűlöletben is. Megállapítható most már, hogy az úgynevezett biztonsági szervek kihívó magatartása több esetben súlyos ütközetek kifejlődéséhez vezetett. A felkelők az ÁVO teljes felszámolását és vezetőjének a mostani terrorakciókért való felelősségre vonását is követelik.
A Duna-korzó egyébként eddig már több súlyos harcok színhelye volt. A lakosság körében Gerő Ernő egyszerű felmentése tulajdonképpen a rendszer újabb kihívásának tűnt. Általános Budapesten az a vélemény, hogy Gerő Ernő elsősorban a felelős a történtekért. Sztálini kijelentései az egyetemi hallgatók békés tüntetését viharos forradalommá változtatták át. Nagy érdeklődéssel várják, hogy a Nagy Imre-kormány Gerő Ernő felelősségre vonása terén meddig megy el. A budapesti rádióban Tánczos Gábor, a DISZ Petőfi Körének titkára tegnap már megemlítette a magyarországi kommunista párt volt első titkárának úgynevezett helytelen vezetését, amely sokakat elkeseredéssel töltött el. Feltűnőnek tartják az országban, hogy a Nagy Imre-kormány ugyan tett már néhány ígéretet a jövőre vonatkozólag, Gerő Ernő bírósági felelősségre vonására ennek ellenére még mindig nem tett ígéretet.
A Borba munkatársa is azt jelenti Magyarországról, hogy Gerő a tüntetők követeléseit reakciósnak nyilvánította, és a hangulat ennek következtében izzóvá vált. A Borba munkatársát a Budapest előtt állomásozó szovjet alakulatok különben nem engedték be a fővárosba, és az egyik kisebb faluban töltötte az éjszakát. A szovjet tisztek nagyon udvariasan közölték vele, hogy nem vállalhatnak felelősséget testi épségéért, éppen ezért nem engedélyezik továbbhaladását.

A Magyar Távirati Iroda távbeszélő összeköttetése Béccsel ma hajnalban ismét megszakadt. Külföldön a magyarországi események legjelentősebb jelenségeként említik, hogy a vidék egyre nagyobb szerepet játszik a magyar forradalomban. Győrben, Szolnokon, Pécsett, Szegeden, Miskolcon és számtalan más helyen nemcsak tüntetésekre, hanem a szovjet alakulatokkal való harcra is sor került. Tegnap este 7 órakor a budapesti rádió adását a miskolci adó külön-műsora zavarta meg.
A miskolci rádióállomás a borsodi munkások felhívását ismertette. Bemondójuk ezeket mondta: "Nekünk ebből elég volt. Elég volt egyes vezetők önkényéből. Mi is szocializmust akarunk, de a mi sajátos magyar viszonyainknak megfelelően, amely tükrözi a magyar munkásosztály, a magyar nép érdekeit, legszentebb nemzeti érzéseit."

A miskolci rádióállomás beolvasta a diósgyőri MÁVAG dolgozóinak követeléseit. Ezek a következők:

"Követeljük a személyi kultusszal önmagukat kompromittált személyek haladéktalan eltávolítását. Követeljük, hogy az állam és a párt legfontosabb állásaiba olyanok kerüljenek, akik a proletár nemzetköziség elveinek betartása mellett elsősorban magyarok, tisztelik hagyományainkat, ezeréves múltunkat. Követeljük az Államvédelmi Hatóság intézményének felülvizsgálását és a legkisebb mértékben is kompromittált vezetők és funkcionáriusok azonnali eltávolítását. Követeljük a Tervhivatal vezetése és a tervezés terén bűnösnek bizonyult személyek azonnali leváltását. Követeljük a reálbérek felemelését. Követeléseink megvalósítását csak úgy látjuk biztosítottnak, ha az országgyűlés nem lesz többé szavazógép, és a képviselők nem lesznek többé fejbólintó Jánosok."

Nagy Imre, a kormány jelenlegi miniszterelnöke külön válaszolt a budapesti rádióban a borsodi munkásoknak. Kijelentette, hogy javaslataikkal és előterjesztéseikkel egyetért, vállalja azok végrehajtását. A miskolci adó azóta is többször hangoztatta a munkásság követeléseit. Az éjszaka folyamán és a kora reggeli órákban a további kormányígéretek ellenére ismét gyarapodott a fegyveres ellenállók tábora. Nyilvánvaló tehát, hogy a lakosság változatlanul nem éri be a Nagy Imre-kormány ígéreteivel. Nyugati hírszolgálati irodák különben azt jelentik a magyar fővárosból, hogy tegnap Mikojan, a szovjet kormány helyettes miniszterelnöke és Szuszlov, a kelet-európai ügyek szovjet szakértője Budapesten járt. A két szovjet vezető a déli órákban hagyta el a fővárost. Jelenlétükkel a szovjet kommunizmus most már általános válságát nem oldották meg. A kommunista vezetők helyzetének súlyosságára mutat rá az olasz kommunista párt nyilatkozata. Az olasz kommunisták ebben kijelentik, hogy a magyarországi párt gyengeségére vall a Moszkvának küldött segélykérelem. Az olasz kommunisták ennek ellenére helyeslik a szovjet beavatkozást. A kommunisták elszigeteltsége egyre szembetűnőbb ezen a téren. A magyar forradalom, úgy látszik, a népfrontos szovjet tervek összeomlásával jár. Nenni, a kevéssel ezelőtt még társutas politikát hirdető szocialisták vezetője kijelentette tegnap, hogy elítéli a magyarországi szovjet beavatkozást. Nehru indiai miniszterelnök, a semleges politika hirdetője nemzeti felkelésnek nevezte a budapesti forradalmat. Azt mondta, hogy a magyarországi és lengyelországi események nagymértékben befolyásolják a kelet-európai országok belső függetlenségét, és Magyarország s Lengyelország önálló politika megszabását kísérli meg. A francia független szakszervezetek kongresszusa ünnepélyesen emlékezett meg a magyar mártírokról, és hasonlóképpen megbélyegezte a szovjet fegyveres közbelépést. [Sa Sijh] néger szakszervezeti vezető az afrikai színes munkások nevében üdvözölte a magyar szabadságharcosokat. A francia szocialista párt parlamenti csoportja rendkívüli ülésén üdvözölte a hősiesen ellenálló magyar népet. Adenauer nyugatnémet kancellár az utóbbi évek legnagyobb eseményének nevezte a magyar felkelést. Az Európa Tanács táviratot kapott a Rab Népek Közgyűlésétől. A tanács most foglalkozik azzal az indítvánnyal, hogy terjesszék a magyar és lengyel ügyet haladéktalanul az Egyesült Nemzetek Szervezete elé. Az Európa Tanács közgyűlése egyperces néma csenddel emlékezett meg a magyarországi felkelők hősi halottairól.
Bécu, az 50 millió tagot számláló Szabad Szakszervezeti Szövetség vezetője kijelentette: kiáltványában követel szabad választást Magyarországon. Stephenson, az amerikai demokrata párt elnökjelöltje bejelentette, hogy támogat minden felelősségteljes washingtoni kormányakciót, amely segíti a magyar népet szabadsága kivívásában. Dulles amerikai külügyminiszter azt hangoztatta, hogy az Egyesült Államok kormánya a legnagyobb együttérzéssel vett tudomást a magyar nép szabadságharcáról. Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke az utolsó 24 órában több alkalommal nyilatkozott a közép- és kelet-európai helyzetről, valamint a magyarországi eseményekről. Legutóbb bejelentette, hogy Amerika célul tűzi ki, minden tőle telhetőt elkövet a békés lehetőségek határán belül, hogy megszilárdítsa a szabadság szellemét, és segítse mindazokat, akik a szabadságért küzdenek. Eisenhower hangoztatta, hogy Amerika népét megdöbbentette a szovjet katonai erők magyarországi beavatkozása. A szovjet csapatok magyarországi tartózkodásának fő célja az ország megszállásának meghosszabbítása - mondotta. A külföldi magyarok tüntettek New Yorkban és Londonban. Felvonultak a szovjet konzulátus, illetve a népi demokratikus magyar követség előtt. A külföldi vélemény teljes mértékben megegyezik a magyarországi hangulattal. A forradalom erői kerültek felül, és a következő órákban a nemzetközi közvélemény fellépése még hangsúlyozottabbá, nyomása még érezhetőbbé válik.

"Az utolsó 24 óra története" című műsorszámunk hangzott el. Beszámoltunk a magyarországi eseményekről és azok külföldi visszhangjáról.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!