Márai Sándor beszámolója

Márai Sándor beszámolója következik.

És most megszólaltak az írók. A magyar íróknak feleltek, de ez a válasz olyan erővel szólal meg a világban, mintegy szellemi atomrobbanás. Tegnap Sartre, a francia egzisztencialista, ma Camus, minden országban, minden nyelven olyan könyörtelen nyíltsággal, ahogy csak végveszélyben, az utolsó szó jogán beszél az ember. Végre megértették a mandarinok és a türelmes bölcsek, azok, akik a hidegháború évtizedében fölényes pártatlansággal hirdették, hogy várni kell. Azok, akik nem fáradtak el bizonyítani, hogy a bolsevizmus átmeneti gyermekbetegségei után egy egészségesebb, erkölcsösebb, műveltebb emberfajta életformái alakulnak ki ebből a kísérletből. Most megszólaltak az írók, és kimondották, hogy a bolsevizmus nem gyermekbetegség, hanem halálos nyavalya, rák és pestis, amelyet nem lehet helyi, kozmetikai kezeléssel gyógyítani. Sartre, aki filozófiai magasságból nézte az elmúlt tíz évben mindazt, amit a bolsevisták a fogoly országokban műveltek emberrel és szellemmel, felordított, megtagadott mindent és mindenkit, aki még hűvös, gyáva, langyos, aki valahol, valamiben tartózkodó még, amikor el kell ítélni azt a gaztettet, amit a bolsevisták Magyarország ellen, a szellem ellen, minden ember ellen elkövettek. A mandarinok feleszméltek. Picasso békegalambja halálos sebet kapott, amikor a szovjet tank az első golyót egy magyar gyermek testébe célozta e napokban Budapest utcáin. A szalonokban és a fórumokon végre felhangzott egy hang, amely egyforma szenvedéllyel és kérlelhetetlen végső következetességgel fordul a szovjet gyilkosság és a nyugati hatalmak latolgató és óvatos közönye ellen. E pillanatban, amíg beszélek, hozza a posta Kazantzakiszt, a görög író táviratát. Görög vagyok, aki Ciprus szabadságának véres elfojtása miatt szenvedek, és ezért mindenkinél közvetlenebbül megértem a magyar nép hősies harcát a szabadságért. Ezt táviratozta Kazantzakisz. Camus kiáltványában, amely a kegyetlen idő egyik legfélelmesebb vészkiáltása. A harmadik világháború borzalmainak apokaliptikus vízióját látja a magyar tragédia mögött. Gyávák, gyávák vagyunk, megérdemeljük a sorsunkat. Ez kiáltványának igazi értelme. Mit csinál az Egyesült Nemzetek - kérdi csaknem hörögve. Ennek a szervezetnek gyengesége és széthúzása a harmadik világháborúhoz vezeti a világot - kiáltja. Az írók megértették, hogy minden lépés, amellyel a világ cselekvésre képes hatalmai visszalépnek a magyar kérdés haladéktalan és cselekvő megoldásától, ugyanannyi lépés a harmadik világháború felé. Camus felhívása ultimátum. A világ szellemi energiáit mozgósítja egyetlen közös cél, a Magyarországot sújtott merénylet azonnali megtorlása érdekében. De más is ez a felhívás. A világszellem ultimátuma az emberi lelkiismerethez. Ha most is lehet halogatni a cselekvést, akkor író nyugodt lelkiismerettel nem vehet többé tollat a kezébe. A finom és parádés szellemi tornák ideje örökre elmúlt. A humanista megértette, hogy nincs többé feladata a világban, ha a humánumot nem védi meg a cselekvő hatalom. Camus, aki Sziszüphosz mítosza című művében kimondotta, hogy az emberi élet lehetetlen abban a pillanatban, amikor nem limitáljuk az abszurdum határait. Tehát, a föltétlenül logikátlan, diabolikus nihilizmus levonta tételének következtetéseit. Az írók bojkottálják nemcsak a szovjet, hanem a Nyugat hatalmait, ha a világ cselekvőképes szervezete, az Egyesült Nemzetek nem teljesíti azonnal kötelességét. Ez válaszuk értelme. Nemcsak a magyar íróknak feleltek. Önmaguknak, minden embernek, a világnak.

Márai Sándor beszámolója hangzott el.