Rendkívüli munkásműsor

Szignál

Munkásműsorunk következik. A magyar munkásság általános sztrájkjának fontos szerepe nemzeti szabadságharcunk győzelmében és a demokrácia megvalósításában. Erről beszél mai műsorunkban Molnár József.

Kedves Munkáshallgatóim! Az egész ország, de bátran mondhatom, az egész világ fellélegzett, amikor az első hírek érkeztek arról, hogy az orosz csapatok megkezdték Budapest kiürítését. Minél közelebb érkeztünk ehhez a sorsfordulóhoz, annál nagyobb szerepet kapott népünk és nemzetünk szabadságáért vívott hősi küzdelmünkben a munkásság általános sztrájkja. Ma már nyugodt lélekkel megállapíthatjuk, hogy a fegyveres erők győzelmét elsősorban az a támogatás tette lehetővé, amelyet a sztrájkoló munkások százezrei nyújtottak harcoló katonáinknak és egész fölkelt népünknek. Minél kritikusabbá vált a helyzet, annál nagyobb erővel lángolt fel a sztrájk. A sztrájkolók a leghevesebb harcok idején sem feledkeztek meg arról, hogy a nemzeti függetlenség ügye mellett a társadalmi forradalom megvalósításáért is folyik a harc. Meg kellett teremtenünk nemzeti függetlenségünket, meg kellett szabadulnunk az orosz elnyomástól ahhoz, hogy megszabaduljon az ország a rá erőszakolt, idegen, kommunista társadalmi rendtől.
A sztrájkoló magyar munkások álltak az élére annak a mozgalomnak, amely a szabadságharc idején sem feledkezett meg az ország demokratikus átalakításának szükségességéről. A sztrájkoló munkások ágyúlövések és géppuska-kelepelés közben létrehozták a gyárak és üzemek munkástanácsait és a nemzeti bizottságokat. Ezekkel együtt harcot indítottak a pozíciójukban maradt hazaáruló, népellenes miniszterek és pártvezetők ellen. A sztrájkoló munkások követelték a leghangosabban a szabad választások megtartását, a többpártrendszer bevezetését, a hazaárulók szigorú megbüntetését. Ezek a követelések sohasem valósulhattak volna meg, ha a szétvert sztálinista erők és a szovjet hadsereg parancsnoksága nem látták volna a magyar munkásság határozott és egységes állásfoglalását. Az egy hétig tartó harc kimenetelét végső soron az döntötte el, hogy a munkásság nem alkudta el sem a nép, sem a nemzet jogait. Amikor a dorogi, salgótarjáni szénbányászok bejelentették, hogy mindaddig nem adnak szenet az országnak, amíg az orosz csapatok abba nem hagyják a harcot, amikor az olajkutak munkásai megfenyegették a jobbára Rákosi egykori munkatársaiból álló kormányt, hogy egy csepp olajat és benzint sem adnak, amíg követeléseiket nem teljesítik, a harc szabadságharcosaink javára végképp eldőlt. A kormányt kénytelenek voltak átalakítani, a szovjet haderő kénytelen volt meghajolni a nemzet akarata előtt.
Az elmúlt hét, amely tele volt szenvedésekkel, gyötrelmekkel, lelkesedéssel, emberfeletti hősiességgel, bebizonyította, hogy minden földi hatalom tehetetlen egy olyan néppel szemben, amely egységes központi irányítás nélkül is tud szervezetten harcolni, amelynek munkássága sztrájkvezérek nélkül is tud sztrájkolni. Az egész világ csodálatát érdemelte ki az a magyar munkásosztály, amelytől a sztrájkjogot minden eddigi rezsim megtagadta vagy igyekezett megtagadni. A sztrájk fegyvere, amelyet a múltban mindig ki akartak ütni a munkásság kezéből, nemzeti létünkért, függetlenségünkért és szabadságunkért folytatott szabadságharcunk egyik legfontosabb fegyvere lett. Ezt a fegyvert a munkásság soha többé nem adja ki kezéből. Ezt követeli a nemzet érdeke és ezt követeli a munkásság érdeke is. Az elkövetkezendő hetek és hónapok politikai küzdelmében a magyar munkásság ennek a fegyvernek a segítségével fog őrködni azon, hogy a nemzet függetlenséggel egy időben megvalósuljon a teljes szabadság, az igazi demokrácia, és az ország sorsának irányítása azok kezébe kerüljön, akik történelmünk legnehezebb időszakában hűek maradtak a néphez és a nemzethez.

Molnár József beszélt az általános sztrájk szerepéről.

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!