Nemzetközi sajtószemle

Nemzetközi sajtószemle következik. Összefoglalóan ismertetjük a szabad országok sajtójának hazánkkal foglalkozó cikkeit.

Szignál

Felsorolásunkat az osztrák szociáldemokrata Arbeiter-Zeitung megállapításaival kezdjük:
Magyarországon nem titoizmust, hanem tényleges demokráciát követelnek. Nagy Imre, az új miniszterelnök nem a "magyar Gomulka". Nagy Imre nem titoista, inkább Malenkov embere. Nem a nemzeti függetlenség jelképe, legfeljebb a közszükségleti javak gyártásának, az életszínvonal emelésének és az engedményes parasztpolitikájának szószólója. A magyarországi népfelkelés világosan megmutatja, hogy a nép nem akar többé a kommunista diktatúráról hallani. A magyar nemzet demokráciát kíván. A magyar katonaság és a rendőrség a rendszer szempontjából nem megbízható.
Az osztrák szociáldemokraták lapja, az Arbeiter-Zeitung mai vezércikkében végül a magyar munkássághoz intéz üzenetet:
Az osztrák munkásságot a munkásmozgalmak kezdetétől szoros szálak fűzik a magyar munkásokhoz. Most szenvedélyes együttérzéssel kísérjük figyelemmel a magyar munkásság szabadságharcát, és azt kívánjuk nekik, hogy valósítsák meg azt, aminek eljöttét ezekben a napokban már olyan közelinek látták: a szolgaság megszüntetését, a szabadság kivívását, a szociális demokrácia berendezkedését Magyarországon.

A baloldali Combat című lap vezércikkének címe. "Forradalmi járvány". A lap ezt írja:
A Szovjetuniót maga alá temette volna a kommunizmus összeroskadó épülete, vagy továbbra is erőszakkal kell Moszkvának kezében tartania a megszállt országokat. Mindnyájan tudjuk, hogy semmiféle adott helyzet nem állhat fenntartósan, ha csupán harckocsikra és szuronyokra támaszkodnak a hatalmon lévők.

Ezt tartalmazza a londoni Times vezércikke:
A Magyarországról érkező híreket - írja a vezércikk - a világ minden táján elszoruló szívvel figyelték. A történelem újra életre ébredt Európában. Eddig Magyarországról csak a tragédia gyászmenetének zaját halljuk, amely annál komorabb, minél jobban összehasonlítjuk azzal, ami Lengyelországban történt. Ugyanabban a pillanatban - írja a Times - amikor orosz csapatok tüzeltek a magyar felkelőkre Budapest utcáin, Lengyelország vezére és nemzeti hőse, Gomulka az ujjongó varsói tömegeknek azt jelentette be, hogy a lengyelországi szovjet erők két nap leforgásán belül támaszpontjaikra vonulnak vissza. Mindenki azt kérdezi, miért jutottak az események ilyen messzire, ilyen jó irányban Lengyelországban, és miért fordultak ennyire rosszra Magyarországon.
A különbséget a Times szerkesztője abban látja, hogy a lengyel kommunisták vezetői a zendülés lehetőségeinek előjeleit időben észrevették. Abban, hogy a poznani felkelés jó előre figyelmeztette a varsói kommunistákat arra, hogy "azért a nép az úr", és ennek megfelelően cselekedtek. Ezzel szemben Magyarországon a zendülés és a kormányválság egy napra torlódott össze. A két kommunista vezetőség közti különbséget a budapestiek rovására a Times vezércikke így foglalja össze:
A magyarországi kommunisták csak néhány engedményt ajánlottak fel a munkásoknak és parasztoknak. Ezt is konok lassúsággal, és folytonos óvás közben tették. Ezek a kommunista vezetők - írja a Times - a diktatúrák szokásos és fatális tévedéseit követték el, lazítottak ahelyett, hogy reformáltak volna.
A halottak százait és az elmúlt rettentő huszonnégy órát a londoni Times a magyarországi pártvezetőség rovására írja.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung vezércikkének ez a címe. "Magyarországi tragédia". A frankfurti lap megállapítása a következő:
Magyarország földrajzi fekvése miatt már sok súlyos megpróbáltatás elviselésére kényszerült és most újabb tragédiát él át. A jelenlegi események emlékeztetnek az 1848-as szabadságharcra, amikor a Habsburgok csak a cári csapatok segítségével tartották fenn uralmukat a Duna völgyében. Magyarországon az értelmiségeik és a munkásosztály együttesen szállt szembe a rendszerrel. A rendszer propagandagépezete hiába ismétli meg ezerszer, hogy ellenforradalmárok és provokatőrök harcolnak, mindeni tudja Magyarországon és külföldön egyaránt, hogy a magyar nép vette fel a küzdelmet az orosz elnyomók ellen.

A nyugat-berlini lapok a szovjet övezet gyűrűjében hangsúlyozott rokonszenvvel írnak a magyarországi forradalomról.
A független Tagesspiegel azt hangoztatja, hogy a magyarországi helyzet lényegesen különbözik a lengyeltől. Budapesten nem érték be a nagyobb szabadság és a több kenyér puszta ígéretével. Nem vitás, hogy Budapesten hatott, ami Varsóban történt és az is tagadhatatlan, hogy a budapesti események rezgése visszatér Varsóba, és ott újra növeli a feszültséget - írja a nyugat-berlini lap. Végkövetkeztetésként a Tagesspiegel kétli, hogy az adagolt szabadság gyógyszerében a szovjet vezetők megbízhatnának.

Az amerikai lapok állásfoglalására a legjellemzőbb a New York Times vezércikke: a lap felháborodottan állapítja meg, hogy Budapesten, a magyar fővárosban magyarok halnak meg a szovjet harckocsik tüzelésétől, a Vörös Hadsereg katonáinak golyóitól. A cikk így folytatódik:
A mártírok meghalnak, de kiáltásuk tovább zeng. "Oroszok, menjetek haza!". Ez a kiáltás bejárja az egész világot, és messze földeken ver nagy visszhangot. Mi, amerikaiak gyászoljuk a mártírokat és tisztelgünk a hősi halottak emléke előtt. A mai hősök tetteiről a magyar történelem egy oldalon számol majd be Kossuth Lajos honvédeinek cselekedeteivel. Nem lehet nem összehasonlítani az 1849-es és a mai eseményeket, hiszen a magyar szabadságharc elbukásában nagy része volt a Miklós cár által küldött orosz hadseregnek. Csakhogy 1849-ben nem voltak magyar Quislingek, akik felszólították volna az oroszokat magyarok meggyilkolására a budapesti utcákon. Ez a dicstelen szerep betöltetlen volt Nagy Imre jelentkezéséig.
A New York Times ezt követően megállapítja, hogy Közép- és Kelet-Európában a kommunista uralom teljesen lelepleződött. Ez a legkegyetlenebb és legreakciósabb formájú imperializmus ma az egész világon - folytatja a lap. A varsói egyezményről a cikk megállapítása a következő:
Lelepleződött végre a varsói egyezmény is. Budapesten került először sor az egyezmény gyakorlati alkalmazására, és ennek az az eredménye, hogy a magyarokat szovjet csapatok gyilkolják. Bebizonyítható-e valamivel is világosabban a magyarországi kommunizmus csődje és általában a közép- és kelet-európai kommunizmus kudarca, hogy a vezetők tudták Budapesten: nincs más választásuk uralmuk fenntartására, csak a szovjet harckocsik segítségül hívása. Moszkva és kelet-európai helytartói a lengyel és a magyar fejlemények láttán joggal rettegnek. Nem lehet immár semmi kétségük a megszállt országok lakosságának hangulata felől. A budapesti utcai harcokban és a magyar vidéki városokban a szovjet csapatok talán megsemmisíthetik a fegyveres ellenállást, csakhogy a Szovjetunió elvesztette az emberi lelkekért és elmékért vívott ütközetet. Kelet-Európában a szabadság erői működnek és nincs annyi katonája az orosz hadseregnek, hogy minden hazafira külön ügyelhessen. - Ezeket írta a magyarországi helyzettel foglalkozó vezércikkében a New York Times.

Szignál

Nemzetközi sajtószemlénket hallották.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!