Katonapolitikai kommentár

A magyar ifjak, munkások és katonák, a nemzet egészének szabadságharca mind hatalmasabb méretekben bontakozik ki az elismeréssel csodáló külföld szemei előtt. A következőkben Bell ezredes elmondja, hogy miként látják nyugaton egyrészt e szabadságharc általános katonapolitikai jelentőségét, másrészt eredményeit mind a nemzet egésze, mind e hősies harcokban résztvevők egyéni érdekei és biztonságuk szempontjából.

A kedd éjszaka kitört felkelés két vonatkozásában már ma is egyedülállónak mondható. Lefolyásának természete különbözött minden eddig tapasztalttól, és világpolitikai hatása olyan, amilyennel eddig a magyar történelem semmilyen más szabadságharca sem dicsekedhet. Az immár harmadik napja tartó harc spontán felkelésnek indult, amelyet Gerő Ernő reakciós sztálinista beszéde s az államvédelmi erők fegyvertelen tüntetőkre megnyitott sortüze lobbantott lángra. Régi tapasztalat szerint minden ellenzéki fegyveres megmozdulás kudarcra ítélt, ha az első órákban nem keríti kezébe az állami gépezet végrehajtó hatalmát. A világsajtó ezt vélte ebben az esetben is. Amikor hírét vette a szovjet ezredek bevetésének, s a moszkvai rádió csütörtök délelőtt az ellenállás letörését jelentette, a harcot már csak tragikus epizódnak vélte. Olyannak, amelynek lesz ugyan távolabbi politikai eredménye, de nem lehet közvetlen sikere. Az események azután mást mutattak. A puskák és gépfegyverek még ma is dörögnek. Vidéken mind jobban terjednek a fegyveres ellenállás gyeptüzei. Szó sincsen arról, hogy a megmozdulás órák alatt elfojtható lenne. Ehelyett a kormányzat kényszerült újabb és újabb engedményekre. A nemzetközi sajtó meglepetten helyesbíti álláspontját. Ország-világ látja, hogy nem felkelésről, de szabadságharcról van szó. Olyan szabadságharcról, amely a 10 milliós nemzet apraját-nagyját magával ragadta. Az ellenvetés persze az lehet, hogy minden csak idő kérdése. A szovjet katonai gépezet kétségtelenül lehengerli a leghősiesebb, legelszántabb ellenállást is. Ez az ellenvetés csak részben igaz, s annál kevésbé lesz igaz, minél inkább telnek az órák és a napok. A nemzetközi felháborodás óriási. A kommunizmus terrorisztikus, antidemokratikus voltáról lehullott az álarc. A szovjet beavatkozás, amelyet gyors és múló rajtaütésnek szántak, világbotránnyá dagad, és kétségtelenül zsákutcába viszi a közép- és távol-keleti szovjet politikai propaganda hadjáratainak egészét. Nem kétséges, hogy a koegzisztenciás jelszavak arctalan hazugsággá váltak a budapesti ágyútűzben. A helyzet már ma is Moszkva körmére égett. Minél tovább tart, annál inkább a veséjére megy. Elsőrendű érdeke szépszerével kihúzni kezét a tűzfészekből. Mégpedig mielőbb. Az ellenállás továbbterjedésével, az órák múlásával mindjobban szorítja a spanyolcsizma Nagy Imrééket is. A szovjet katonák vérengzései, felkoncolások, a budapesti lámpavasakra akasztott magyar ifjak és katonák mártíromsága az ő számlájukat, személyüket és rendszerüket terheli. Minél tovább tart az ellenállás, annál súlyosabb felelősséggel kell elszámolniok a halottak százaiért, esetleg ezreiért azoknak, akik a szovjet ezredeket beavatkozásra szólították fel. A kormányok és a nemzetközi közvélemény politikai és erkölcsi nyomása ugyancsak óráról órára fokozódik. E nyomásnak a budapesti rendszer valószínű csak akkor tud ellenszegülni, ha már nem a maga ura, hanem szerencsétlen báb a szovjet katonai parancsnok kezében. Ha azonban még szuverén és ura cselekedeteinek, akkor bizonyos, hogy az engedmények, az ellenállókkal, a szabadságharcosokkal való enyhe elbánás és magatartás útjára kell lépnie. Minél inkább telnek az órák, annál inkább.

Bell ezredes beszélt a Magyarországon folyó szabadságharc és a küzdők kilátásairól.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!