Katonapolitikai kommentár

Zene

Bell ezredes szól a magyar szabadság katonáihoz!

Tegnap este ismét felröppent az a budapesti keltezésű hír, hogy Bata István vezérezredes, volt honvédelmi miniszter, akit Nagy Imre kormányátalakítgatásai során felváltottak, szovjet őrizet alatt áll, helyesebben ül.
Ugyanekkor budapesti szemtanúk arról is tudni véltek, hogy Janza Károly elvtárs, a néphadsereg új feje ismételten mutatkozott a letartóztatottnak híresztelt Farkas Mihály, egykori sztálinista hadügyminiszter társaságában. Mindkét hír, amilyen meglepő, olyan érdekes és tanulságos. Tanulságos azért, mert tulajdonképpen magától értetődő.
Nem szégyelljük bevallani, hogy néhány hónappal ezelőtt a magyar kormánylistában Bata István vezérezredest azon nagyon kevesek közé soroltuk, aki alkalmas a rábízott tárca feladatainak végrehajtására. Természetesen nem Bata kommunista voltáért, szovjet vezérkari tiszti rangjáért vagy ideológiai nézeteiért lelkesedtünk, csupán elismertük katonai képességeit. Értette mesterségét, és nem szerette a haderőn belül a politikát. A néphadsereg korszerű színvonala, a tisztikar képzettségének emelése majdnem kizárólag az ő érdeme. Vezérkari főnöki tisztségében ezért rúgta össze a patkót Farkas Mihállyal, aki a sztálini vonal leghangosabb harcosa volt. Ezért nem kedvelte Janza Károlyt, aki az esztergapad mellől avanzsált vezérigazgatói székbe, majd néhány hetes tanfolyam után egyszerre, mint ezredes jelent meg a Honvédelmi Minisztériumban. Farkas Mihály hamarosan vezérőrnagyot faragott belőle. Az volt az érdeme, hogy az '50-es évek elején likvidáltatott 7 olyan magas rangú, képzett katonát, akiknek az volt az egyetlen bűnük, hogy a legutóbbi világháborúban, mint ezredparancsnokok vagy vezérkari tisztek harcoltak a szovjet haderővel szemben.
A most hallott adatok alapján azt hihetnénk, hogy az új kommunista kormány legalkalmasabb vezető katonája Bata István vezérezredes lenne, míg Janza Károlyt a pokolba kell küldeni. Ezt vélné az a jámbor ember, aki hitelt ad Nagy Imre programjának és ravaszkodásainak, aki elhiszi, hogy ez a régi nevekkel feltöltött, de újnak hirdetett kormány a szabad magyar gondolatot [képviseli], és őszintén mondja a Moszkvától való függetlenséget. Aki viszont elolvassa Nagy Imre kormányában és környezetében a régi, megrögzött sztálinisták és moszkoviták neveit, aki nem felejti el, hogy a szovjet beavatkozásért Nagy Imre felel, az rögtön megérti, hogy miért volt szükség Bata helyett a közbűntényes Janza Károlyokra.
Bata Istvánnak két okból kellett mennie. Először azért, mert ellenlábasa volt annak a Farkas Mihálynak, akinek állítólag kezd megint feltűnni a csillaga. Másodszor azért, mert kettős bűnbak szerepét játssza. A szovjet hadsereg parancsnoksága őt hibáztatja a Néphadsereg hazafias szelleméért, míg Nagy Imre, aki a varsói paktumra hivatkozva kérte a szovjet beavatkozást, e paktum ódiumát Batára, mint annak egyik megszerkesztőjére kívánja kenni. Pillanatig sem fájna a fejünk Bata elvtársért, ha utódául nem a legsötétebb múltú Janza Károlyt jelölték volna. A kommunisták kormányának személyi változásairól sem beszélnénk katona bajtársainknak, ha ez a változás nem lenne egyik jellemző része annak a csalárd játéknak, amellyel Nagy Imréék az ország népét, elsősorban a fegyveres erőket szeretnék megtéveszteni.
Nagy Imre nemzetinek és forradalminak nevezi magát és munkatársait, de kormánya a legsötétebb sztálini idők neveitől hemzseg. Ez a kormány és ennek a kormánynak a hadügyminisztere azt kívánják elhitetni a magyar katonákkal, hogy ők szavatolják a nemzeti függetlenséget. Katona bajtársaink! Csak azt a kormányt mondhatjátok őszintén magyarnak, csak arról hihetitek, hogy valóban a szabadságot és a nemzeti függetlenséget kívánja megvalósítani, amely kormány a Moszkvától való függetlenség mellett egyúttal a szabad választásokat, a politikai pártok szabad szervezkedését is szavatolja. Ameddig olyan kormánynak engedelmeskedtek, amely hallgat erről a kérdésről, fegyveretek közvetve Moszkvát szolgálja!

Bell ezredes szólott a magyar katonákhoz.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!