Magyar versek

Szignál

Kedves hallgatóink! Most a magyar költő szava szólal meg. A versek nem újak, mindenki ismeri őket. A magyar sors örök állandósága csendül ki belőlük. Elsőnek Petőfi Nemzeti dalát sugározzuk szét. Ez a hatalmas költemény ma új életet, új jelentőséget kap. A százszor elismételt és könyv nélkül tudott sorok most egyszerre új erővel dobbannak bele minden magyarba. Most értjük meg igazán, hogy ennek a versnek minden sora mennyire nemzetet fölrázó tett volt egy évszázaddal ezelőtt, mert hiszen ugyanilyen tett ma is. Ma ismét megrendül minden magyar lélek és ismét lángra gyúl minden magyar szív. Petőfi századokba zengő tragikus és parancsoló erejű szózatára. Minden sorát áhítattal hallgassuk!

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Szignál

Kedves hallgatóink! A Talpra magyart hallották. A magyar sors örök tragikus állandósága teszi ma is időszerűvé Petőfit. Hallgassák meg azt a versét, amelyet ugyancsak 1848-ban a márciusi események után írt. Címe: Ismét magyar lett a magyar. Ez a vers ma is ugyanazzal a hittel, a tragédiának magyar vállalásával és a győzelemnek ugyanazzal a rendíthetetlen bizonyosságával szól a nemzethez, mint 1848-ban.

Ismét magyar lett a magyar,
Mert ekkorig nem volt a,
Hogy is lett volna? szolga volt,
S nem magyar, aki szolga!

Ismét magyar lett a magyar,
Bilincsét összetörte,
Mint ősszel a száraz levél,
Csörögve hull a földre!

Ismét magyar lett a magyar,
Kardot ragad kezébe,
Kardján a napsugár ragyog
S a bátorság szemébe'!

Ismét magyar lett a magyar,
Lángol, piroslik arca,
Kitűzött zászló mindenik,
Amely jelt ád a harcra!

Ismét magyar lett a magyar,
Egy sziv miljók keblében,
És dobbanása rémület
Az ellenség fülében!

Ismét magyar lett a magyar,
A síkra állt vitézül,
És a világ, a nagyvilág
Csodákat látni készül!

Ismét magyar lett a magyar,
S világvégéig az lesz,
Vagy iszonyúan és dicsőn
Mind, mind egy szálig elvesz!

Szignál

Petőfi Sándor Ismét magyar lett a magyar című költeményét sugároztuk. Most hallgassák meg a legújabb kor nagy magyar váteszének Ady Endrének egyik megrázó rövid költeményét, amely a zsarnokság ellen fellázadó magyarság óriási belső feszültségét közli, drámai sorokban. Címe: Ének aratás előtt.

Hamu alatt parázsló harag,
Ökölbe szorult, rázó kezek,
Irgalmatlan, dühös kiáltás,
Közeleg az ünnepetek.

Aratásra készülő mezők,
Torkon-akadt, gyűlölő szavak,
Kaszák, mik kiegyenesedtek,
Ünnep készül, piros, szabad.

Indul a vén, magyar tespedés,
Pattan a feszült, ostoba húr,
Nagy gőgök félve összebújnak
S a tisztes, nagy csönd meglapul.

Magyar ünnep lesz az aratás,
Aratni búzát, vért, fejet:
Nő a dühösök szent szektája,
Aratás lesz, ne féljetek.

Szignál

Kedves hallgatóink! Ady Endre Ének aratás előtt című, fenyegetően dübörgő, rövid költeményét hallották.

Szignál

Kedves hallgatóink! Néhány magyar verset hallottak, amelyeknek a mostani véres és tragikus események új időszerűséget adnak.

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!