00:00 | 00:00 |
A műsor leirata
Kedves hallgatóink, most Gedeon Sándor felvilágosító megjegyzéseit olvassuk fel a moszkvai kormány nyilatkozatához a Szovjetunió és más állítólagos szocialista államok viszonyának alapjairól. Amint ismeretes, ez a nyilatkozat megegyezéses alapon kilátásba helyezi a szovjet csapatok későbbi kivonását Magyarországról, Romániából és Lengyelországból.
A magyar szabadságharc ökölcsapásai arra indították a moszkvai kormányt, hogy készségét nyilvánítsa a Szovjetunió és a népi demokráciák eddigi viszonyának bizonyos felülvizsgálására. A szerdára virradt éjjel a moszkvai rádió terjedelmes közleményt sugárzott ezzel a címmel: A Szovjetunió kormányának nyilatkozata a Szovjetunió és a többi szocialista állam közötti barátság és együttműködés fejlesztésének és további megszilárdításának alapjairól. Közvetve már ez a cím is elárulja, hogy a népi demokráciák és a Szovjetunió úgynevezett baráti együttműködését a moszkvai kormány is megrendültnek látja, különben nem tartaná szükségesnek további megszilárdítását. Tudvalevőleg csak olyasmit kell tovább szilárdítani, ami nyilvánvalóan nem elég szilárd.
Ezt a szovjet kormánynyilatkozat kifejezetten is elismeri a következő megállapítással:
"A szocialista országok kölcsönös viszonyában is előfordultak szabálytalanságok és hibák, amelyek kisebbítették az egyenjogúság elvét a szocialista államok közötti kapcsolatokban."
Itt a moszkvai kormánynyilatkozat megjegyzi, hogy a Szovjetunió kommunista pártjának huszadik kongresszusa elítélte ezeket a hibákat és kimondta a népek egyenjogúságáról szóló lenini elvek következetes megvalósítását a Szovjetunió és a többi szocialista országok közös viszonyában is. Ezzel kapcsolatban persze felvetődik a kérdés: miért halogatták eddig a lenini elvek gyakorlati megvalósítását? A továbbiakban a nyilatkozat azt is beismeri, hogy a magyarországi nemzeti felkelés kényszerítette erre az állásfoglalásra a moszkvai vezetőket. Ezt mondja ugyanis a szovjet kormánynyilatkozat:
"Amint az utóbbi idő eseményei mutatták, szükségessé vált megfelelő kijelentést tenni a Szovjetunió álláspontjáról a többi szocialista országokkal való viszonya kérdésében, mindenekelőtt gazdasági és katonai téren. A szovjet kormány kész a többi szocialista állam kormányaival együttesen megtárgyalni a gazdasági kapcsolataik további fejlesztését és megszilárdítását. Biztosító intézkedéseket avégből, hogy kiküszöböljék gazdasági kapcsolataikban a nemzeti önállóság, a kölcsönös előny és egyenjogúság megsértésének bármilyen lehetőségét. Ennek az elvnek a szovjet tanácsadókra is ki kell terjednie."
A hírhedt szovjet tanácsadók kérdését a nyilatkozat hamisan úgy állítja be, mintha a moszkvai kormány ezt már eddig is többször felvetette volna. Most mindenesetre azt mondják, hogy halaszthatatlannak tartja felülvizsgálni a többi állítólagos szocialista államokkal együtt azt a kérdést is, vajon célszerű-e, hogy a szovjet tanácsadók tovább működjenek a népi demokráciákban. Ez után a moszkvai kormány nyilatkozata a Szovjetunió és a nép demokráciák katonai kapcsolatainak kérdésére tér át, amelyeket a Varsói Szerződés állapított meg. Igen figyelemreméltó, hogy ebben a vonatkozásban magából a nyilatkozatból is világosan kitűnik, mennyire jogosulatlan a szovjet csapatok magyarországi beavatkozása. A Varsói Szerződés ugyanis csupán arra kötelezte aláíróit, hogy kívülről jövő támadással szemben védjék közösen magukat, illetőleg területük épségét. De a magyar szabadságharc hatása alatt a moszkvai kormány most hajlandóságát fejezi ki arra is, hogy a Varsói Szerződésben résztvevő országokkal felülvizsgálja a Magyarországon, Romániában és Lengyelországban tartózkodó szovjet csapatok kérdését is. Miután a magyarországi eseményekkel kapcsolatban a nyilatkozat kénytelen-kelletlen elismeri, hogy a magyar nép megmozdulása jogos volt, a nyilatkozat visszakérődzi azt az időközben már a kommunista sajtóban is elejtett állítást, amely szerint - amint mondja: „A mozgalomba a fekete reakció és az ellenforradalom erői is bekapcsolódtak, amelyek a dolgozók egy részének elégedetlenségét igyekeznek a régi rend visszaállítására kihasználni.” A szovjet kormány krokodiluskönnyeket hullat a vérontás miatt, és jellemző módon kizárólag a budapesti kormány kérésének tulajdonítja a szovjet csapatok beavatkozását. Majd így folytatja:
"Tekintettel arra, hogy a szovjet katonai egységek további tartózkodása Magyarországon alkalmul szolgálhat a helyzet még nagyobb kiéleződésére, a szovjet kormány utasította katonai parancsnokságát, hogy vonja ki Budapestről a szovjet csapatokat, mihelyt ezt a magyar kormány szükségesnek találja. Ugyanakkor a szovjet kormány kész megfelelő tárgyalásokat kezdeni a Magyar Népköztársaság kormányával és a Varsói Szerződés többi résztvevőivel a szovjet csapatok Magyarország területén való tartózkodásának kérdéséről."
Amint látjuk a szovjet kormány nemcsak a szovjet csapatok beavatkozása, hanem a szovjet csapatok Budapestről való eltávolítása kérdésében is a Nagy Imre-kormányra próbálja hárítani a felelősséget, mintha az független volna és nem ugyanúgy Moszkva parancsára vagy legalábbis sugalmazására járna el, mint elődei. Újabb példája ez is a szovjet vezetők álnokságának, akik most Pilátusként mosni szeretnék kezeiket. A magyar nemzet véres szabadságharcának ódiumát budapesti helytartóikra hárítják, miután a magyar nép nemzeti forradalma máris győzött és a moszkvai vezetők hazánkban csak tetézik azt a tekintélyveszteséget, amelyet előzőleg Varsóban szenvedtek. Nyilatkozata befejezéseképpen a szovjet kormány azt a bizodalmát fejezi ki, hogy az állítólagos szocialista országok népei nem engedik meg a népi demokratikus rendszer alapjainak megrendítését, hanem tovább fejlesztik azokat a függetlenség, a testvéri egység és kölcsönös segélynyújtás jegyében. A népek önrendelkezési jogáról viszont, amelyet Lenin annyit hangoztatott, a sztálinistákból leninistákká vedlett moszkvai vezetők nyilatkozata egy szóval sem emlékezik meg.
Azért ismertettük ilyen részletesen a szovjet kormánynyilatkozat gondolatmenetét és legfőbb pontjait, hogy kidomborítsuk: Moszkva is védekezésbe szorult és hajlandóvá lett tárgyalni a hazánkra kényszerített egyenlőtlen gazdasági kapcsolatokról, meg a Varsói Szerződésről. A magyar nép sohasem ismerte el sem szovjet gyarmattá történt leigázását, sem pedig a Varsói Szerződést, amely katonailag is biztosítani akarta alárendelését Moszkva önkényének. Azok a kormányok, amelyek az utóbbi évtizedben a Szovjetunióval létrejött gazdasági és más szerződéseket megkötötték, egyáltalán nem képviselték a magyar nép akaratát, mert nem szabad választásokból kerültek az állam élére. A kommunista párt egyeduralma alapján a párt központi vezetősége által kinevezett kormányok összes szerződései törvénytelenek. Most nem az az eset áll fenn, hogy az eddigi kormányok nemzetközi megegyezései az utódot is kötelezik. Hazánk politikai, gazdasági és esetleges katonai kapcsolatai a Szovjetunió és a népi demokráciák kormányaival egészen új alapra kell helyezni, erre azonban csupán olyan magyar kormány illetékes és jogosult, amely teljesen szabadon választott országgyűlés jóváhagyásával fog megalakulni.
A magyarországi szabadságharccal kapcsolatos szovjet kormánynyilatkozathoz fűzött megjegyzéseket Gedeon Sándor munkatársunk.
Szignál
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!
A magyar szabadságharc ökölcsapásai arra indították a moszkvai kormányt, hogy készségét nyilvánítsa a Szovjetunió és a népi demokráciák eddigi viszonyának bizonyos felülvizsgálására. A szerdára virradt éjjel a moszkvai rádió terjedelmes közleményt sugárzott ezzel a címmel: A Szovjetunió kormányának nyilatkozata a Szovjetunió és a többi szocialista állam közötti barátság és együttműködés fejlesztésének és további megszilárdításának alapjairól. Közvetve már ez a cím is elárulja, hogy a népi demokráciák és a Szovjetunió úgynevezett baráti együttműködését a moszkvai kormány is megrendültnek látja, különben nem tartaná szükségesnek további megszilárdítását. Tudvalevőleg csak olyasmit kell tovább szilárdítani, ami nyilvánvalóan nem elég szilárd.
Ezt a szovjet kormánynyilatkozat kifejezetten is elismeri a következő megállapítással:
"A szocialista országok kölcsönös viszonyában is előfordultak szabálytalanságok és hibák, amelyek kisebbítették az egyenjogúság elvét a szocialista államok közötti kapcsolatokban."
Itt a moszkvai kormánynyilatkozat megjegyzi, hogy a Szovjetunió kommunista pártjának huszadik kongresszusa elítélte ezeket a hibákat és kimondta a népek egyenjogúságáról szóló lenini elvek következetes megvalósítását a Szovjetunió és a többi szocialista országok közös viszonyában is. Ezzel kapcsolatban persze felvetődik a kérdés: miért halogatták eddig a lenini elvek gyakorlati megvalósítását? A továbbiakban a nyilatkozat azt is beismeri, hogy a magyarországi nemzeti felkelés kényszerítette erre az állásfoglalásra a moszkvai vezetőket. Ezt mondja ugyanis a szovjet kormánynyilatkozat:
"Amint az utóbbi idő eseményei mutatták, szükségessé vált megfelelő kijelentést tenni a Szovjetunió álláspontjáról a többi szocialista országokkal való viszonya kérdésében, mindenekelőtt gazdasági és katonai téren. A szovjet kormány kész a többi szocialista állam kormányaival együttesen megtárgyalni a gazdasági kapcsolataik további fejlesztését és megszilárdítását. Biztosító intézkedéseket avégből, hogy kiküszöböljék gazdasági kapcsolataikban a nemzeti önállóság, a kölcsönös előny és egyenjogúság megsértésének bármilyen lehetőségét. Ennek az elvnek a szovjet tanácsadókra is ki kell terjednie."
A hírhedt szovjet tanácsadók kérdését a nyilatkozat hamisan úgy állítja be, mintha a moszkvai kormány ezt már eddig is többször felvetette volna. Most mindenesetre azt mondják, hogy halaszthatatlannak tartja felülvizsgálni a többi állítólagos szocialista államokkal együtt azt a kérdést is, vajon célszerű-e, hogy a szovjet tanácsadók tovább működjenek a népi demokráciákban. Ez után a moszkvai kormány nyilatkozata a Szovjetunió és a nép demokráciák katonai kapcsolatainak kérdésére tér át, amelyeket a Varsói Szerződés állapított meg. Igen figyelemreméltó, hogy ebben a vonatkozásban magából a nyilatkozatból is világosan kitűnik, mennyire jogosulatlan a szovjet csapatok magyarországi beavatkozása. A Varsói Szerződés ugyanis csupán arra kötelezte aláíróit, hogy kívülről jövő támadással szemben védjék közösen magukat, illetőleg területük épségét. De a magyar szabadságharc hatása alatt a moszkvai kormány most hajlandóságát fejezi ki arra is, hogy a Varsói Szerződésben résztvevő országokkal felülvizsgálja a Magyarországon, Romániában és Lengyelországban tartózkodó szovjet csapatok kérdését is. Miután a magyarországi eseményekkel kapcsolatban a nyilatkozat kénytelen-kelletlen elismeri, hogy a magyar nép megmozdulása jogos volt, a nyilatkozat visszakérődzi azt az időközben már a kommunista sajtóban is elejtett állítást, amely szerint - amint mondja: „A mozgalomba a fekete reakció és az ellenforradalom erői is bekapcsolódtak, amelyek a dolgozók egy részének elégedetlenségét igyekeznek a régi rend visszaállítására kihasználni.” A szovjet kormány krokodiluskönnyeket hullat a vérontás miatt, és jellemző módon kizárólag a budapesti kormány kérésének tulajdonítja a szovjet csapatok beavatkozását. Majd így folytatja:
"Tekintettel arra, hogy a szovjet katonai egységek további tartózkodása Magyarországon alkalmul szolgálhat a helyzet még nagyobb kiéleződésére, a szovjet kormány utasította katonai parancsnokságát, hogy vonja ki Budapestről a szovjet csapatokat, mihelyt ezt a magyar kormány szükségesnek találja. Ugyanakkor a szovjet kormány kész megfelelő tárgyalásokat kezdeni a Magyar Népköztársaság kormányával és a Varsói Szerződés többi résztvevőivel a szovjet csapatok Magyarország területén való tartózkodásának kérdéséről."
Amint látjuk a szovjet kormány nemcsak a szovjet csapatok beavatkozása, hanem a szovjet csapatok Budapestről való eltávolítása kérdésében is a Nagy Imre-kormányra próbálja hárítani a felelősséget, mintha az független volna és nem ugyanúgy Moszkva parancsára vagy legalábbis sugalmazására járna el, mint elődei. Újabb példája ez is a szovjet vezetők álnokságának, akik most Pilátusként mosni szeretnék kezeiket. A magyar nemzet véres szabadságharcának ódiumát budapesti helytartóikra hárítják, miután a magyar nép nemzeti forradalma máris győzött és a moszkvai vezetők hazánkban csak tetézik azt a tekintélyveszteséget, amelyet előzőleg Varsóban szenvedtek. Nyilatkozata befejezéseképpen a szovjet kormány azt a bizodalmát fejezi ki, hogy az állítólagos szocialista országok népei nem engedik meg a népi demokratikus rendszer alapjainak megrendítését, hanem tovább fejlesztik azokat a függetlenség, a testvéri egység és kölcsönös segélynyújtás jegyében. A népek önrendelkezési jogáról viszont, amelyet Lenin annyit hangoztatott, a sztálinistákból leninistákká vedlett moszkvai vezetők nyilatkozata egy szóval sem emlékezik meg.
Azért ismertettük ilyen részletesen a szovjet kormánynyilatkozat gondolatmenetét és legfőbb pontjait, hogy kidomborítsuk: Moszkva is védekezésbe szorult és hajlandóvá lett tárgyalni a hazánkra kényszerített egyenlőtlen gazdasági kapcsolatokról, meg a Varsói Szerződésről. A magyar nép sohasem ismerte el sem szovjet gyarmattá történt leigázását, sem pedig a Varsói Szerződést, amely katonailag is biztosítani akarta alárendelését Moszkva önkényének. Azok a kormányok, amelyek az utóbbi évtizedben a Szovjetunióval létrejött gazdasági és más szerződéseket megkötötték, egyáltalán nem képviselték a magyar nép akaratát, mert nem szabad választásokból kerültek az állam élére. A kommunista párt egyeduralma alapján a párt központi vezetősége által kinevezett kormányok összes szerződései törvénytelenek. Most nem az az eset áll fenn, hogy az eddigi kormányok nemzetközi megegyezései az utódot is kötelezik. Hazánk politikai, gazdasági és esetleges katonai kapcsolatai a Szovjetunió és a népi demokráciák kormányaival egészen új alapra kell helyezni, erre azonban csupán olyan magyar kormány illetékes és jogosult, amely teljesen szabadon választott országgyűlés jóváhagyásával fog megalakulni.
A magyarországi szabadságharccal kapcsolatos szovjet kormánynyilatkozathoz fűzött megjegyzéseket Gedeon Sándor munkatársunk.
Szignál
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!
Információk
Adásba került | 1956-11-01 0:10 |
Hossz | 0:09:00 |
Cím | Rendkívüli kommentár |
Műsorkategória | Kommentár |
Ismétlések |
1956-11-01 0:10 |
Szerkesztő | Körösi-Krizsán Sándor |