Katonapolitikai kommentár

E válságos órákban, amikor a terror ismét a maga igazi formájában jelentkezik, az utcákon vér folyik, és az országot polgárháború fenyegeti, Bell ezredes ezt üzeni a magyar fegyveres erők tagjainak.

A drámai erejű és drámai gyorsasággal pergő magyarországi fejlemények közül különösen háromra figyelt fel a világ. Először csodálkozó elismeréssel hallotta, hogy az ifjúság hétfő esti tüntetésének élén a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia hallgatói haladtak. Rajtuk kívül 800 tiszt követelte az ország szabadságát, a szovjet csapatok távozását. Néhány óra múltán megdöbbenve értesült arról, hogy a kormányzat ugyanazzal a belső karhatalommal tüzeltetett [a magyar dolgozókra, amely oroszlánrészt vállalt a] legutóbb mártírnak kikiáltott Rajk László és társai elfogatásában, megkínoztatásában, hamis vallomásaik kicsikarásában. Végül világszerte felháborodást keltett az a jelentés, amely a magyarországi szovjet csapatok beavatkozásáról szólott. Gerő Ernő, aki a hivatalos jelentésből kitűnően sem számíthatott a Néphadsereg támogatására, a Varsói Szerződésre hivatkozva szovjet ezredeket és páncélosokat küldött a magyar ifjak és munkások ellen, akiket ugyanekkor fasiszta ellenforradalmároknak nevezett. Ezzel minden kétség eloszlott a varsói megállapodás, úgyszintén e szövetkezés alapján magyar földön tartózkodó szovjet csapatok igazi rendeltetése felől. Ezekben az órákban, amikor ismét a leplezetlen vörös erőszak vette át a szót, alig felmérhető felelősség terhel minden olyan magyart, akit a kormányzat fegyveres szolgálatra rendel. A néphadsereg, a belső karhatalom, valamint a határőrség tagjainak, tiszteknek és katonáknak egyaránt a következőket kell tudniok: A demokrácia szabályai szerint minden kormányzat csak annyiban nevezheti magát alkotmányosnak és törvényesnek, amennyiben a nép és a nemzet akaratára támaszkodik. A legutóbbi hét eseményei nem hagytak kétséget a magyar nép igazi akarata felől, a kormányzat legutóbbi rendelkezései pedig nemcsak azt igazolták, hogy a kormány, a népakarat útjában áll, de azt is, hogy ezt az akaratot a szovjet hegemónia fenntartásának érdekében szovjet fegyverekkel kívánja elfojtani. A Magyar Népköztársaság fegyveres erői tehát sem a törvényességre, sem az alkotmányosságra, sem a katonai parancsteljesítés kötelezettségére nem hivatkozhatnak, ha a budapesti kormányzat rendelkezései, vagy szovjet katonai hatóságok parancsai alapján fegyvert emelnek, erőszakot alkalmaznak honfitársaikkal szemben. A Magyar Népköztársaság fegyveres erőinek minden tagja nép- és nemzetellenes bűnt követ el, ha az említett parancsoknak engedelmeskedve magyar vért ont. Fokozott felelősség terhel minden olyan tisztet, aki ilyen vérontásra közvetett vagy közvetlen parancsot ad. A vérontás elkerülésének, az erőszak mellőzésének nem kell feltétlenül nyílt parancsmegtagadás formájában jelentkeznie. A mindenkor követendő magatartást a helyzet okos mérlegelése szabja meg. Általában kerülni kell minden olyan fellépést, amelyet a kormányzat a fasiszta ellenforradalom vádjának bizonyítására használhat. A beavatkozó szovjet csapatokat a nemzetközi jog és az általános emberi erkölcs alapján is a nemzet szabadságának elnyomására rendelt ellenséges erőknek kell tekinteni. Aki velük együttműködik, az ellenséggel szövetkezett, és hazaárulást követ el. Aki ellenük szegül, népéért és nemzetéért hoz áldozatot. A nyilvánvalóan értelmetlen, tehát felesleges áldozatokat azonban éppen a további sikerek érdekében kerülni kell.

Bell ezredes üzent a magyar fegyveres erők tagjainak.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!