Rendkívüli kommentár

Kedves hallgatóink! Annak a szovjet ügynökségnek vezetője, amely most magyar kormány elnevezés alatt irtja és irtatja a magyar életet, pusztítja és pusztíttatja a magyar javakat, azt mondotta bemutatkozó szónoklatában, de talán érdemes lesz szó szerint idézni: "Veszélyben van a munkások és parasztok hatalma, a szocializmus szent ügye, veszélyben vannak az elmúlt 12 esztendő mindazon vívmányai, amelyeket a magyar dolgozók és mindenekelőtt ti, magyar munkások a magatok kezével, hősies és önfeláldozó munkával teremtettetek meg." így beszélt, szó szerint. Nem olyan napokat élünk, amikor a szavaknak, érveléseknek, állításoknak fontosságuk lenne többé. De a szovjet ügynökség elnökének imént idézett mondatai mégsem jelentéktelenek, mert ez az ügynökség, az úgynevezett Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány abból meríti a politikai, erkölcsi, nemzeti jogot az uralkodásra, hogy a nép hatalma veszélyben van, hogy az ellenforradalom, a reakció, a fasizmus meg akarja dönteni 12 esztendő vívmányait, hogy a munkásságot vissza akarják dönteni a proletár sorsba, a szabad parasztságot a zselléri állapotba, minden eszköz megengedett tehát, még azaz eszköz is, hogy idegen zsoldosokkal fojtsák a hont vérbe és lángba. Felesleges lenne ezzel az elszánt, szemérmetlen argumentációval vitába szállani. Ami történt, az nem valamely osztály, valamely érdekcsoport, hanem az egész nép szent tette volt. Akik meghaltak és még e pillanatban is meghalnak, nem is lehet tudni hányan, nem valamely osztályért, valamely érdekcsoportért, valami szűk körű öncélért áldozták és áldozzák életüket, hanem a haza függetlenségéért és a nép szabadságáért. Az ő emléküket, mártíriumuk múlhatatlan nagyságát gyaláznók meg, ha vitába szállanánk a hóhérló ügynökökkel. De értelmetlen lenne ez a vita nemcsak erkölcsi okokból, hanem értelmi okokból is. Mert nem szükséges lelepleznünk nekünk őket, leleplezik ők enmagukat. Például e Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány tegnapi kiáltványában ezt mondotta: "Lakásaikból és a búvóhelyekről újból napfényre jöhetnek a szocializmus ügyének hű harcosai, a munkás-paraszt forradalmárok!" Íme, így lepleződnek le perfid hazugságaik, még saját tükrük foncsorán is. A dolgozók száma Magyarországon 4 millió 435 ezer, az egész népességnek a fele. Ha a gyermekeket, öregeket és betegeket nem számítjuk, amint a forradalmi erők felmérésénél nem is számíthatjuk, akkor a termelő osztályok a nemzeti lélekállomány 75-80 %-át, tehát elsöprő többségét teszik ki. Ehhez jön még, hogy ennek az elsöprő többségnek a kezében voltak a fegyverek és a fegyvergyárak is. Ha a moszkvai ügynökök mögött valóban ott állanának ezek a népmilliók, szükséges lett volna-e a szovjet tankok segítségéhez folyamodni? Elképzelhető-e, hogy a magyar népnek szinte egyetemével és a rendelkezésre álló fegyverek teljességével szemben egy maroknyi ellenforradalmi csoport felvette, felvehette volna a küzdelmet? "Kijöhettek búvóhelyeitekről!" - mondja az ügynökök kiáltványa. De a búvóhelyeken nem a magyar munkások, magyar parasztok, magyar ifjak rejteznek, hanem az ÁVH vérebei, és ha hívják őket, azért hívják őket, hogy e munkások, parasztok és ifjak csudálatos forradalmát, hasonlíthatatlan szabadságharcát az idegen martalócokkal együtt fojtsák véráradatba. Ez az igazság, annyira igazság, hogy tán nem is kellett volna elmondani. De ennek a vért forraló tényállásnak van még egy szemléletes bizonysága is. Ámbár az ügynökök 6000 szovjet tankot vezényeltetek hazánkba, a harc még folyton zajlik. Tíz helyen, húsz helyen, a főváros egyes kerületeiben, nem tudjuk pontosan számba venni, hol. A küzdelem három gócpontja Csepel, Dunapentele és Komló. Tehát a munkásság három fellegvára. A hazai véreb hatalom és a szörnyű szovjet túlerő ellen pontosan azok küzdenek legtovább, legkétségbeesettebben, az életeket nem is számolva és nem is sajnálva, akiket Kádár János együttese és a mögötte álló vörös légiók megmenteni, felszabadítani hirdetnek. A magyar proletariátus saját vérével írja fel a történelem lapjaira, hogy mi a valóság és mi az igazság. Ennek a proletariátusnak és a vele együtt küzdő ifjúságnak nincs 6000 tankja, nincsenek lángszórói, páncélöklei és bombát hajító gépmadarai, csak meztelen ökle és törhetetlen hite van. Mégis győzni fog, mert mártírokat még sosem győzte le senki, és mert az árulók mindig, de mindig gyalázatban pusztultak el.