Nemzetközi sajtószemle

Nemzetközi sajtószemlét közvetítünk. A magyar szabadság elleni szovjet orvtámadás világvisszhangját ismertetjük. Tekintettel az óriási anyagra, a nap folyamán többször tájékoztatjuk Hallgatóinkat.

Mai nemzetközi sajtószemlénkben már elkezdtük a nyugatnémet lapok ismertetését. Jóformán teljes egészében ismertettük a Münchner Merkur vezércikkét, amely nemcsak általában ítéli el a legélesebb szavakkal a szovjet agressziót, de különösen kiemeli a közel-keleti konfliktus és a Magyarország elleni támadás közti különbséget. Tiltakozik az ellen, hogy Anglia és Franciaország eljárását, amely a nemzetközi jog törvényeit a hadviselésben bizonyos mértékben mégiscsak tiszteletben tartja, ugyanúgy bírálják el, mint a szovjet alávaló és brutális támadását.
A német közéletben természetesen mindenki megmondhatja véleményét, ezért a népszerű és eredetileg pusztán csak információra beállított riportlap, az egész Németországban elterjedt Bild-Zeitung, ez egyszer drámai hangon foglal állást. Óriási betűkkel közli a magyarság segélykiáltását. "Segítsetek nekünk, mindannyionkat meggyilkolnak!" Mellette a német néphez intézett és új külpolitikát követelő felhívásában többek között a következőket írja: "Politikai világunk összeomlott. Újra mindenütt füstölgő romok. Újra remegnek a szívek. Minden, ami nekünk mai embereknek szent volt, odavan. Budapest néhány napra a szabadság bástyája Keleten, - Budapest ég. Egy bátor várost, egy bátor népet könyörtelenül összelőttek a szovjet páncélosok. Alig merjük elképzelni, ebben az órában, mennyi szenvedés, vér és fájdalom halmozódik fel a romok közepette. Hogy a szabad Nyugat ebben a világtörténelmi órában nem szabad, hogy nem áll ott élő falként az erőszakkal és a gaztettel szemben, hogy az emberiség lelkiismeretét sárba taposták és rombolják, mindezért a történeti felelősséget két ember viseli. Ezt a vádat emeljük Eden brit és Mollet francia miniszterelnök ellen. Nekik, és az ő piszkos kéz politikájuknak köszönhetjük ennek az órának a szégyenét, hogy valamennyien gyáván kell néznünk, amint egy valóban hősi nép Európa Keletén elvérzik a Nyugat eszményeiért." A lap ezután felteszi a kérdést, hogy mit jelent mindez a német nép számára: "Ebben a tragikus órában milliónyi német töpreng azon, mit jelent mindez nekünk? Micsoda aggódás töltheti el milliók szívét odaát a szovjet zónában? Ajkunkra vehetjük-e még egyáltalában a szót, hogy Németország újraegyesítése szemtől szembe egy ilyen brutális Kelettel és egy ennyire bűnös Nyugat oldalán?" Így ír a politikával egyébként sohasem foglalkozó Bild-Zeitung.
A müncheni Abendzeitung, amelyik több mint százezer példányban jelenik meg, hasonló véleményt nyilvánít. A lap mai száma egyébként gyászkeretben jelent meg és két óriási képet hoz első oldalán. Aláírásuk: "Az utolsó képek. Egy hordágyon fekvő, rettenetesen összelőtt sebesültről az áll: egy az ezrekből, akik készek voltak életüket adni Magyarország szabadságáért." Egy szabadságharcos diák képéhez pedig azt írja: "Egy a magyar ifjúság ezreiből, akik egy emberként keltek fel elnyomóik ellen. Harcuk hiábavaló volt!" Ez a sötét megállapítás akkor került nyomdába, amikor tegnap este elkezdődött New Yorkban az ENSZ rendkívüli közgyűlése. Ezt tekintetbe kell vennünk akkor is, amikor a harmadik oldalon az ugyancsak gyászkeretbe foglalt cikket olvassuk, amely felteszi a kérdést, ki a voltaképpeni felelős? "Görcsösen összeszorul a szívünk, ha Magyarországra gondolunk. Elérhető közelben volt a szabadság, és minden hiába volt. Orosz páncélosok egy nap alatt lehengerelték Budapest hőseit. Egy népnek sincs ereje, hogy néhány napon belül kétszer birkózzék meg puszta ököllel a tankokkal. A moszkvai kolosszusnak vasárnap könnyű dolga volt. A budapesti tragédia csak azért vált lehetségessé, mert két nyugati állam, amelyek egykor maguk is a szabadság és jog fellegvárai voltak, megszegték a jogot. A magyarok vére Mr. Eden fejére száll. Ez Eden háborúja! - írta Anglia egyik legnagyobb újságja. Az angol népnek nincs hozzá semmi köze. Éppúgy undorodik tőle, mint mi. Az angol miniszterelnök háza előtti tüntetések ezt bebizonyították. Minden időkre meg kell állapítanunk Mr. Eden történelmi felelősségét. S.O.S! S.O.S! S.O.S! Segítsetek, mentsetek meg, kiáltották a szabadságharcosok haldokolva az éterbe. Senki sem jött, hogy segítsen nekik! Angol és francia csapatoknak Szueznál van dolguk. Amerika a választással van elfoglalva. A szabad világ keze meg van kötve, mert minden vád a magyarországi brutális erőszak ellen, visszafordítható Nyugat ellen." A lap ezután felsorolja az egymással ellentmondó hírek tömkelegét és rámutat arra, hogy a fegyveres háborúval párhuzamosan hidegháború is folyik. Azután így fejezi be cikkét. "Mindennel számolnunk kell, mert háborúban élünk. De meg kell őriznünk nyugalmunkat. Egy szép napon, talán hamarosan le fogunk számolni a bűnösökkel." Az Abendzeitung ugyanezen az oldalán a lap washingtoni tudósítója írását is olvashatjuk. Ez is arról tanúskodik, hogy mennyire felrázta a világ lelkiismeretét Magyarország sorsa. A tudósító a közel-keleti konfliktus hatásával foglalkozik az amerikai politikai életre. De az angol-francia akció jelentőségét ő is épp a magyar tragédiából való összefüggésben látja. Cikke végén a következőket írja. "A világtörténelem számára a halottaknak Budapesten és az áldozatoknak a Nílusnál egész különböző a súlyuk. Olaj és a zsarnokságtól való megszabadulás különböző dolgok és kimondhatatlanul szomorú, hogy a második világháború sok millió áldozata úgy látszik nem volt elég azt megmutatni, hogy 1956-ban melyik csatatéren érdemes meghalni."
A Frankfurter Allgemeine Zeitung, Németország egyik legrégibb és legtekintélyesebb lapja sem ad még hírt az Egyesült Nemzetek rendkívüli közgyűlésének lefolyásáról, de ugyancsak a lelkiismeret kérdését és az Egyesült Nemzetek Szövetségének lehetőségeit vizsgálja. Vezércikke arról a válságról szól, amely Eden politikája következtében most megrázta egész Angliát. A főhelyen álló rövid kommentárja pedig az ENSZ lehetőségeivel foglalkozik. Többek között a következőket mondja: "Az oroszok Magyarországon oly gúnnyal és alattomosan taposták sárba az Egyesült Nemzetek kartájának alapelveit, mint ahogy azt még Sztálin sem merte megtenni Jugoszláviában." A kommentár aztán megállapítja, hogy az angolok, franciák és a Szovjetunió magatartása végeredményben azért hasonló, mert nincs hatalom, amitől félnének. És itt az összefüggés az angol-francia és a szovjet akció között. Felteszi a drámai kérdést: "Vajon kivonul-e a szovjet Magyarországról, és az angol-francia haderő a Szuezi-csatorna mellől, és elismerik-e ezáltal a világ közvéleménye ítéletét és az ENSZ-et, mint a világ ítélőszékét? Vagy pedig magatartásukkal világosan meg fogják mutatni, hogy világhatalmak és nagyhatalmak, akik fütyülnek az Egyesült Nemzetekre, mert azt megtehetik. Vagy pedig végül is, ezúttal is igaza lesz Mollet-nak, aki így kiáltott fel: "Szép nemzetközi erkölcs az, amelynek nevében az ember biztosan veszít, ha demokrata, és biztosan nyer, ha diktátor!" Tudjuk, a kérdésre az ENSZ ma éjjeli közgyűlése és Anglia és Franciaország bejelentése, hogy alávetik magukat a legutóbbi döntésnek, részben már megadta a választ.

Nemzetközi sajtószemlét közvetítettünk.