Londoni levelezőink telefonjelentése

Londoni levelezőink telefonjelentését közvetítjük az angol rádió tegnap esti, kizárólag a magyar eseményekkel foglalkozó adásáról.

Az angol rádió az utolsó napokban egyre fokozódó mértékben foglalkozik műsorában a magyarországi eseményekkel, és egyre több időt szentel arra, hogy a rokonszenvet még inkább növelje Magyarország iránt. A legutolsó napokban a műsornak körülbelül a felét a magyar forradalom hullámverésének részletes ismertetése tölti ki. Tegnap este fél kilenctől fél tízig az angol adó műsorát a magyar ügynek szentelte. A magyar műsor az amerikai elnökválasztást és a szuezi eseményeket is második, illetve harmadik helyre szorította. Az angol rádiónak két fő-műsorszáma van. Az egyik az úgynevezett hazai műsor, a másik az úgynevezett könnyű program. A közvélemény- kutatók szerint este csaknem minden angol hallgatja a rádiók műsorát. Ezek közül hárommillió hallgatja a komoly, a többi pedig a könnyű műsort. Legalább öt és félmillióra tehető ezeknek a száma. Az angol rádió tegnap este a "Helyszínen" című programjában kizárólag a magyarországi eseményekkel foglalkozott. A felszólalók ezek voltak: Gilbert Harding, az angol rádió és televízió legnépszerűbb előadója; Hugh Seton-Watson, egyetemi tanár; Robert[...], oxfordi diák, aki a Magyarországról visszajött diákok nevében számolt be a magyarországi helyzetről; Mikes György Angliában élő újságíró és író; Edward Walt, jó nevű angol rádióriporter; Bailey, magyarul is beszélő amerikai újságíró, valamint Rentoul Ferenc, a BBC magyar osztályának vezetője.
A műsort Gilbert Harding vezette be. Ezeket mondotta: "Kevés olyan ember van, akit a legújabb magyarországi események nem indítottak volna meg. A legmegindítóbb az volt, amikor a Szabad adó rádiójelentéseit hallgatták." Watson professzor a magyarországi helyzet kitűnő ismerője beszélt ezután. Bevezetőjében elmondotta, hogy a kommunisták 1945-ben kerültek Magyarországra, amikor Rákosi vette át az uralmat a Vörös Hadsereg jóvoltából. Rákosi 1947-től vált az ország kizárólagos urává. Mihelyt Rákosit elmozdították - mondotta -, kiderült, hogy az ország milliói, még a kommunisták is jobb életet kívánnak, több kenyeret és szabadabb levegőt Magyarországon. Ezután rátért október 23-a eseményeire. Ezeknek hátterét az öt és félmillió rádióhallgató előtt így jellemezte: "Sajátságos, hogy a rendszer ellen önnön neveltjei, elkényeztetett gyermekei keltek fel. A munkásosztály fiai, a kommunista írók és diákok. Az az új nemzedék, amely már teljesen kommunista nevelésben részesült. A másik jelentős tény, hogy a győzelem rövid szakaszában, vagyis a múlt héten az - országban mindenki az orosz megszállók és az ávósok kis töredékének kivételével - örömmámorban úszott."
Utána [...] azokat az oxfordi diákokat mutatta be a műsor angol hallgatóinak, akik a múlt héten nagyobb gyógyszersegéllyel Budapesten jártak. Azzal kezdte, hogy a magyarországi forradalmat elsősorban a fiatalok indították el. "Úgy véltük Oxfortban, hogy segítséget kell küldenünk a magyar diákoknak. Ott akartunk lenni velük ezekben a borzalmas időkben. A diákok múlt szerdán hajnalban érkeztek. Az éjszakát a budai oldalon egy üres kórházban töltötték. Itt adták le a gyógyszerküldeményeket is. A kórház azért volt üres, mert akkor még a harcok csak a pesti oldalon folytak, a Duna-hidakat viszont az orosz tankok megszállva tartották, és nem engedték meg, hogy a sebesülteket Pestről átvigyék a budai kórházakba. A diákok szerdán reggel átmentek a pesti oldalra és egy óra hosszat beszélgettek az egyetemen a magyar diákság vezetőivel. Ezek nyugodtak voltak és méltóságteljesek. Pániknak nyoma sem látszott rajtuk. A pestiek jól tudták, hogy az oroszok ott állanak a város körül. De úgy hitték, hogy az oroszok csak át akarják gondolni a dolgokat, és majd eltávoznak. Csütörtök este az optimizmus csökkent. Ekkor Nagy Imre beszédében bejelentette, hogy az orosz csapatok beözönlenek az országba. De pánik még ekkor sem tört ki. Csak az történt, hogy az emberek tanácskozni kezdtek. Mindenki, akivel csak beszéltem, jól informált diák, gyárvezető, nyugati megfigyelő diplomata, maga Maléter őrnagy is biztosra vették, hogy az oroszok nem törnek be a városba. Igaz, szerdán Budapesten több kommunista öngyilkosságot követett el. De igaz az is, hogy Kéthly Anna, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt elnöke Bécsbe utazott, hogy részt vegyen a Szocialista Internacionálé Kongresszusán, és mindenki biztosra vette, hogyha nem tudta volna határozottan, hogy vissza is térhet, nem ment volna el. Azt hitték, az oroszok találhatnak majd valamilyen módot arra, hogy kivonuljanak az országból, anélkül, hogy szégyenben maradjanak. Ám a szuezi események híre - mondotta az angol diák - ha nem is száz százalékban, de mindenesetre hozzájárult az oroszok döntéséhez."
Az oxfordi diák után Mikes György, Angliában élő magyar újságíró állott a mikrofon elé. Beszámolt soproni élményeiről. Elmondotta, hogy néhány nap előtt az emberek Magyarországon még boldogok és vidámak voltak. Megtörtént az elképzelhetetlen, a forradalom győzedelmeskedett. Mindenki bízott, senki se félt. De bekövetkezett a szörnyű orosz támadás. Mikes György így folytatta beszámolóját: "Sohasem felejtem el azt a pillanatot, amikor egy kisgyermeket láttam nyakában cédulával, amelyen ez állt: Gondoskodjatok gyermekemről, én visszamegyek meghalni." De a borzalmak ellenére Mikes Györgynek az volt az érzése, hogy Magyarországon még most is mindenki bízik a győzelemben.
Utána Edward Waltnak adták át a szót. Ez a rádióriporter Bécsből beszélt, ahonnan hangfelvétel formájában közvetítették szavait. Megrázó képet adott a magyarországi eseményekről, és az osztrák-magyar határon lejátszódó jelenetekről. Szekéren, teherautón, biciklin és gyalog érkeznek állandóan a menekültek. Újjáéledt előtte az a kép, amelyről a háború végén azt hitte, hogy ilyet nem lát többé. "Egy kunyhó kapujában álltam, a magyar szabadságharcosok mellett. Végtelen sorokban jöttek a menekültek Sopron felől. A szabadságharcosok egy része egyenruhát viselt, a többiek civilben voltak. A menekülők látványa elszorította a szívemet. Olyanok voltak, mint a haláltáborok lakói, és azok a francia menekülők, akiket a háború alatt láttam. Egy öregasszony, aki kis motyójával jött át a határon, alig vánszorgott. Nem tudta hova megy, csak ment az ismeretlen felé. A katonák visszafordultak Sopron felé, csak a családjukat hagyták Ausztriában. Vidámak voltak, bár csak a jó ég tudja, hogyan lehettek ilyen jókedvűek? Mindez hihetetlen. Aztán egy öreg parasztgazdát láttam irhabundában. Fejkendős parasztasszonyt támogatott. A menekülők után a kerékpárok, a szekerek és a lábak nyoma ott maradt a hóban." Edward Walt ezután elmondotta, hogy beszélt egy német újságíróval, aki felkereste Nagy Imrét a Parlament épületében. A magyar miniszterelnökhöz egymás után érkeztek a munkásküldöttségek. Az ország helyzetét beszélte meg velük. Elmondotta még, hogy találkozott az úton egy bőröndöt cipelő asszonnyal, aki sírva indult vissza Sopron felé. Megszólította és megkérdezte tőle, miért megy vissza. A választ hangszalagra vette fel, és az angol rádió magyarul közvetítette azt, így válaszolt az öregasszony: "Mert, ha elmegyek, talán soha többet nem jöhetek vissza, és nem láthatom a testvéreimet soha többé." Ezekkel a szavakkal fejezte be rádiótudósítását az angol rádióriporter.
Utána Bailey, magyarul is beszélő amerikai újságíró állt a mikrofon elé. Ő is elmondotta, hogy a magyarok biztosak voltak a győzelemben. Az egész forradalmat az ösztönösség jellemezte. Megtalálhattuk ebben az ösztönösség minden hátrányát és előnyét. Az ávósokat és az oroszokat leszámítva mindenki a forradalom mellett volt. Ezt könnyű volt meglátni. A legjobban az lepett meg, mennyire kibontakoztak a harcokban a magyar tulajdonságok. Az emberek így szóltak hozzám: "Ezt jegyezze meg, erre figyeljen: Mi nem vagyunk lusta nép! Mi dolgos nép vagyunk! De ilyen körülmények között nem jutunk semmire!" Egy másik fontos mozzanat az amerikai újságíró szerint az volt, hogy mindenki undorodott a rendszertől. Undorodtak az elzártság érzésétől, hogy az ország határát nem léphetik át. A vasfüggöny foglyainak érezték magukat. Ez emberi méltóságukban sértette őket. Inkább meghaltak, minthogy ilyen körülmények között éljenek. Nem bírták el azt az érzést, hogy állandóan megfigyelik őket. Úgy érezték, hogyha az oroszok kimennek, a kommunista uralom többé nem maradhat fenn. A forradalom múlt heti győzelme után elképzelhetetlenül nagy volt a felszabadulás érzése, amely erőt vett rajtuk. Azt érezték, hogy ami hátra van, azt a világnak kell megtennie értük, ők megtették a magukét. A világon természetesen a Nyugatot értették. Mindent megtettek, ami emberileg lehetséges volt. Majd így folytatta: "Amikor a határon átmentem, már csak a határőrt láthattam. Minden más mögötte maradt."
Rentoul Ferenc, a BBC magyar osztályának vezetője arról számolt be, amit a magyar határon látott. Magyar menekülteket, magyar asszonyokat idézett, akik elmondták neki menekülésük történetét. Előadását ezekkel a szavakkal fejezte be: "Mélységesen megrendültem, amikor láttam a szabadság durva és zsarnoki elnyomását olyan országban, amely bátran és hősiesen küzdött a szabadságért. Ez a megrendülés még most is él bennem. Nem találok szavakat ennek kifejezésére. Ne feledjék el önök sem, kedves Hallgatóink, hogy a Szovjetunió milyen brutálisan támadt rá a magyar népre. Mentsétek meg lelkeinket." Befejezésül a legújabb Magyarországról érkezett híreket mondotta el. Beszámolt arról, hogy a küzdelem tovább tart Budapesten.
Ezzel és a legújabb Bécsből érkezett hírekkel fejezte be az angol rádió tegnap esti különadását az angol nép számára, a magyarországi csodálatos szabadságharcról és azokról a szörnyűségekről, amelyek utána következtek. A műsort közel hatmillió hallgató figyelte a rádiókészülékeknél. Nem hallgathatták szégyenérzet és erős felindulás nélkül.

Londoni levelezőink telefonjelentését hallották a londoni rádió tegnap esti külön műsoráról, amelyet a magyarországi eseményeknek szenteltek. A műsor után az angol rádió hírszolgálata 12 percen át jelentette a magyarországi híreket és a magyar forradalom világpolitikai hullámverését, majd a Magyarországon is külföldön is jól ismert Hugh Seton-Watson tartotta meg rádióadását a magyar forradalomról.